szerda, május 24, 2017

A természet kalendáriuma (CCLII.)

A bimbók reszkető selyemgubóiból zománcos fényű pompa, ezer szelíd szirom lepkéje tört elő – virágzó almafa

A mítoszok az emberi elme szüleményei, de gyökereik az ember nélküli világban, a természetben keresendők.

Kr. e. 4400–2200 között az évkezdő tavaszpont a Bika csillagképben időzött. Mikortól a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a(z új) mítoszok a Bikát a letűnt világ, az alvilág képviselőjének kezdték láttatni. A krétai Minotaurusz-mítosz Thészeusza, a Kos naphérosz azért megy le a labirintus alvilágba lecsúszott Bika Minoszhoz, hogy tőle a tavaszpont fonálgombolyagját megszerezze: a fonál a Nap útja, a gombolyag csomópontja maga a Nap. A csillagászati korszakváltásra látszik emlékezni a bibliai „kosszarvú” Mózes: az új törvények hozója összetöri az aranyborjút, a régi vallás immár tartalmát vesztett jelképét.

Kissé közelebb hozzánk, 99 éve Tóth Árpád A tavaszi sugárban saját tavaszmítoszát teremti meg.

 

A tavaszi sugár aranyburokba fonta

A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető 

Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,

Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

 

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén

A park-őrző, borús csillámu rácsvasak

Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,

Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

 

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,

Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,

Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,

Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

 

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka

Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,

Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,

Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

 

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet

Kitágul… rezg, s ha kinyúlik a kéz,

A Nap arany almáját a tenyeredben érzed…

 

47 éve, 1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több tízmillió polgár állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. A mítoszgyanús Föld napja célja, hogy felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A Kárpát-medencében 1990 óta rendezzük meg e napot.

389 éve, 1628. április 23-án született Komáromi Csipkés György református prédikátor, Apáczai Csere János jó barátja. Az 1665-ben az üstökösökről megjelent munkája az üstökösök látványa okozta félelem és az ijesztő mitikus jóslások ellen íródott, a tudományos érvelés mintaképe. Művében először veti fel annak lehetőségét, hogy az üstökösök a Nap körül keringenek, és időről időre visszatérnek. Ezzel a gondolattal ő maga új mítoszt teremtett. A magány mítoszát. Rá két és fél évszázadnyi időre a magány költője, Vajda János így ír erről Az üstökösben:

 

(…) Csillagvilágok fénylő táborán át

A végtelenséggel versenyt rohan.

 

Április 23-án fehérvasárnap – a húsvéti ünnepkör zárónapja –, a komálás. Ilyenkor a köztük kialakult barátság megpecsételése jegyében a lányok komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel.

Rá egy napra, 24-én Szent György napja. A katonák és földművelők védőszentje kis-ázsiai keresztény katona és vértanú volt. A néphit e naptól számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét. Ennek emléke az egyik legismertebb gyermekjátékdal:

 

Süss föl nap,

Szent György nap!

Kert alatt a kislibáim

Megfagynak.

Terítsd le a köpönyeged,

Adjon isten jó meleget!

 

A mítoszteremtés itt is tetten érhető. Vessük össze e dal szövegét az Antanténusz verses kiszámoló értelmével, melynek eredete felől ma sincs hivatalos álláspont. Szőcs István Halandzsa-e az Antanténusz? (Utunk, Kolozsvár, 1972) című összefoglalásában Forró László értékes gyűjtésére hivatkozik. Egyes vélemények szerint latin eredetű vers, csak magyarra nem fordították le értelmesen, és így lett belőle halandzsa jellegű szöveg. Mások szerint ősmagyar gyermekvers. Mi több! Egy ősi sumer ima, amit egy ékiratos cserépről olvastak le, majd a XX. század elején fejtettek meg. A következőképpen szól:

Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz.

Ennek nagyjából a magyar megfelelője:

Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!

A légiónyi katonaszent legnevezetesebbje Kis-Ázsiában született a legenda szerint, és Palesztinában halt mártírhalált Diocletianus alatt. A IV. századból már tudunk kultuszáról, amely a keresztény legionáriusok révén terjedt el a birodalomban. Konstantinápoly védőszentje volt, s az Athosz-hegyi Festőkönyv előírása szerint képének minden templomban ott a helye. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelet (György-kereszt) róla nevezte el. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken. Oroszlánszívű Richárd saját védőszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli (alapítását 1345-re teszik), s a brit lobogó is a skót András- és az angol György-kereszt kombinációja. A lovagkorban mítosz teremtette tisztelete általánossá vált.

Ötven éve új, tragikus mítosz teremtődött. 1967. április 24-én a Szojuz-1 űrhajón végzett repülés után, leszállás közben meghalt Vlagyimir Komarov mérnök ezredes, űrhajós pilóta. A nagy hőmérsékleti különbség kiégette az űrhajó alját, a fékezőernyő nem nyílt ki, a pótejtőernyő pedig összetekeredett. Az űrhajózás első kozmikus áldozata ő, a ma Ikarosza.

Húsvét szombatján délután, a tojásfestést követően, a Kertészeti Egyetem budai arborétumát kerestük fel unokáinkkal, s csodálkozva fedeztük fel az ott már nyíló Jósika-orgonát (Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb.). Virágzó példányaival először a kolozsvári botanikus kertet átszelő Cigány-patak árnyékos völgyében találkoztam még 1970-ben.

A szebeni Baumgarten János botanikus 1823-ban fedezte fel a növényt Kolozsváron, Bethlen Katalin grófnő kertjében, ahogy ez Sadler Józsefhez írt 1836-os leveléből és herbáriumi gyűjteményéből kiderül. Baumgarten felismerte a növény faji újdonságát, megtudva, hogy az eredetileg Jósika báróné gróf Csáky Rozália Sebes-völgyi birtokáról származott, a Sziget-hegységben lévő élőhelyet ezután valószínűleg személyesen is felkereste. A báróné pedig valószínűleg az ő javaslatára küldte el a herbáriumi anyagot Joseph von Jacquinhoz Bécsbe. Ő határozta meg az új fajt, és Jósika grófnő tiszteletére nevezte Syringa Josikaeanak; a természetvizsgálók és orvosok 1830. szeptember 20-i hamburgi gyűlésén mutatta be.

A növényt, szív alakú levele, hosszúkás, természetes laza virágzata és gyönyörű lila színe mellett bódító illata különbözteti meg a szárazabb, lapályon honos közönséges orgonától. A nyirkos, párás alhavasi völgyekben honos orgonafaj két hét késéssel virágzik természetes környezetében. Elterjedési területe diszjunkt: összefüggő (kontinuus) részét az Erdélyi-szigethegységben nyolc állománya adja, szigetszerű foltpopulációi a Keleti-Kárpátokból és Galíciából ismertek. Jégkorszaki maradvány. Legközelebbi rokona a Pamír-hegységben él.

A korán jött – s gyorsan eltűnni látszó – tavasz varázsolta Ajtony unokám keze ügyébe virágzó bokrát Budán. Szeszélyes áprilisi tréfa hósapkája alól, tavaszi mítoszok kertjéből küldve soraimat, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, amikor a Nap a Bika jegyébe lépett.