kedd, június 19, 2018

Tömény ital a gyógyszertárban?

A Népújságban a segesvári gyógyszertári múzeum ismertetése folyamán a több mint kétszáz évvel korábban használatos gyógyborokról (vina medicamentosa) is írtunk. Az újságcikk megjelenése után többen is megkérdezték, hogy vajon tömény („rövid”) italt is forgalmaztak a gyógyszertárakban? A kérdés felvetése jogos, és érdekes a válasz is, hiszen a bor, a sör és a tömény ital is ugyanazt a hatóanyagot, az emberi fogyasztásra egyedül alkalmas etil-alkoholt (alkoholt, etanolt) tartalmazza.

Az alkohol végigkísérte az emberiség történelmét. A hullott gyümölcs és a benne képződő etanol, a jellegzetes szag, az éhségcsillapítási lehetőség, a könnyebb emészthetőség már a föld megművelése előtt csábíthatta őseinket. Krisztus előtt mintegy tízezer évvel az emberiség, föladva nomád életmódját, növényt, gyümölcsöt kezdett termelni, ezzel egy időben könnyű szesztartalmú italokat erjeszteni, bizonyítják a leletek. Kezdetben sört, mézsört készítettek, később bort is. Az ókor orvosai az alkoholtartalmú italokat gyógyszernek is tekintették, alkalmazták altatószernek, gyomorpanaszok enyhítésére, növényi kivonatok készítésére. Már az ókorban felfedezték, hogy a felhevített bor felszínén egy gyúlékony anyag jelenik meg, de a sörnél, bornál és más erjesztett italoknál (például kumisz) magasabb alkoholtartalmú párlatot megfelelő lepárlási ismeretek hiányában nem készítettek.

Desztillált alkoholt (tömény italt) Európában és Belső-Ázsiában Kr. u. a 10–12. században kezdtek készíteni, ennek legkorábbi leírása a 12. századból származik, az olaszországi salernói egyetemről. Sikerült 65%-osnál nagyobb töménységű alkoholt nyerni, ami hidegen is meggyulladt, ezért az alkohol legkorábbi neve aqua ardens, jelentése égő víz. Európában ekkor még kizárólag borból készítettek párlatot. A 13. században többszöri átdesztillálással akár 90%-os alkoholt is le tudtak párolni. Ezt az alkoholt nevezték el aqua vitaenek, magyarul élet vizének, vagy quinta essenciának (ötödik elemnek), és az orvosok többsége akkoriban mindenre jó gyógyszernek, megifjító forrásnak, egyenesen csodaszernek tekintette, különösen a gyógynövényes borból lepárolt alkoholt. Itália kolostoraiban gyógyászati céllal, az emésztés elősegítésére kezdtek törkölyből is tömény italt desztillálni, amit grappának neveztek el.

A 14. század közepén dühöngő „fekete halál”, a pestis idején az orvosok tömegesen vetették be az aqua vitaet gyógyszerként, aminek eredménye az lett, hogy Európa-szerte megjelent az élvezeti szeszfogyasztás is.

A 15. század elején a borpárlatok mellett megjelentek az árpa-, búza- vagy rozssörből desztillált gabonapárlatok is, elsősorban olyan helyeken, ahol nem volt olcsó bor. Ezekből a párlatokból alakult ki a ma ismert italok közül a vodka, a whisky, a gin stb. Kezdetben ezek gyenge minőségű párlatok voltak, emiatt gyakran ízesítették őket különböző fűszerekkel, gyümölcsökkel, gyümölcshéjakkal, cukorral, megjelentek a likőrök. A későbbi századokban egyre javult a párlatok minősége, olcsóvá vált a szeszfőzés, jobban elterjedt a szeszfogyasztás olyan vidékeken is, ahol korábban csak sört és bort fogyasztottak.

Európa több országában is az alkohol előállítása és forgalmazása hosszú ideig a gyógyszerészek privilégiuma volt, azért is, mert észlelték, hogy a főzött szesz rossz hatással lehet egyesekre. Magyarországon és Erdélyben a középkorban kiemelt szerepet játszottak a kolostori patikák. A legtöbb szerzetesrend (bencések, ciszterciták, ferencesek, dominikánusok) foglalkozott betegápolással, gyógyszerkészítéssel, a kolostorokban képzett orvosok és gyógyszerészek tevékenykedtek, akik a városok és a környék lakosságát is szolgálták. Természetes, hogy alkohollepárló készülékeik is voltak, és a párlatokat, amelyeket leginkább égett bornak neveztek, gyógyításra használták. A 16–17. század fordulóján megjelent és az égetett szeszek általános megnevezésévé vált a szlovák nyelvből átvett pálinka kifejezés. 

Borpárlatból készült az aqua vitae elnevezés magyarosításával az akovitának nevezett készítmény, ami a patikák polcain is jelen volt, és gyógyszerként is alkalmazták. Az akovitát (erősen fűszerezett, édes pálinkát) legelőbb Máramaros megyében említették, 1662-ben. Készítésénél fűszerként szegfűszeget, fahéjat, ánizst, szerecsendiót, zsályát, fodormentát, köményt, méhfüvet használtak. Apor Péter 1736-ban megjelent könyvében (Erdélynek… változásai) írja, hogy korábban nem kávét, hanem akovitát ittak reggelire.

Gabonaszeszből készült finom és édes likőr volt a rosoglio, neve rozsoliszra magyarosodott. A 18. században univerzális gyógyszerként használták, még pestis ellen is. Ismert adat maradt meg napjainkra, arra nézve, hogy a nagyszombati Fekete Medve gyógyszertár tulajdonosa 1739-ben a pestises kórházba küldött gyógyszereket, amelyek java része rozsolisz volt.

Miskolcon 1741-ben megengedik, hogy a gyógyszerész rozsoliszt készíthessen és értékesítsen. Kassán 1689-ben elrendelték, hogy az akovitának árultatása a patikákban vasárnap és ünnepnapokon 9 óráig „míg az emberek a templomból ki nem jönnének, ne engedtessék”. 

Mauksch Tóbiás gyógyszerész 1793-ban Marosvásárhelyen élő, gyógyszertár-tulajdonos fiához írt instrukciójában írja, hogy a „vásárhelyi uraságok” készítik az erős pálinkákat, ezt használja gyógyszerek készítésére, „inkább 1-2 krajcárral többet kell adni érte”.

A tömény szeszes italok gyógyszertári előállítása, forgalmazása és gyógyászati alkalmazása az elmúlt évszázadokban legjobban az Egri Víz nevű ital történetében követhető. Az Egri Víz a 18. század közepén feltalált és készített alkoholos gyógynövénypárlat. Egerben előbb saját patikájukban a jezsuiták, majd az irgalmas rend gyógyszertára, később két magánpatikában is készítették, összetételében kis különbséggel. Gyógyhatása: gyomornedvtermelés-serkentő, gyomorerősítő, szélhajtó, szíverősítő, ajánlatos főfájás, szédülés, ájulás, fülzúgás, ideggyengeség, utazási rosszullét, hányás megelőzésére, fogfájás ellen, írják az egykori használati utasításokban. Ajánlott adagolása: 30-60 csepp egyszeri adag, vízzel hígítva óránként is, amíg a baj nem enyhül. A 20. század közepéig több mint kétszáz évig állították elő és forgalmazták gyógyszertárakban az Egri Vizet. Jelenleg pálinkafőzdében állítják elő, és gyógyszertárakon kívül hozzák forgalomba, a modern népgyógyászat alkalmazza.

Európa legtöbb országa gyógyszerkönyveiben hivatalos anyagként szerepelt a cognac (konyak), a 20. század elejéig.

Összegezésképpen: a tömény ital (égett bor, pálinka, konyak, likőr stb.) gyógyító anyagként hosszú évszázadokon keresztül jelen volt a gyógyszertárak polcain. 

A második világháborút követő rendszerváltozás országunkban is megszüntette a tömény italok gyógyszertári előállítását és forgalmazását, egészségromboló hatása miatt és az alkoholizmus megelőzése érdekében.

1989 után gyógyszertárainkban újból forgalmazható a tömény (35%) alkoholt tartalmazó svédkeserű, emésztési, máj- és epepanaszok enyhítésre, székrekedés, fogfájás stb. ellen. 

A tömény ital minimális mennyiségektől eltekintve mérgezési tüneteket és hosszú távon visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó méreg!

 

Veress László