kedd, január 17, 2017

Volt egyszer egy Racing kispályás együttes

A csapat ma

A hetvenes és nyolcvanas évek kispályás labdarúgásának a Racing volt a legjelesebb képviselője Marosvásárhelyen: ez volt a város minden idők legeredményesebb csapata, amely tíz év leforgása alatt nyolcszor volt bajnok, emellett sorozatban háromszor lett a víkendtelepi bajnokság legjobbja, ezzel párhuzamosan háromszor volt Szuperkupa-győztes, de több alkalommal a bajnokságok legjobbjai alkotta válogatottak mezőnyében is diadalmaskodott.

Az együttes 35 éves fennállására szervezett ünnepségen szólaltattuk meg néhány tagját, akik felidézték az alakulat eredményeit, és közös emlékekről meséltek.

 

1971-től létezik kispályás bajnokság Marosvásárhelyen

Baróti Vilmos, a csapat egykori játékosa, majd edzője így emlékezett a Racing megalakulására és az első bajnokságokra: 

– A Racing 1971-ben alakult meg Marosvásárhelyen, amikor az egykori Tornakertben Paksi, Vaiciuc, László L., Hunyadi L. és Magyari szervezésében megrendezték Románia, s egyben a város legelső kispályás labdarúgó-bajnokságát, négy csapat – a Tornakert, a Szovjet Hősök tere, az Iskola utca és a Bălcescu – részvételével, és amelyet az utóbbi nyert meg. A második bajnokságot 1972 márciusában a sportlíceumnál rendezték, a fent említett együttesek mellé csatlakozott még a Kárpátok sétány és a November 7. negyedbeli Dózsa csapat. Idővel a Kárpátok sétányon rendezték az összecsapásokat. 

Az 1975–1976-os idénytől került ki a Víkendtelepre a bajnokság, ott az első elnök Magyari volt.

A Racing csapat ügyeit László Lajos intézte, ő az argentin Racing Club drukkere volt, így ezt a nevet adta az együttesnek. Az első Racing tagjai László Lajos, Kovács Elek, Kovács Sándor, Baróti Vilmos, Gergely Lajos, Császár Attila, Héjas Albert, Nelu Hârşan, Magyari András, Moldovan Zoltán voltak, Lunka Sándor volt az edző.

Kedden és csütörtökön tartottuk az edzéseket a hajdani 2-es számú általános iskolában. Nagy volt a konkurencia a csapaton belül, hiszen edzéseken akik több gólt szereztek, jobban játszottak, a hétvégi bajnokin kezdőként léptek pályára. 

Amikor Lunka Zoli volt a mindenese az együttesnek, mindent lejegyzett az edzéseken, sőt a meccseken jegyeket adott a játékosoknak – idézte fel Baróti Vilmos.

 

A Racing csapatában a legjobbak kispályáztak

A Racingről a következőket mondta  a Marosvásárhelyi Viitorul, a Gyergyószentmiklósi Viitorul, az Elektromaros és az Ilefor egykori kiváló játékosa, Márton Géza: – A Racing minden idők legkiválóbb kispályás labdarúgói a következők voltak: Székelyhidi Levente, Adrian Strete és Farkas István kapusok; Ioan Nicolae Miculi, Márton Géza, Kovács Elek, Márton Sándor, Petrică Negrea, Szabó József, Márton József, Balogh Tibor, Csizmadia József, Fehér Attila, Ferenczi János, Dán András, Leontin Moca, Petroleon Sándor, Baróti Vilmos, Fehér András; míg az együttes edzői Baróti Vilmos és Benke József voltak, de a Racingnél játszott többek közt Székes Károly, Sipos Árpád, Aszalos János és a néhai Dobes Attila, valamint Olasz Lajos is.

Nálunk mindig csak az egyik bekk ment fel támadni, akkor a half kihúzódott a helyére és a másik bekkel ketten voltak hátul. Nagy figyelmet fektettünk a védekezésre és az ellentámadásokra, amelyeket Márton Sanyi és Ferenczi János gyorsan, sikeresen oldottak meg. A legsikeresebb kezdőcsapatunkat Székelyhidi (Strete és Farkas) – Márton S., Szabó J., Ferenczi János – Csizmadia J., Márton G. – Kovács E. (Baróti V.) alkották. Márton Géza szívesen emlékezett vissza arra is, amikor telt házas mérkőzéseket játszottak a hetvenes, nyolcvanas években a Víkendtelepen: „Egy-egy hétvégi forduló során több százan követték a találkozókat, akkor ez volt a város sportszerető közönségének egyik kedvenc időtöltése. Ma már hihetetlennek tűnik, de egy helyi Racing – Bastia víkendtelepi rangadón mintegy 2000-3000 néző vett részt. Minden bajnokságnak megvoltak a jó csapatai, játékosai – jó együttes volt akkor például a Monaco, az AEK, a Flamengo, a Colo-Colo is – , de a Racing legkeményebb ellenfele az Aszalos János és a néhai Olasz Lajos nevével fémjelzett Bastia volt, amely a Racing felbomlása után, 1992-től kezdődően több alkalommal lett bajnok” – pontosított Márton Géza.

 

A játékosok komolyak, tisztelettudóak és pontosak voltak

Petroleon Sándor szívesen emlékszik vissza az akkori mostoha körülményekre: 

– A jelenlegi műfüves kispálya helyén volt két teniszpálya, ott volt a futballpálya. A teniszpályák közötti részre földet, apró kavicsot hordtunk, majd idővel pénzt gyűjtöttünk és leaszfaltoztattuk, akkor Bartha Ferenc rendezte a bajnokságot. Úgy játszottunk, hogy legyen elég hosszában a pálya, mert keresztben teniszpálya volt. Akkor a Víkendtelep területén még nem voltak nyaralók, így nem volt lehetőség átöltözni a mérkőzésekre, télen a -25, -30 fokos hidegekben is a pálya szélén öltözködtünk, és zoknit húztunk a tornacipőnkre, hogy ne csússzon – jegyezte meg Petroleon Sándor.

Kovács Elek, a csapat egykori gólvágója elmesélte, hogy mindig tisztelet övezte az alakulat játékosait, a siker titka a jó csapatszellem volt: 

– Jól összeszokott együttes volt a Racing, ez annak is köszönhető, hogy jó barátság volt köztünk, sokat jártunk kirándulni, és ami a legfontosabb, hogy komolyak, tisztelettudóak és pontosak voltunk. Példa erre, hogy a hetvenes években még nem jártak gyakran az autóbuszok, nem volt okostelefon, de a szavunk garancia volt. Aki elkésett, nem játszott a bajnokin, sőt 50 lej büntetést fizetett – említette Kovács Elek.

Márton Sándor, Márton Géza öccse nosztalgiával emlékezik azokra az időkre, amikor házilag készítették a felszerelést:  – Annak idején nem lehetett sportszereket kapni, így dukkóval fújtuk a számokat és a neveket a trikókra. Abban az időben jelentek meg a kazettofonok, és a pálya széléről Moldován Zoli élőben közvetített több mérkőzést, amit felvett kazettára, majd a Hargita vendéglőben hallgattuk újra. Márton Sándor többedmagával több alkalommal Gierling György autójával sietett ki a Metalotehnica hazai meccsei után a Víkendtelepre kispályázni.

 

Technikásabbak voltak a labdarúgók

Dudás József a bajnokság színvonaláról és a játékosok felkészüléséről ezt mondta: 

– Minden csapatban több, tartományi és megyei bajnokságokban szereplő labdarúgó futballozott. Például a Racing legtöbb játékosa a Metalotehnicánál, a Ferró együtteséből sokan a Transportulnál rúgták a bőrt, a racinges Márton Sanyi az AS Armata együttesénél is játszott az A osztályban, Szabó József és Márton Géza a B, valamint a C osztályban is megfordult, Kovács Elek és Csizmadia József is C osztályos labdarúgó volt hajdanán, míg a Bastia játékosai, Aszalos János és Olasz Lajos is a Metalotehnica zsukásai voltak. A játékosok technikásabbak voltak akkoriban, nem volt annyira erőfutball, mint napjainkban, inkább a közönségnek játszottak. Éppen ezért is több százan látogattak ki a víkendtelepi minifoci-mérkőzésekre – jegyezte meg Dudás.

Végezetül Márton Géza nem szívesen emlékezett vissza a Racing megszűnésére és annak okaira: „1991 tavaszán szűnt meg a Racing, amikor Csizmadia, Szabó és Ferenczi kitelepedett Magyarországra, jómagam az öcsémmel, Sanyival és Miculival a Bastiához igazoltunk, Baróti Vilmos visszavonult, helyettük pedig nem sikerült hasonló kaliberű játékosokat hozni, így a maradék labdarúgók is távoztak a csapattól”.

 

Márton Sándor Marosvásárhely legrégebbi aktív kispályás labdarúgója 

A marosvásárhelyi 62 éves Márton Sándor a legrégebbi kispályás labdarúgó a városban, aki 1972 óta a mai napig megszakítás nélkül minden bajnokságban játszott. 

Márton egykoron a Dermagant csapatánál kezde a nagypályás labdarúgást, az AS Armata A osztályos együttesében is megfordult, később hosszú évekig az egykori C osztályos és megyei bajnokságban szereplő Metalotehnicának volt a meghatározó játékosa. Ezzel párhuzamosan kispályázott a Víkendtelepen a Racing többszörös bajnok együttesénél, majd minifocizott az évek során többek közt a Bastiánál, valamint a Dublin Irish Pubnál is. 

Márton 1979 nyarán a helyi Metalotehnicától Sipos Árpád cseréje fejében került az AS Armatához, ahonnan 1980 nyarán ment vissza. 

Az AS Armatánál csapattársa volt többek közt Varró, Bíró II. L., Körtési, Ispir, Unchiaş, Bíró I. I., C. Onuţan, Gál D., Hajnal Gy., Muntyán L., Both II. Gy., Bölöni L., Szabó I., Ilie Costel, Fanici is, míg a Metalotehnicánál az évek során olyan, helyi szinten ismert játékosokkal futballozott, mint Ungvári I., Aszalos J., Szöllősi L., Dudás J., , Olasz L., Szánthó Cs. az 1981–1982-es évadban (a csapat edzője Sikó Árpád volt), vagy V. Bordas, Nagy Z., Szöllősi L., Sipos Á., Papp S., Koncz Gy., Gergely Cs. az 1984-1985-ös idényben (Fazekas József és Nagy Miki edzte a csapatot). 

Pályafutása során játszott még a megyei bajnokságban szereplő Ujecoop (edző és játékos), Ilefor, Gloria és Kend együtteseiben is.

Pályafutása befejeztével többek közt bátyjával, Márton Gézával és Kanyaró Györggyel az egyik alapító tagja volt  helyi játékosok alkotta Apollo Old Boys kis- és nagypályás együttesnek. 

Márton Sándor jelenleg is rúgja a bőrt: az 50 év felettiek bajnokságában a Dublint, míg a +40-es bajnokságban a Liverpoolt erősíti. Tegyük hozzá, sikeresen…