vasárnap, április 22, 2018

Pénzszagú (rém)álmok

Elfogadta a parlament a jövő évi költségvetést. Az ünnepi hangulatú légkörben első olvasatra még szépnek is tűnik, elvégre a következő esztendőre is lendületes gazdasági növekedést, emelkedő nyugdíjat, meg más hasonló jó dolgokat ígérnek a margóján. Szilveszteri poénnak is beillene, de a csattanóját a bőrünkön is érezni fogjuk.

Az ébresztőt majd legkésőbb tavasszal fújják meg. És biztosan Brüsszelt fogják hibáztatni a regáti politikusok. Akik most tudatosan szédítenek azzal, hogy a háromszázalékos hiány belefér az európai szabályokba. Pedig korántsem így van. Az, amiről ők mesélnek, az egy, az Európai Unió megalakításakor hozott általános szabály, ami minden tagállamra érvényes, indokolt esetben ki is lehet alóla bújni. Ám az épp tíz évvel ezelőtti nagy válság idején ébredtek rá a kontinens pénzügyi szakpolitikusai, hogy az egy túl laza, felelőtlen gazdaságpolitikáknak is teret adó keret, amit szűkíteni kell, és hoztak egy olyan szabályt, hogy a tagállamoknak középtávon egyszázalékosra kell csökkenteniük a költségvetési hiányukat. Ez az a bizonyos MTO, aminek kapcsán így szilveszter előtt fel lehet idézni az egykori Ponta-kormány harvardi diplomás pénzügyminiszterének elnöki meghallgatását, aminek a képsorai százezres nézettséget értek el az egyik népszerű videomegosztó internetes oldalon, és a hozzászólásokból ítélve a nézők túlnyomó része a hasát fogta a nevetéstől. Nem véletlenül.

A gond ott van, hogy a brüsszeli szakik is látják a bukaresti kormány ámokfutását, azt, hogy eszük ágában sincs olyan pénzügypolitikát kidolgozni, ami legalább távoli köszönő viszonyban lenne ezzel a középtávú hiánycéllal. Idén már többször is felhívták a regáti szakik figyelmét, hogy rossz irányba mennek a dolgokkal – amit persze itthon úgy elhallgattak, mintha mi sem történt volna –, de tavaszra már büntetőintézkedéseket is kilátásba helyeztek. Hogy ez konkrétan mit jelenthet, egyelőre csak találgatni lehet, viszont a gyakorlatban az uniós pályázati forrásokat tudják elzárni, vagy bírságot szabhatnak ki. De nagy eséllyel elég lesz csak a konkrét büntetésnek a kilátásba helyezése ahhoz, hogy a regáti szakik sűrű Brüsszelre mutogatások közepette jelentősen átszabják a költségvetést. Amelyről – még a bevételi előirányzatok jelentős átszabása után is – jóformán annyi látszik, hogy az adóbevételek alig fedezik a szociális és a bérkiadásokat. Fennáll a gyanú, hogy a beruházási előirányzatok jelentős része nem több szilveszteri poénnál. Ami, ha tudjuk, hogy ezeknek a befektetéseknek kellene hosszú távon is fenntartható fejlődést biztosítaniuk, nagyon rossz vicc.