vasárnap, február 18, 2018

Túlbuzgóság, pénzügy a neved

A nem főállásból, hanem például ingatlan-bérbeadásból származó jövedelemmel rendelkező polgárt a pénzügyi hivatal kedveskedő levéllel lepte meg. A december 27-i keltezésű és január elején kiküldött értesítésben kényszervégrehajtást helyez kilátásba, és felszólítja az érintetteket, hogy fizessék ki a társadalombiztosítási járulékot. Érthetetlen, felháborító és teljességgel elfogadhatatlan gesztus kényszervégrehajtás megkezdésével fenyegetni valakit még az utolsó negyedév lejárta előtt, amikor a járulék még nem minősül adósságnak. A miértre a pénzügyi hivatal három alkalmazottja sem tudott válaszolni. Valószínűleg pszichológiai nyomásgyakorlással remélik elérni az összegek mihamarabbi befizetését. Mert ki ne sietne megjelenni az adóhivatalnál a kényszervégrehajtás megkezdéséről szóló fenyegetés hatására?! 

A tartalmi rész mellett a „kivitelezés” is a groteszk kategória. Az elektronikus sorszámosztás mellett az ügyfelek továbbra is tömött sorokban gyúródnak az ügyfélablakok előtt. Egy szám lefutása alatt négy-öt kliens is ügyintéz, a sorszámokhoz jutás időrendi sorrendjét pedig valamiféle agyafúrt logika szerint jelenti be a gépi hang. Az ügyfélablaktól a pénztárig is hosszú az út, az ember három helyen is megfordul, míg befizeti a pénzt. A fenti „ügyintézés” az adófizető magánidejében történik, a pénzügy hivatali időben packázik az emberrel. 

Egyébként a fenti felszólítósdi nemcsak fináncéknál divat. Pár éve a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is postázott több ezer hasonló témájú levelet, az országos útügy a már kifizetett büntetés újrafizetésével fenyegetőzött a törlesztéstől számított 6-8 hónap múlva, a közúti – szintén befizetett – bírság sem törlődik, ha a polgár nem továbbítja a nyugtát az illetékeseknek. 

Bürokrácia a javából. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy a mai internetes világban az állam intézményei képtelenek egy olyan közös adatbázist létrehozni, amelyből kiderül a polgár pénzügyi helyzete. Vagy pedig úgy van kitalálva az egész rendszer, hogy a balek fizessen. Kettős mérce is lehet a dologban, hiszen egy közúti bírság be nem fizetéséről értesítést kapnak a polgármesteri hivatalok adóosztályai, ennek törlesztése azonban ugyanazt az utat már nem járja be. Miért a polgárnak kell önidejéből, hatvanhatféle módon igazolnia, hogy tisztességesen befizette adósságát az államnak? Miért nem lehet olyan online alkalmazásokat megvásárolni, amivel a bürokrácia csökken, az adóbevételezés hatékonyabbá válik? Miért nem lehet az ügyfélfogadási részleget erősíteni oly módon, hogy az adófizetők percek alatt elintézzék ügyes-bajos dolgaikat? Ügyfélbarátnak lenni…

Ezek után kimondottan jó ötletnek tartom a temesvári szándékot (ismét Temesvár!): a város pénzügyi igazgatósága kiszervezné a helyi adók és illetékek bevételezését. A sajtóhírek szerint a szolgáltatást liciten nyerné el egy privát cég, a szerződés 4 évre szólna, értéke 2,6 és 3,4 millió lej között mozogna. Furcsának tűnhet. De talán ez megoldás mások számára is.