szerda, április 25, 2018

Számháború

Eddig is lehetett gyanítani, hogy a jövő évi költségvetés tervezete finoman szólva komolytalan. Ám az egyik hírportálon a minap a magyar érdekképviselet szakpolitikusával készített interjú világít rá igazán, hogy mekkora fércmunkával állunk szemben.

Mint az említett beszélgetésből kiderül, a pénzügyminisztériumtól a kormányig vezető úton valakik találtak egy jókora pénzeszsákot. Ugyanis a minisztérium tervezete szerint még 126 milliárd lej volt a büdzsé bevételi oldala, a kormánynál viszont már 141 milliárdról beszéltek. Ez a 15 milliárd lejes különbség több mint a 415 kilométeres, Nagyvárad – Brassó közötti észak-erdélyi autósztráda eredeti szerződésben szereplő teljes költsége. Igen, azé a sztrádáé, amelyik papíron már öt éve készen van, de a gyakorlatban még csak egy töredéke járható. Pont úgy, amilyen különbség szokott nálunk lenni a politikusok ígéretei és a gyakorlati megvalósítások között.

Ha ekkora eltérés van a szakminisztérium, illetve a kormány bevételi számításai között, az csak nagy bajt jelenthet. Mert ha a költségvetés kidolgozásáért felelős szakminisztériumnak nem volt tudomása 15 milliárd lejnyi potenciális bevételről, akkor ott a teljes apparátus fölöslegesen kap az adófizetők pénzéből fizetést. De inkább azzal állhatunk szemben, hogy a kormánynál hasra csapással „egészítették ki” a költségvetés bevételi oldalát, mert így papíron be lehet tartani a brüsszeli szemeket szúró deficithatárt. Aztán ha a valóság majd nem alkalmazkodik ehhez az elmélethez, akkor meghúzzák a nadrágszíjat, és valakire ráfogják a kudarcot. Csak az nem lesz felelős, aki szándékosan készít hamis számokon alapuló tervezetet.

Másik jel az egész költségvetési munkafolyamat „komolyságára” a jövedelemadók kérdése. Miután kiderült, hogy az adókulcs csökkentésével a helyhatóságok komoly pénzektől esnek el, a parlament költségvetési szakbizottságai elfogadtak egy javaslatot, hogy jövőtől a teljes jövedelemadó-bevétel menjen az önkormányzatoknak. A szakbizottsági döntést viszont a plénum lesöpörte az asztalról, magyarul: a szakmai döntést felülírta a politikai akarat. Az lehet a háttérben, hogy így majd a kormány dönthet arról, kinek adjon támogatást ennek a bevételkiesésnek a pótlására. Vagyis a kormánypárti polgármesterek által vezetett településeknek csepegtetnek majd szemételhordásra, útfoltozásra, miegymásra, a többieknek marad a vakarózás. Majd ennek az ócska számháborúnak a számláit fogjuk közösen s vastagon fizetni hosszú éveken keresztül.