szombat, május 27, 2017

Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből

Vizi E. Szilveszter akadémikus, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tiszteletbeli elnöke, a Mindentudás Egyeteme kezdeményezője és a Törzsasztal című adás műsorvezetője szilveszterkor nyolcvan esztendőt töltött. A nemzetközi tudóstársadalom, az anyaországi és a határon túli közösség, az egyetemes magyarságon belül az erdélyi magyarság nagyon sokat köszönhet neki. Tudósok és ismeretterjesztők, magányos kutatók és közösségépítők, orvosok és pedagógusok, közleményböngészők és tévénézők szembesülnek az ünnepelt szerteágazó életművével, kitartó tettrekészségével, páratlan derűlátásával és józan helyzetértékelésével. Olyan örök érvényű értékekkel, mint az ősök és a család tisztelete, a munka becsülete, a szülőföldhöz való hűség, a közösségi szolidaritás, a határokon átívelő őszinte emberszeretet, nemzetközi kitekintés és anyanyelvhez való ragaszkodás, a hit és az autonómia szolgálata. 

Számos elismerés mellett 2004-ben a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorai között tisztelheti. 2005-ben Lencsés György Ars Medica Díjjal és Emlékéremmel tüntette ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, a méltatásban kiemelve, hogy „rendkívüli jelentőségű szakmai munkássága mellett a határokon túli magyar tudományosság iránti elkötelezettsége és az erdélyi magyar orvostudomány támogatása” azok a szempontok, amelyek a döntést megindokolták.

Vizi E. Szilveszter agykutató értelmiségi felelősséggel vallja, hogy a tudós általában kisebbségiként gondolkodik. És mivel a magyar tudósnak rendkívül gazdag az anyanyelve, ezért a magyar tudomány már-már csodákra képes. Kolozsvári beszédéből idézek, amely tizenkét évvel ezelőtt A magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű rendezvényen hangzott el: „A magyar és a magyar egymást segítve dolgozott együtt a nemzet javára. Majd a valóságot a történelem újra álomba kényszerítette, hogy újabb és újabb tudósaink mentsék az erdélyi magyar tudományosság álmait – hogy azok már szinte a legreménytelenebb helyzetből, a kétségbeesés perceiben újra valósággá váljanak. Azt hiszem, Bolyai Jánosnak teljesen igaza volt, amikor azt mondta: nem durva erővel, hanem tudással kell kitűnnünk. 

A magyarság számára a tudás a legfőbb kitörési pont, ahogy Trianon után is csak a szellem művelése volt az egyedüli lehetősége. Ma, a XXI. században a tudás különösen fontossá vált, mert minden termék, minden áru értékének döntő többségét a befektetett szellemi tőke adja meg, nem a nyersanyagértéke. Ma az anyagi tőke oda megy, ahol a szellemi tőke van, és az extraprofit ott keletkezik. A határon túl élő magyarságnak – akár kisebbségi sorban él, akár nem – egyetlenegy kitörési pontja van, és ez a tudás. Amiként Mikó Imre gróf annak idején a történelmi alapok, az anyanyelv, a nemzeti szokások, az erkölcs megőrzését tűzte ki célul, ezeket tekintette a magyarság túlélési lehetőségeinek.

Ma egy dologgal ki kell egészíteni gróf Mikó Imre elgondolását. Ez a dolog pedig a tudás. Az információs forradalom hozadéka, hogy napjainkban, a XXI. században egyetlen képlet uralja a világot: tudás + információ = hatalom. Sajnos, ebből a képletből hiányzik valami, hiányzik az erkölcs. De éppen ez a feladatunk, hogy a magyarságot erkölcsre is neveljük. Mert a természettudományi, a társadalomtudományi gondolkodásmód egyben erkölcsre nevel.”

Csodálatos tanúságtétel – Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből. Ezzel a címmel jelent meg egy kiadvány az erdélyi magyarság képviseletében, amelyben az egykori (és mindenkori) tanítvány jogán, néhány megnevesített társammal együtt köszöntjük a Professzor Urat. Szeretetre szeretettel válaszolunk. Jelképesen az erdélyi magyarság nevében és tudatosan Erdélyből, a magyar tudomány és kultúra eme szegletéből, amelynek kiteljesedéséhez ő maga is tevékenyen hozzájárult. A könyv bemutatása és az ezzel egybekötött erdélyi köszöntés az ünnepelt személyes jelenlétéig várat magára.

Vizi E. Szilveszter csíksomlyói tanúságtételének soraival zárom köszöntő soraimat: „Ott úgy tűnt, valamennyien magyarul gondolkodunk és érzünk. Együtt. Ott minden évben megtörténik ez a csoda, a tanúságtétel. És a jövőt erre lehet és erre kell építeni.”