kedd, június 19, 2018

Törvénytervezet javítási szándék nélkül

Önkéntesség az országban és Nyugaton
Tanácskozás a Telefonos Szeretetszolgálatnál

Az önkéntesség a közösség érdekében anyagi ellenszolgáltatás nélkül egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként végzett tevékenység. Tőlünk nyugatabbra kiváltságnak számít az önkéntesség, amit az állam és társadalom támogat. Romániában eddig reménykedni lehetett egy nyugati mintára kidolgozott törvénytervezetben, de a nemrég benyújtott törvénykezdeményezés sorai között, amely a civil szervezetek működését szabályozná, azok felszámolásának útmutatója hangsúlyosabb. 

Összeállításunkban az önkéntesség motivációjára voltunk kíváncsiak, és arra kerestük a választ, hogy a nyugati gyakorlattal összehasonlítva nálunk miként működik, a társadalom vagy az állam ösztönzi-e, vagy esetleg gátolja-e az önkéntesek tevékenységét. Amint a nevében is benne foglaltatik, az önkéntes tevékenység nem jár anyagi haszonnal, a tevékenység hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében, előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez, segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.

 

Hollandiában kiváltságnak számít

A Telefonos Szeretetszolgálat kilenc éve működik önkéntességi alapon, egy fizetett alkalmazottal, akit a kezdetekben négyórás munkaidővel foglalkoztattak. Amint Sajó Norbert, a szolgálat vezetője kifejtette, az intézményes keret furcsán viszonyul az önkéntességhez. A Szeretetszolgálat önkéntességi szerződés révén szavatolja az önkéntességet, melyet teljes értékű munkaként kellő fegyelemmel végeznek a munkatársak. Az önkéntesség fogalma rendkívül tág a Szeretetszolgálatnál, mivel az évek során az önkénteseik egyben támogatókká váltak, akik havi tízlejes adományukkal járulnak a székhely megvásárlásához szükséges törlesztőrészletekhez. Szociológia, pszichológia, pedagógia stb. karokon tanuló egyetemisták is vállalnak önkéntes munkát szervezetüknél. A segítő szolgálat vezetősége az egyetemmel együttműködési nyilatkozatot ír alá, a diák kötelező módon megjelenik – negyven órát tölt a székhelyen –, és a megszabott feladatokat elvégzi, a beszámoló mellett pedig zárójelentést is átnyújtanak, amely az önkéntes által elvégzett tevékenységet tükrözi. Az önkéntesek toborzása nem könnyű, előre beütemezett toborzás nem szervezhető meg. Van olyan önkéntesük, aki öt-hat év után döntötte el, hogy önkéntes tevékenységet vállal. Nagyon nagy a mozgás az önkéntesek körében, ugyanis akik diákként lettek önkéntesek, az iskola elvégzésével más városba kerülve eltávolodnak a szervezettől, de a családi állapot megváltozása is hozzájárulhat a fluktuációhoz. Amint a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője elmondta, a külföldi önkéntesség törvényes alapjait nem ismeri, azt azonban megtapasztalták, hogy a holland kultúrát már általános iskolás kortól átitatja az önkéntes alapon végzett tevékenység. Hollandiában önkéntesnek lenni kiváltság, az a minimum, amit a közösségért tesznek. A fiatal korosztálynak élményt jelenthet, hogy idegen területeken próbálhatják ki magukat, majd a közösséghez tartozás, az elmagányosodás hat ösztönzőleg az önkéntesség vállalására. A romániai viszonyok közepette az önkéntes munkának ez a vetülete háttérbe szorul. „Több ízben is jeleztük a törvénykezési hiányosságokat, keresem azokat a képviselőket, akik kellő türelemmel az önkéntes tevékenység gyakorlásának törvénykezdeményezését kidolgoznák és támogatnák. Meggyőződésem, hogy rengeteg társadalmi intézmény jól járna az évente jelentkező önkéntesekkel költségvetési szempontból is”– mondta a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője.

 

Önkéntesség az olaszoknál

A marosvásárhelyi Samaritanus Mentőszolgálat csapata – diákok, orvosok, egészségügyi asszisztensek – számtalan közösségi esemény alkalmával vállal elsősegélynyújtást, egészségügyi ellátást. Ezt szabadidejükben, saját alapanyagaikat felhasználva végzik. Varga Zsigmondot, a mentőszolgálat vezetőjét kérdeztük az önkéntesség előnyeiről, a hazai és külföldi tapasztalataikról. Amint hangsúlyozta, az országban az önkéntesség fogalmát nem létezőként kezelik. Sem az állam, sem a társadalom nem értékeli az önkéntesek munkáját, ennek ellenére szívesen végzik, mert az embertársaikon való segítést hivatásuknak érzik, a közösség iránti elkötelezettség a mottójuk. Követendő példaként az olaszországi önkéntességi törvényt említette, amelynek értelmében évente tíz napot az országban bárhol lehet önkéntes tevékenységet végezni, és a munkáltató azt kifizeti, mivel az összeget levonhatja az adójából. Az önkéntes anyagilag nem jár rosszul, időseket, fogyatékosokat gondozhat, különböző területeken zajló tevékenységeken vesz részt. A mentőszolgálat Olaszországban teljesen önkéntességi alapon működik, mentősofőröktől az orvosokon át az asszisztensekig mindannyian önkéntesek. Példaként: Bolzanóban százezer önkéntest tartanak nyilván a mentőszolgálatoknál. Mivel túljelentkezés van, legtöbben azt sajnálják, hogy egy évben nem kerülnek kétszer sorra, és a legnagyobb nyereség, hogy szívvel-lélekkel végzik az önkéntesek a felvállalt munkát. Magyarország kivételével majdnem egész Európában önkéntesekkel működnek a mentőszolgálatok. Az adókedvezménnyel senki sem veszít, hisz az állam nem kell saját költségvetéséből fenntartsa a szolgálatot, alkalmazottakat fizessen, a társadalom viszont fejlődik az önkéntességi alapon végzett tevékenységek révén. A németeknél is hasonló a helyzet, de egy picit kötelezik is az embereket a társadalmi felelősségvállalásra. Bármilyen munkahelyre jelentkezik valaki, ellenőrzik, hogy elég aktív-e a társadalomban, vállalt-e közösségi önkéntes munkát. Mifelénk ez a típusú felelősségvállalás, segítségnyújtás egyáltalán nem létezik. És a legnagyobb baj, hogy a legfelsőbb szintekig zárt kapukat találunk. Jelenleg Romániában korlátozzák az önkéntességet, és hajlandóság sem mutatkozik arra, hogy ezt elismerjék és támogassák. A társadalom sem méri fel az önkéntességgel járó áldozathozatalt, nem is várjuk, és megtesszük bármikor a közösségért, mert itt élünk. Szükség volna olyan törvénykezdeményezésre, amely ösztönözné azokat, akik feláldozzák a szabadidejüket, energiájukat, tudásukat és anyagi áldozatot vállalnak. Legutóbb a marosvásárhelyi félmaratonon biztosítottuk az elsősegélynyújtást, és nem volt egyszerű tizenhat önkéntest találni, akik szabadidejüket erre áldozták.

 

Anyagi vonzat nélkül

Az Oázis Humánökológiai Alapítvány egészség- és környezetvédelmi, szociális, személyiség- és közösségfejlesztő programokat szervez és támogat, a ‘90-es évek elején kezdett tevékenykedni, rá négy évre jegyezték be. Az alapítvány elnöke, Görög Ilona kérdésünkre elmondta, hogy a tevékenységeket önkéntesek és fizetett munkatársak végzik egy öttagú, önkéntességi alapon vállalt vezetőtanács felügyelete alatt. Az alapítvány létrehozásakor abban reménykedtek, hogy tudásukkal és tapasztalatukkal hozzájárulhatnak a társadalom jobbá tételéhez. A tevékenységeik közé sorolható a szociálisan vagy egészségi okok miatt hátrányos helyzetben levő személyek társadalmi beilleszkedésének segítése, az interkulturális és interdiszciplináris együttműködés elősegítése, de az önkéntesszolgálat támogatása és önkéntesek képzése is. Amint kérdésünkre megtudtuk, tanulni vágyó fiatalok keresték meg az alapítványt és vállaltak önkéntes tevékenységet. Többnyire olyanok, akik főiskolát végeztek és munkahelyi tapasztalat hiányában nem tudtak elhelyezkedni, az alapítványnál azonban tárt karokkal fogadták őket, illetve olyan fiatalok, akik kevésbé zárt keretek között szerettek volna és tudtak is fontos feladatköröket betölteni. Amint az alapítvány vezetője hangsúlyozta, akik anyagi beállítottságúak, azoknak az önkéntesség nem mond semmit, azonban akik úgy érzik, hogy a maguk erejével szebbé, jobbá tehetik a környező világot, azok számára nagy elégtételt jelent, ugyanakkor az egyén tehetségét vagy a gyenge pontjait próbára teheti az önkéntesség. Az önkéntesek toborzása hirdetés útján zajlik, de nincs tolongás, ezért a személyes megszólítás révén sikerül önkéntes munkatársakat találni.

 

Törvénytervezet vagy felszámolási útmutató?

Amint Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, a civil szervezetek nagyon kevés anyagi támogatásban részesülnek a helyi költségvetésből. A megyei tanács kiírásain nem lehet nagy összeghez hozzájutni, a polgármesteri hivatal támogatása késve érkezik, az uniós pályázatokat pedig csak úgy érdemes megpályázni, ha több szervezet összeáll, közöttük pedig van egy komoly anyagi háttérrel rendelkező. Gyakran megesik, hogy késnek az uniós kifizetések, a partnerségekben zajló pályázatokat rendkívül nehéz gördülékenyen lebonyolítani, ugyanakkor kevés az a pénzügyi forrás, amit meg lehetne pályázni. A szociális szférában a pályázási lehetőségek még bonyolultabbak, mivel azt a licenc meglétéhez kötik. Sok kis szervezet van, amelyek nem tudják a követelményeket teljesíteni, a licencet megszerezni. Amint a civil szervezetek működését belülről ismerő elnök hangsúlyozta, az önkéntestörvény mindenekelőtt az önkéntesek jogait védi. Tartalmazza többek közt azt is, hogy a munkáltató elismerheti szakmai gyakorlatként az önkéntes tevékenységet, ami nem kötelező jellegű, de a lehetőség adott. A civil szervezetek törvényének megváltoztatására benyújtottak egy rendkívül rossz törvénytervezetet, amelyet remélhetőleg nem fogadnak el a képviselők. Az említett törvénytervezet mindenik fejezetének a végén részletesen megfogalmazták, hogy miképp lehet megszüntetni egy civil szervezetet, mintha a törvényváltoztatás legfontosabb célja az volna. Az ilyen jellegű törvénykezdeményezés ahelyett, hogy segítené a civil szervezetek közösségi munkáját és ösztönözné az önkéntességet, csak a jelenlegi helyzeten ronthat, mert egyáltalán semmi javítási szándék nincs benne – mondta Koreck Mária.

Sokan azt gondolják, hogy az önkéntesség az unatkozó háziasszonyok tevékenysége. Az önkéntesség a kutatások és a nemzetközi tapasztalatok szerint azonban sokkal szélesebb társadalmi rétegeket, különböző korosztályokat érinthet. A gyerekek szocializációja, oktatása, nevelése során fontos cél, hogy később közösségük aktív tagjaivá váljanak. Ezért kellene az önkéntes munkában rejlő lehetőségeket, a civil szervezetek tevékenységének fontosságát a törvényhozóinknak is felismerni és támogatni.