hétfő, október 23, 2017

Több százan várnak szociális lakásra

Álom egy otthonról

Ezen a héten jár le a szociálislakás-igénylések benyújtásának, illetve megújításának határideje. Sok marosvásárhelyi évek óta vár egy ilyen lakásra, mi több, vannak, akik több mint egy évtizede „araszolnak” előre a jogosultak listáján. Milyen esélyekkel lehet szociális lakáshoz jutni, hogy áll a kereslet és kínálat aránya, és milyenek egy ilyen ingatlanban az életkörülmények? – összeállításunkban ezekre a kérdésekre kerestünk választ. 

A polgármesteri hivatal szóvivője írásban tájékoztatott a felvetett problémákról. 

 

– Kik jogosultak szociális bérlakásra?

– Azon személyek és családok igényelhetnek bérlés céljából szociális lakást, akiknél az elmúlt 12 hónapban az egy főre eső havi nettó átlagjövedelem nem érte el az országos havi nettó átlagjövedelmet. Az 1996. évi 114-es számú törvény, illetve a 2000. évi 1275-ös számú kormányrendelettel jóváhagyott alkalmazási normák szerint marosvásárhelyi szociális bérlakásra azok jogosultak, akiknek lakhelye vagy munkahelye a városban van, 1990 január elsejéig visszamenőleg nem rendelkeztek és jelenleg sem rendelkeznek saját lakással, nem kaptak állami támogatást saját lakás építésére, vásárlására, és nem bérlői más állami lakásnak.

– Az igénylés benyújtásától számítva általában mennyi a várakozási idő?

– Ez az igénylő által elért pontszámtól, a rendelkezésre álló – újonnan épült, illetve megüresedett – lakások számától, illetve attól is függ, mennyire kitartó az igénylő, ha ugyanis az egyik évben nem újítja meg a kérvényt, lekerül a listáról.

– Hány igénylést nyújtottak be, illetve újítottak fel a múlt évben a jogosultak, és mennyi kérésnek tett eleget a hivatal?

– A 2017. január 16-i 29-es számú tanácsi határozat szerint a lakásigénylések benyújtásának és felújításának 2016. szeptember 15. – október 15. közötti időszaka után 357 iratcsomó szerepelt a nyilvántartásunkban, amelyből idén 12 igénylést sikerült megoldani.

– Mi a helyzet az állami lakásalapba tartozó bérlakásokkal, amelyekre szintén ebben az időszakban lehetett leadni az igényléseket? Kik jogosultak ezekre az ingatlanokra, és mekkora a kereslet irántuk?

– Azok a személyek és családok jogosultak, akiknél az egy főre eső havi nettó átlagjövedelem meghaladja az országos nettó átlagjövedelmet. Tavaly 41 ilyen igénylés szerepelt a nyilvántartásunkban.

– Összesen hány szociális és állami lakásalapba tartozó bérlakás van Marosvásárhelyen, és azok a város mely övezeteiben találhatók?

– Jelenleg 675 ilyen lakás van különböző városrészeken, a Tudor negyedben, Meggyesfalván, az Ady negyedben, a Hidegvölgyben.

– Mekkora a szociális lakások bérleti díja?

– Ez esetenként válozik, de nem haladhatja meg a család 12 hónapra visszamenőleg kiszámított havi nettó jövedelmének 10 százalékát. A bérleti díjat a Locativ Rt. állapítja meg.

– Milyen lakhatási körülményekre számíthatnak a szociális lakások bérlői, és ki felel ezen körülmények biztosításáért?

– A lakhatási körülményeknek meg kell felelniük a minimális elvárásoknak. Ez a Locativ Rt. hatáskörébe tartozik.

 

ANL-sre nincs sok remény

A 35 év alatti fiataloknak kiutalható ANL-s lakásokra évek óta nem kell megújítani az igénylést, új ingatlanok ugyanis nem épültek. A polgármesteri hivatal illetékesét arról is megkérdeztük, mikor várható ezen a téren változás.

– A 2001. évi 962-es számú kormányhatározat 15. cikkelyének 2. bekezdése értelmében az ANL-s lakásokra vonatkozó igénylői listát csak akkor kell megújítani, ha az adott évben új lakások készülnek el és kerülnek átadásra. Jelenleg a 2014-es évi listával dolgozunk, amelyen összesen 457 igénylés szerepel. Az elmúlt három évben 64 jogosult jutott ANLS-s lakáshoz – olvashattuk a válaszban, amely arra nem tér ki, épülnek-e belátható időn belül fiatalokra váró új tömbházak.

 

Csaknem másfél évtizede

A szociális lakások igénylői rendszerint éveket várnak, amíg sorra kerülnek a listán. Egy harmincas éveiben járó, marosvásárhelyi édesanya 14 éve adta be iratcsomóját, lakást azóta sem kapott.

– Egy időben a szüleimnél laktunk a férjemmel és a kisfiammal, aztán családi problémák miatt úgy döntöttünk, hogy jobb lesz hármunknak az albérlet. Azóta kétszer költöztünk. Én betegnyugdíjas vagyok, mindegyre be kell feküdnöm a kórházba, a férjem külföldön dolgozik. A kisfiam iskolás, a kiadások évről évre nőnek. Kevés a jövedelmünk, mégsem számít a helyzetünk prioritásnak – panaszolta a fiatal nő, aki jelenleg is éppen külföldi kezelésen van.

 

Egy élet sem elég…

Főtéri tágas otthonából kellett kiköltöznie annak az idős értelmiségi hölgynek, aki több mint tíz éve lakik a polgármesteri hivatal szociális lakásainak egyikében. A magánház, ahol egész fiatalságát leélte, állami lakás volt; a rendszerváltás után visszaigényelte és rövid időn belül vissza is kapta a korábbi tulajdonos.

– Amikor szólt, hogy intézkedjünk, mert tervei vannak a házunkkal, azonnal elmentem a polgármesteri hivatalhoz – kezdte történetét. – Három évet kellett várnom a szociális lakásra, addig a két, akkor már nagykorú gyermekemmel a régi otthonunkban maradhattam. A tulajdonos közben, persze, megemelte a bért. Lakást csak nekem utaltak ki, mivel nyugdíjas vagyok, a gyerekek albérletbe költöztek. Nehéz időszak következett, rengeteg emléktől és a könyvtáram nagy részétől is meg kellett válnom, hogy elférjek a kicsi garzonban. 

– Milyen körülmények fogadták a beköltözéskor? – kérdeztem.

– Bár a szerződésben, amit aláírtam, az állt, hogy a lakásban minden működőképes, úgy nézett ki az egész, mint bombázás után. Idővel aztán mindent sikerült megjavítani, rendbe tenni. Ez a parányi szoba és a még kisebb konyha most már az én birodalmam, kedvem szerint rendeztem be, és ha tehetem, ki sem mozdulok otthonról. Inkább olvasgatok, rejtvényt fejtek, tévézek egész nap. Én mindig a fiatalok társaságát kerestem, de az itteni szomszédaim többnyire idős emberek. Akárcsak én, ők is behúzódnak a saját fészkükbe, tulajdonképpen nem is ismerem őket. Eléggé lehangol ez a környezet, úgy érzem, egy élet sem elég ahhoz, hogy megszokjam. De ne értsen félre, nem hibáztatok én senkit, főleg a hivatalt nem. Kisebb-nagyobb javításokat végeztek itt az utóbbi időben, a mellettünk lévő tömbházba még új, termopán ablakokat is tettek. Tudom, hogy kevés anyagi forrással rendelkeznek, abból kell minél több embernek otthont biztosítaniuk. Mindenesetre ez jobb, mint az utcára kerülni – tette hozzá a hölgy, majd azt is megjegyezte, hogy míg kezdetben ötévente kellett megújítani a bérleti szerződést, most már hat hónaponként várják a hivatalba. Ez számára és bizonyára még sok idős, beteg lakó számára túl nagy teher.