szombat, április 21, 2018

Tízéves a Székelyföldi Legendárium

„A történeteinken keresztül ismernek meg”

Meg szerette volna mutatni a világnak, hogy Erdély legendavilága nem egyenlő Drakula történetével, ötlete vállalkozássá, munkahellyé, hivatássá nőtte ki magát. Az idén tízéves Legendárium a kezdetek óta nagy sikernek örvend mind a történetekkel ismerkedő gyermekek, mind a szakmabeliek körében: nemrég elnyerte a február havi legjobb animációs filmnek járó díjat a Kalkutta Nemzetközi Filmfesztiválon. A kezdetekről, az elmúlt tíz év tapasztalatairól, az erdélyi közegről kérdeztük Fazakas Szabolcs ötletgazdát. 

Fazakas Szabolcs gyerekkora óta érdeklődik a legendák iránt: kisiskolásként barátaival gyakran bicikliztek ki a közeli várakhoz, romokhoz, hogy megnézzék, hogy néz ki a meséből ismert helyszín. 

Húsz évig nem különösebben foglalkozott a legendákkal. „Amikor elkezdtem dolgozni a televíziónál, akartam forgatni egy kisjátékfilmet Budvár legendájáról. Aztán rájöttem, hogy még sokat kell tanulnom, s letettem a forgatókönyvet. Azóta sem készült el” – magyarázta. 

A fordulópontot végül egy brüsszeli utazás hozta: egy kirándulás alkalmával kezébe nyomtak egy Európára vonatkozó kulturális értéktérképet, amelyen részletesen feltüntették a környező országok legendavilágát, ezzel szemben Romániához csak Drakula legendáját kötötték. 

„Akkor mondtam azt, hogy ez így nem mehet tovább. Hazajöttem, és első nekifutásból összegyűjtöttünk több mint százötven legendát, aztán készítettünk egy legendatérképet, hogy könnyebb legyen elhelyezni, hogy mi hova kötődik” – mesélte az ötletgazda. 

Első perctől szerették volna, ha nemcsak Székelyföldön, hanem külföldön is eléri az embereket a kezdeményezés híre, ezért egy olyan nevet választottak, ami mindenki számára érthető.

A kezdeti fogadtatásról megtudtuk: „mindenki csak nézett, hogy mit akarok én a legendákkal, nincs elég dolgom, vagy csak megbolondultam, hogy ilyen butaságokkal foglalkozom”.

Az első sikerek hamar jöttek, hiszen amint látták a szülők, hogy miről van szó, kérték, hogy legyen egy könyv is, ahol megvan az összes legenda, így könnyebben meg tudják ezeket ismertetni a gyerekeikkel. 

„Próbáltam mindenkivel megértetni, hogy szükség van arra, hogy fiatalosítsuk a legendáinkat, adjunk rá egy új köntöst, legyen szerethető a gyerekek számára is. Minden nemzetnek megvannak a saját meséi, rajzfilmjei. A történeteken keresztül ismernek meg minket is, nem szabad rejtegetnünk őket” – érvelt Fazakas Szabolcs. 

Hozzátette: nem az a lényeg, hogy kasszasiker legyen egy rajzfilm, hanem az, hogy minél több helyre eljusson, minél több embernek megmutassa, hogy milyen legendái vannak a székelyeknek. 

Vallja, nem ők találták fel a spanyolviaszt, de sem előttük, sem utánuk nem állított össze senki egy ilyesfajta interaktív térképet az adott nép legendagyűjteményéből.

„Szlovákiában készítettek egy térképet a Legendárium mintájára, de az főleg a kreált, turisták által is ismert történetekre épült, kevésbé foglalja össze a legendákat” – tudtuk meg. 

Bár eddig csak pozitív visszajelzést kaptak külföldiektől, Szabolcs szerint sok rajzfilmet kell még ahhoz készítsenek, hogy a hírük mindenhova eljusson.

„Amikor Amerikában mondtam, hogy a könyvből több mint negyvenezret adtunk ki, láttam rajtuk, hogy alig hiszik el, ez a példányszám náluk is nagy” – emlékezett vissza. 

A Legendárium kitalálója hangsúlyozza: neki az volt az álma, hogy elkészüljön a térkép, az összes többi már csak ráadás, ami magától alakult. 

Bár nem voltak konkrét terveik, mindig igyekeztek újdonságokkal jönni, és figyeltek a környezet és a piac elvárásaira. Az egyik kedvenc, Legendáriummal kapcsolatos emléke az, amikor néhány évvel ezelőtt az Országházban karácsonyoztak, és bemutatták a rajzfilmet az ott levő gyerekeknek. 

Szabolcs figyelmes lett egy kisfiúra, aki háttal ült a többieknek a vetítés alatt. Mikor odament hozzá megkérdezni, hogy miért nem nézi a rajzfilmet, kiderült, hogy a kisfiú nem lát. Ekkor döntötték el, hogy elkészítenek egy hangoskönyvet, hogy a hozzá hasonló nehézségekkel küszködő gyerekek is élvezhessék a legendák világát. A karácsonyozás után egy bő évvel el is készült a hangoskönyv, Facebookon keresték meg a fiút, akinek egy óra alatt a nyomára is bukkantak, így meglephették egy ajándék könyvvel. 

„Én nem gondoltam tíz évvel ezelőtt, hogy valaha csak ezzel foglalkozhatom. Munkahelyet hoztunk létre magunknak, míg tíz évvel ezelőtt csomó mindent bevállaltam, hogy foglalkozhassam abból a pénzből a Legendáriummal, tudjuk fenntartani. Amikor a könyvet kiadtuk, akkor eladtam az autómat, így működtek a dolgok.”

Fazakas Szabolcs meggyőződése, hogy akár Zete is lehet olyan népszerű, mint egy ismert rajzfilm szereplője, de figyelmeztet: nem szabad egy napon emlegetni egy néhány személyes, közösség hajtotta projektet a sok millió dollárból létrejövő rajzfilmgyárakkal. 

Ugyanakkor folyamatosan pályáznak annak érdekében, hogy minél több helyre eljusson Zete története: az „ázsiai Oscarként” emlegetett Kalkutta Nemzetközi Filmfesztiválon nemrég nyert díjnak köszönhetően esélyesek az Arany Róka díjra is. 

„Sok olyan pillanat volt, amikor úgy tűnt, hogy vége, de mindig megoldottuk, és jöttünk néhány új ötlettel. Nem ünnepeljük különösebben, hogy tízévesek lettünk, egyszerűen folytatjuk, amit eddig csináltunk, és hálásak vagyunk az eddigiekért.”

André Krisztina