kedd, május 22, 2018

Találkák a múzsával

Lélekgraffiti – Kamaszok

Tavaszi versszőnyeg 

Meggyőződésünk, hogy nemcsak egyetlen nap, április 11-e a magyar költészet ünnepe. Erről leginkább a gondolataikat, érzelmeiket rímekbe simító tizenévesek győznek meg újra meg újra.  Az alábbi, sötét tónusaiban is tavaszi versszőnyeget tizedikes bolyais diákok alkotásaiból szőttük.

 

Szám szerint ennyi: 

hamarosan részese 

leszünk mindannyian

az árnyak kecsegtető 

báltermében,

mindenki táncol.

Légy részese te is, 

félhomályos éjszaka 

közepette, te is

eltűnhetsz. Akárcsak a 

többi táncos.

 

Könnyed, lágy zenét 

játszanak a művészek a 

bálterem sarkában, s 

mindenki 

a nyitótáncot várja. Az 

álarca mögött, a vad 

oroszlán 

lépteit pecsételve a 

tánctérre – az elme játéka

kószál, ahol egyedül van, a 

mindenség 

felemésztő tüzében és

vadászik. 

Akárcsak a romantika 

bennszülötte – magányosan,

a feltűnő gazella lépteit 

várja, angyali szózat 

kíséretében.

 

....................

 

A zenekar szólamot váltott: 

lassú, érlelődő hanglejtések 

után

valaki bécsi keringőt 

játszik, csöndben, léptei 

felölelnek mindenkit, s 

táncra lobbanunk mindannyian.

 

(Keresztes Béla: Hétmilliárd álarc 

– avagy Álarc mögött –)

A festék kifolyt.

Ezer üres papír fölött.

Csak kiborult.

És mindent fekete töltött.

Voltak ott más színek is,

A szivárvány szép színei,

De mind a földre folytak

És alattam felszívódtak,

Sosem láttam többé őket.

Csak azt a fekete vászont,

Amin egy mosoly sem volt,

Csak fájdalom...

 

(Kőműves Dávid Márk: Festmény)

 

Combomra hajtod a fejed,

az inged gyűrött, mostanában 

már senki sem vasalja.

Mintha végre otthon lennél, 

súgod, mintha megérkeztél volna.

 

….............................

Jó lenne, ha ébren maradnál még, 

azt sem bánom, ha ezután már

tényleg csak a harisnyáimnak hiszel.

De perceken belül elalszol, és lábfejed

reggelre nyomot hagy majd a párnahuzaton.

 

(Fancsali Kinga: Egy elszakadt harisnyáról)

 

Fehér fegyver, fekete 

fegyver, 

tör-zúz, nem kímél, 

lő, robban, ELÉG. 

 

Európai elme, afrikai túlélő,

sötét szellem, tiszta lélek.

.....................

Az életvitelünk olyan 

Carpe Diem, 

bármit is teszünk, az 

mindig ilyen. 

Élvezzük az életet, és 

üvöltjük hogy „yolo”. 

De ha nincs ló,

akkor jó a 

szamár is.

Húzzák a megrakott 

szekereket, 

lent a semmiben 

hagyják őket, mint a 

tetemeket. 

Míg mi vágtatunk 

egyenlően 

egy szebb, jobb jövőben.

(Mózsa Attila versei)