szerda, január 24, 2018

Tragumúrák lázadása

Már mindenki elmondott mindent és annak az ellenkezőjét is a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szilveszteresti tragumúra-toborzójáról. A magyarokat sértő gépi „elfordítástól” jobban szikráztak a közösségi oldalak, mint bármely világváros újévköszöntő tűzijátéka. De félő, hogy az itt tanyázó gonosz szellemeket sem a bicskanyitogató hangvételű, sem az önostorozó bejegyzések nem kényszerítik távozásra. Jó lenne poénkodva, a békésebb év reményében útra engedni egy távolodó lampionnal minden keserűségünket. Mégsem tesszük, mert flekkenfalvi éntudatunk berzenkedik: túl bármely (be nem tartott) jogszabályon, nemzetközi szerződésen, számunkra elfogadhatatlan, hogy a többséggé burjánzott más nyelvűek szemében anyanyelvi érzékenységünk bagatell huncutság, és ezért büntetlenül lehet csúfolódásuk tárgya. Még ha jelen esetben talán akaratlanul is történt. De az elmúlt évek packázásait számba véve, kezdve az utcanévtáblák kétnyelvű feliratozásától az iskolaügyekig, annyi sérelem gyűlt fel a magyar közösségben, hogy érthető módon lázad benne az önérzet. A románok nagy egyesülésére hangolt évben sok belső nyugalomra lesz szükségünk, hogy „bozgorként” átvészeljük a legtoleránsabb nép öndicsőítő körtáncát. Ha pedig képtelenek leszünk rá, még mindig átkeresztelkedhetünk lehajtott fejű tragumúráknak. 

Valamire azért csak jó volt ez a kijózanító hivatali „baki”. Felszínre hozta közösségünk törésvonalait. Botcsinálta társadalomkutakodóként érdeklődve figyeltem a megmondóemberek bejegyzéseit. Nem csalódtam: mindenki hozta a formáját. Az önjelölt jogvédők az érdekképviseletet ostorozták. A szövetség volt és jelenlegi választottjai, ideig-óráig hatalmi pozíciójuk haszonélvezői egymásra fröcskölték a moslékot. Csak a nagyprior Makkai Gergely nem rántott kardot, hogy Szent György-lovagként fejét vegye a sárkánynak. Vagy oly titokban tette, hogy senkinek nem tűnt fel. Pedig alpolgármesterként ő van a legközelebb a problémák forrásához. Igaz, ami igaz, nem ő lenne az egyetlen marosvásárhelyi magyar alpolgármester, aki szem elől téveszti, hogy miként került hivatali székébe. A tanácsos urak sem kivételek. A közvélekedés szerint soha ilyen gyenge csapatunk nem volt. És nem is lesz jobb, ha a tragumúrák rendes feltámadása be nem következik.