szombat, április 21, 2018

Találkozás a rózsák felelősével

Tele a város tavaszi virágok illatával, s így talán az emberi arcokon is mosoly jelenik meg. Április 12-én a Dicsőszentmártoni Magyar Házban sok régi ismerőssel találkozhattunk, akik a környékről érkeztek (pl. Magyarsárosról), hogy a falu szülöttével, Kolozsvári Józseffel találkozzanak.

Az író-olvasó találkozón megjelenteket Szakács Márta köszöntötte a Sipos Domokos Művelődési Egyesület részéről. Jelezte, hogy Kolozsvári József Egy álmot kergettem című könyvének (Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2018) megjelenése alkalmából gyűltünk össze, de a közönség ízelítőt kap egy korábban megjelent kötet verseiből is (A rózsák felelőse, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2009). Köszöntötte a szerző legfőbb segítőtársát, Székely Katalin tanítónőt, valamint a találkozó többi szervezőjét: Bölöni Domokos írót, Szucher Ervin újságíró-szerkesztőt és Csíki Erzsébet Gyöngyi tanárnőt.

Doszlop Lídia felolvasta Bölöni Domokos Kolozsvári József életírásáról szóló ismertetőjét, majd fiatal diákok léptek a porondra, és elszavalták Kolozsvári néhány versét (Látogatás beteg apámnál, Kidőlt fa, Anyám, ha látsz, Meghívom az emlékeim, A fürge). A szavalók a Traian Általános Iskola tanulói: Durugy Andrea, Fodor Nóra-Tímea, Hadnagy Lehel, Savu Andreea, Vinca Denisa. 

Szucher Ervin kiadóigazgató kiemelte, hogy „a sors kegyetlen volt Kolozsvári Józsefhez, előbb a fióknak írogatott, később a talpraállást a megjelenő kötetek jelzik”. Biztatással zárja szavait: írjon továbbra is sikerrel!

Doszlop Lídia felolvasta A virágok bosszúja című karcolatot. Kolozsvári József – szerénységére jellemzően – csupán a köszönet hangján beszélt. Bölöni Domokosnak, Szucher Ervinnek, Doszlop Lídiának, Csíki Erzsébet Gyöngyinek és Szilágyi Andrásnak, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület elnökének szólt a köszönet.

Molnár Mária nyugdíjas magyartanár szeretettel beszélt a szerző mostani helyzetéről és arról a tényről, hogy két csodálatos ember találkozott idős korban. Kiemelte az ünnepelt egyik legszebb emberi vonását, a szeretetet, amely összetartó szerepet játszott életében. Két cserép rózsával búcsúzott a szerzőtől és feleségétől. 

Végül Szucher Ervin zárta a találkozót, megköszönvén a közönség magatartását, amely azt bizonyítja, hogy e vidék lakossága szereti és pártolja a művészetet. 

Hosszú sorban álltak a jelenlevők, a szerző pedig türelmesen dedikálta kötetét. E sorok írója szerint egy író-olvasó találkozó többet ér egy szekér vagyonnál, lelki táplálékot jelent, oázist a mai rohanó világban.

Szlovácsek Ida