péntek, november 24, 2017

A szoknyáról

Ötletelő Bandi Katival (8.)

Utolsó beszélgetésünk során a blúzt jártuk körül, ami általában nem hordható egymagában. Kell egy szoknya is hozzá. Bár manapság a ruha reneszánszát éljük, egy elegáns nő ruhatárából nem hiányozhat a szoknya sem, amit bő és szűk változatában az alkatunknak, az alkalomnak megfelelően viselhetünk. A szoknya a textilművésznek is kimeríthetetlen lehetőségeket kínál. Tapasztalataim szerint Bandi Kati is így gondolja. 

– Valóban legnőiesebbnek nevezhető ruhadarabunk! Az öltözködés története során sokszor volt a megjelenő új divatirányzat főszereplője, hiszen az éppen aktuális sziluettdivat fő alkotóelemét jelentette. Az antik görög és római hosszú, bő szoknyák (ruhák) függőlegesen hulló redői a kor építészetének oszlopait juttatják eszünkbe. A következő korok hozták divatba az alsószoknyákat, majd a különböző merevítésekkel épített sziluetteket: először széltiben (csípőpárnákkal, illetve halcsont- vagy vesszőszerkezettel), majd farhangsúlyozással éltek. A  népviseletekben dívó farpárnák az úri viselet szerény „képutánzásai”, hiszen utóbbinak a komoly konstrukcióiról külön tanulmányok szólnak! És mindezek fölött vala a halcsontos fűzőbe fogott derék. 

 Nem hiába említettem az előzményeket! Sok minden változott az ideológiákban, a nemek közötti viszonyokban, és a jogegyenlőség értelmezései sokféle eredményt szülnek: vannak közöttük haladó vívmányok és torzszülöttek egyaránt.

Okkal tértem ki a több évszázadot felölelő, női princípiumot hangsúlyozó törekvésekre. Hiszem, hogy az ember mint biológiai lény nem változik a manapság elfogadott (?) hajsza iramában. A nő akkor igazán nő, ha szerepét külsőségeiben is felvállalja.

Kissné Portik Irén néprajzkutató könyvbemutatóján hosszan mesélt a székely szoknya formájának és súlyának szerepéről a néptáncok alakulásában. A múltat idéző okos- kodás után barátnőm rövid beszámolóját idézem egy báli élményéről: „Táncospár-sorsoláskor az est legjobb táncosa lett a partnerem. Azt hittem, hogy a protokolltánc az én nagy nyereségem a bálon, de már a harmadik táncnál tartottunk, amikor partnerem elmondta, hogy pörgő szoknyámat nem lehet megunni, őt is lendíti!”

Ezek után természetesen meg kell említenem a szűk szoknyát is mint korunk legjellemzőbb „csomagolását”. Igen, van, akinek nagyon jól áll, és vannak kombinációk, amelyekhez kimondottan az való... Azonban a legtöbb előnytelen „tálalást“, önmagukkal való kibabrálást is a szűk miniszoknyát viselő nőktől láttam.

Mivel minden arányítások kérdése, eléggé nyilvánvaló, hogy egy bő szoknyaalj fölött még a nem túl karcsú derék is vékonyabbnak mutat. Ehhez társul a lobogó-repülő anyagok dinamikája, és kész is van az egyik leghódítóbb női képlet.

– Nem véletlenül kérdeztelek a szoknyáról, műhelyedben ugyanis  szép, izgalmas tavaszi szoknyák készülnek, említsünk, mutassunk meg közülük néhányat kedvcsinálónak!

– Délelőtti viseletre alkalmas a kockás szövetből készült fodros banánszoknya. Egész napra ajánlott a (nyárádmenti ihletésű) rakott szoknya. Szintén egész nap és minden alkalomra viselhetőek a székelyszoknya-inspirációk, a különböző alkalmakhoz más-más felsővel.

Nagyon divatos a fekete alapon tarka mintás etno szoknya. A lenge selyemből varrt „tépett aljú”lobogó szoknyát délelőtt polóval, délután fodros blúzzal viseljük…

Amint a fotókon is látszik, amennyiben nem viselünk mellényt vagy blézert (bujkát, ujjast, réklit), akkor egy harmonizáló vállkendőt kanyarítunk kiegészítésképpen.  Az övek is nagyon jótékonyan egészíthetik ki szoknyás öltözékeinket.