csütörtök, december 14, 2017

Statisztikák

Miközben a kormányfő arról beszél, hogy dübörög a gazdaság, kormányzati források szerint a Tudose-kabinet jövőre állítólag közalkalmazottak elbocsátására, különböző szociális juttatások megvonására készül, mert csak így lesz képes egyensúlyban tartani a 2018-as költségvetést.

Szintén névtelenségbe burkolózó kormányilletékesek állítják, hogy a megnövelt közalkalmazotti bérek kifizetésére nincs elegendő forrás. Ugyanis a kormánykoalíció a választási győzelem után hatalmasra duzzasztotta az államapparátust, „embereit jól fizetett posztokba helyezve”. Azt is kijelentették – szintén nevük elhallgatása mellett –, hogy a protekciósokat nem lesz könnyű elmozdítani a fölösleges tisztségükből, annak ellenére, hogy sokan be sem járnak a munkahelyükre...

És miközben „dübörög” a román gazdaság, a statisztikák szerint minden ötödik fiatal nem dolgozik, és nem is tanul tovább, folytatódik a külföldre vándorlás, az export–import mérleg majdnem kilencmilliárd eurós deficitet mutat. Vagyis a „nép” számára semmiféle pozitív hatása nincs az óriási dübörgésnek. Sem életszínvonal, sem vásárlóerő szempontjából. Statisztikai adatok szerint miközben óránként átlagban kilencen távoznak az országból, Romániában élnek a térség leggazdagabb politikusai, és az EU-n belül itt nő a leggyorsabban  az elszegényedési ráta. Az ország lakosságának negyven százaléka a szegénységküszöb szintjén él, illetve a társadalmi kirekesztés veszélye fenyegeti. Ilyen szempontból csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. Romániában a szegénység és a társadalmi kirekesztettség is tizenöt százalékkal nagyobb, mint az uniós átlag.

Ezekkel és hasonló statisztikákkal tartják ébren éjjel-nappal az embereket a kereskedelmi televíziók, politikai csatározásokkal fűszerezve: hol a DNA és a kormánypártok vezetői háborúját „szőrözik”, hol hosszasan ecsetelik, hogy miként „edz” a nagyobbik kormánypárt és a liberális ellenzéki párt a következő választásokra, és igyekszik minél nagyobbat ütni a másikon, gáncsolni egymást, akár törvénytervezetről, akár másfajta „reformról” van szó. Elég azt látni, hogy egy-egy törvénytervezet kapcsán miként kiabálják oda-vissza, hogy mennyit ártanak a „népnek”. Természetesen anélkül, hogy egyáltalán számba vennék, „megkérdeznék”, mi a véleménye, akár egészségügyről, akár oktatásról legyen szó. 

Emlékszünk, hogy a Colectiv-tragédia óta a politikai pártok mindegyike azt ígérte, változtat a politikáján. Aztán a tragédia egyetlen hozadéka az lett, hogy az államfőnek az utca segítségével sikerült megbuktatnia az akkori kabinetet, és „saját kormányt” tenni a helyébe, ami aztán csúfosan leszerepelt. Egyébként semmi sem változott. Az első választáson a nép újra annak a politikai alakulatnak szavazott bizalmat, amelyet a tragédia nyomán menesztettek. 

A színjáték pedig folytatódik, a statisztikák egyre riasztóbbak.