szerda, október 18, 2017

Rózsatermesztés az isten háta mögött

Agrovilág – mezőgazdaság, vidékfejlesztés, agroturizmus
Fotó: Vajda György

A Szásznádashoz tartozó Pipe alig négy kilométerre van az E 60-as úttól. A faluba aszfaltút vezet, de olyan a település, mintha zsákutcában lenne. Nem csak azért, mert innen az út már nem visz tovább, hanem szinte az egyetlen település Segesvár közelében, ahol még majdnem 100%-ban magyarok laknak. Igaz kevesen, alig 65 lélek van a településen. A helységnévtáblához közel igen színes, szemet gyönyörködtető rózsaágyásokra bukkantunk. 

Orbán Vencel (fotó) 12 éve foglalkozik rózsatermesztéssel, azelőtt nyolc évig Szeged-Szőregen dolgozott virágtermesztőnél, ott tanulta ki a szakma titkait. Hazajött és a saját földterületén hozzáfogott a munkához. Jelenleg 16 ár területen termeszti a rózsákat, amelyeket elsősorban a környékbeli önkormányzatoknak – Szásznádas, Szászkézd és Gyulakuta – értékesít. A hivatalok a parkokat, zöldövezeteiket díszítik a tőle származó virágokkal. 

– Legkevesebb két év kell ahhoz, hogy sikeres legyen a munka – mondja, majd hozzáteszi: az ültetőanyagot továbbra is Szeged mellől hozza. Az alig pár milliméteres növényt igen nagy oda-figyeléssel és szakértelemmel kell gondozni a kiültetésig, majd azután is, hiszen van, amikor évente tízszer is kapálásra szorul a terület, többször kell permetezni. A növény-egészségügyi ismeretek nélkül pedig senki se fogjon hozzá – hangsúlyozza, hiszen több kártevő is tönkreteheti az éves munkát. 

Egyedül dolgozik, amikor azonban szükséges, napszámosokat is alkalmaz. 

Az a szomorú – mondja, hogy a falubeli fiatalok gúnyt űznek abból, hogy míg ők külföldön jól keresnek, Orbán Vencel „kínlódhat a virágaival”. Pedig húgát is „megfertőzte” ezzel a szép foglalkozással. Ottjártunkkor, egy kicsit bennebb a faluban az egyik ház udvarában is szép virágoskert virult. Közösen értékesítik a töveket is. A legnagyobb gond – teszi hozzá –, hogy nincs egy begyűjtő, értékesítő központ, ahova bátran leszállíthatnának több száz tőt, ahogyan azt Szegeden is tapasztalta. Sajnos ez irányban a gazdakörök sem mozdulnak, így a termesztés mellett egyedül kell gondoskodnia a forgalmazásról is. Még szerencse, hogy lassan-lassan kialakult az ügyfélkör. Olyan is volt, amikor valaki egyszerre 1000 szál rózsát rendelt, de hát nem szálára adja, hanem kiültetésre. 

Orbán Vencel azt is tervezi, hogy fóliasátrat épít, megvette az alapanyagokat, a csöveket, jövőre szeretné felállítani a fóliát, és akkor azt reméli, hogy megnövelheti a mennyiséget. 

Jó volt látni azt, hogy egy elszigetelt, kihaló erdélyi faluban még van, aki széppel, hasznossal foglalkozik, még akkor is, ha fiatalabb falutársai ezért kinevetik. Kár, mert az ilyen gazdák jelentik megmaradásunk kapaszkodóit.