csütörtök, június 21, 2018

Sikeres „vadászat” előadással és a Facebookon

Palotaőrök „trófeái”

Dr. Osváth Pál diplomata Vadászat és vadásztrófeák című előadására hívta meg az érdeklődőket a Bolyai Farkas középiskola 10. B osztályának 14 tagú diákcsapata, a Toldalagi-palota őrei, akik osztályfőnökük, Puskás Attila irányításával a Marosvásárhely főterén álló szép barokk palota népszerűsítését vállalták az Örökségünk őrei vetélkedő keretében. 

Az érkezőket a palota kapujában álló két fiatal pár fogadta, akiknek öltözete a hajdani idők hangulatát idézve az arra járók érdeklődését is felkeltette. Az emeleti elegáns kandallós teremben dr. Osváth Pál vadász előadása és fegyverismertetője hangzott el. A rögtönzött kiállításon érdekes vadásztrófeákat láthattak a jelenlévők az előadó és Dimitrie Sturdza herceg gyűjteményéből, ami csütörtökig még megtekinthető. 

Kutatási vágy, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély

Az arisztokrata családok életének kiemelkedő eseménye volt a vadászat, emiatt került sor az előadással egybekötött kiállításra – hangzott el a bevezetőben. A palota őreinek képviselője Fekete Istvánt idézte, aki szerint a vadászat egyáltalán nem a lövés, a gyilkolás tudománya. A vadászat ősi örökséget jelent, ősi harcot a család táplálékának megszerzéséért, ugyanakkor kutatási vágyat, megfigyelést, tudásszomjat, kalandkeresést, gyűjtési szenvedélyt, erdők, mezők, nádasok szeretetét, akkor is, ha nem szólhat a puska. És valóban erről beszélt dr. Osváth Pál, Gambia Köztársaság Romániai Akkreditált Diplomáciai Képviseletének vezetője.

Már kezdetben leszögezte, hogy célja egy interaktív beszélgetés a vadászatról, a Toldalagiakról, a Sturdza herceggel való kapcsolatáról – majd hozzátette, hogy fontosnak tartja a fiatalok felkarolását, hogy híre menjen annak, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben, a Kárpát-medencében ki, mikor, miből és mit épített. Sajnálkozását fejezte ki, hogy a szállítás, hely és megfelelő felszerelés hiányában nem sikerült több és nagyobb méretű trófeákat kiállítani. Majd tolmácsolta Sturdza herceg meghívását, aki olaszországi útja miatt nem tudott jelen lenni, de szívesen látja a fiatalokat erdőlibánfalvi vadászházában, hogy megmutassa látványos trófeakiállítását.

Tholdalagi Mihály és a vadászat

A Toldalagi családról elmondta, hogy Tholdalagi Mihály I. Rákóczi György fővadászmestere volt, ami fontos tisztséget jelentett, mivel az állattenyésztésért is ő felelt, és abban az időben nagyon sok szarvasmarhát szállítottak Erdélyből. Bár nehéz volt a vadászkutyák tartása, idomítása és szállítása, Tholdalagi Mihálynak 17 vadászkutyája volt. A Görgény völgyét gyakran látogatta, hiszen az ő idejében még bölény is élt ott. A történelem során neves erdélyi fejedelmek, hercegek fordultak meg a környező erdőkben. Osváth Pál érdekességként említette meg, hogy a Toldalagi család egy későbbi tagjának az írásos feljegyzése szerint az 1800-as évek végén tiltott volt a nadrágviselet a női vadászok számára, a konstantinápolyi pátriárka ugyanis megátkozta a nadrágot viselő nőket. 1890-ben viszont az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma szarvasbőr nadrágban ment a Tátrába bölényvadászatra az orosz herceggel.

A Tholdalagiak vagyonát 1701-ben lefoglalták, a trófeákat elkobozták, amelyekből néhány a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került, és a gödöllői kastélyban is őriztek belőlük. A későbbiekben ellopták, elherdálták Teleki Samu 3159 trófeából álló gyűjteményét és fegyvereit, Bürger-csizmáját pedig nemrégen árverezték Frankfurtban. 

Az előadó beszámolt a Dimitrie Sturdza herceghez fűződő kapcsolatáról, akivel jó ideje járnak vadászni, elsősorban vaddisznóra és dámszarvasra. Ezeknek a vadászatoknak az emlékét őrzi a kiállított háromkilós dámszarvas trófea, az állatot Székudvar határában ejtette el három évvel ezelőtt. Abban az időben lőtt egy értékesebb dámszarvast Sturdza herceg is, amelynek trófeáját megmutatja a csapat tagjainak, ha ellátogatnak a vadászházába.

Etikátlan vadászok

A későbbiekben beszélt a többi trófeáról is, amelyek közül az afrikaiak a Sturdza herceg tulajdonát képezik, a zergetrófeáért pedig a szászrégeni vadásztársaság vezetőjének mondott köszönetet. Dr. Osváth Pál beszámolt a romániai magán vadászati területekről, különösen az Arad közelében levő székudvariról. A kilencven hektáros erdőt nagyon szakszerűen kezeli a helyi vadászegyesület, ahogyan a Galac megyei Fekete-völgy fácánosát is. Beszélt a vadászok ellen folyó kampányról, arról, hogy Romániában más országokhoz képest viszonylag könnyen és gyorsan lehet vadászengedélyhez jutni. Kivetített képeken bemutatta a különböző vadászfegyvereket, vadászatokon készült felvételeket, elejtett állatokat. Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy a hivatásos vadászok mellett egyre többen vannak olyan újgazdagok, aki alapos képzettség, minimális vadászkultúra nélkül csupán státusszimbólumnak tekintik a vadászatokon való részvételt, rontva a színvonalat, nem törődve az etikus viselkedéssel. Bár egyre drágább sportról van szó, az ügyes vadász az olcsóbb orosz fegyverrel is el tudja ejteni a vadat. A legnagyobb élményt számára egy rendkívül nehéz terepen, a Mátrában zajló muflonvadászat jelentette, amelynek trófeája ott volt a kiállított tárgyak között. Magyar vadásznak tartja magát, a régeni Hermina vadásztársaság tagja, s bár egy afrikai országot képvisel, nem óhajt Afrikában vadászni. 

Elmondta, hogy a hajdani marosvásárhelyi Petráskó örmény fegyverkereskedőtől Teleki Samu és Széchenyi Zsigmond is vásárolt fegyvereket, ez utóbbi azért, hogy támogassa a helybeli kereskedelmet. 

Beszélt a juhnyájak, a juhászkutyák okozta nagy károkról, és megvédte a medvéket. Elköltöztetésüket fölöslegesnek tartja, hiszen bebizonyosodott, hogy visszatérnek eredeti életterükre.

Toldalagiak az Egyesült Államokban

A beszélgetés végén egy újkori „vadászat” eredményét jelentette be Puskás Attila, a csapat vezetője. A Facebookon való keresgélés nyomán talált rá az Egyesült Államokban élő, Toldalagi nevet viselő családra. A levélre nem késett a válasz. A Párizsban mérnöki oklevelet szerzett Toldalagi Pál a család férfi leszármazottjaként viseli a nevet, amit 18 éves ikerpár gyermekei, Miklós fia és Krisztina lánya visznek tovább. Édesapja nagyercsei gróf Toldalagi Ferenc (1920-96) volt, édesanyja, pilisi és szilassy Szilassy Éva (1923-2014) ősrégi felvidéki családból származott. Leveléből kiderül, hogy életük kalandosabb volt bármelyik izgalmas regénynél. Édesapja Bécsben, a Thereziánumban nevelkedett, 1939-ben a francia idegenlégiónál jelentkezett, és Afrikában harcolta végig a II. világháborút. Algírban kezdte az életet, ahol gyermekei megszülettek, a levélíró 1951-ben. Az algériai háború utolsó évében Franciaországba menekültek, ahol Toldalagi Pál fizika, matematika és távközlési mérnöki oklevelet szerzett, majd a cambridge-i (USA) Massachusetts Institute of Technologyn tanult, dolgozott, oktatott, nyerte el a doktori címet. 1977-ben nősült, felesége szülei 1956-os menekültek Budapestről.

Nagyapja gr. Toldalagi László volt (Koronka, 1892 – Budapest, 1942), aki Göttingenben szerzett diplomát, és vadászrepülős volt az I. világháborúban. Hazatérte után a koronkai kastélyt és összes birtokát öccsének, Toldalagi Józsefnak adta át, aki Koronka utolsó tulajdonosaként 1944-ben halt meg. Özvegye, Béldi Zsuzsánna Miskolczy Dezső professzorhoz ment feleségül, aki örökbe fogadta a lányait. Ily módon a lányok iskolába és egyetemre kerülhettek. 

Toldalagi Pál három éve járt gyermekeivel Marosvásárhelyen, de a Toldalagi-palotát csak kívülről látták. A nyáron jönnek újra családi találkozóra Magyarországra, és ellátogatnak Marosvásárhelyre is, hogy a palotaőrző diákokkal és tanárukkal találkozzanak – olvasható a levélben, amely végén lelkesítő, szép üzenet szól a diákoknak.

„Nagyon örülök, és büszke vagyok eddigi munkájukra. Nagyon tisztelem azokat a fiatalokat, akik még kíváncsiak saját, majd környezetük és népünk múltjára, akik megbecsülik erdélyi magyar származásukat, és abból bizalmat merítenek, hogy az erdélyi magyarság gazdag, sajátos történelmi, kulturális múltját próbálják tovább ismertetni és megszerettetni a digitális eszközök révén is a 21. század fiataljaival szerte a világon.”