kedd, május 22, 2018

Osztódással szaporodhatnak a marosvásárhelyi kosárlabdacsapatok

A végéhez közeledik a Marosvásárhely nélkül folytatódó férfikosárlabda-bajnokság középszakasza. Miután Kolozsvár legyőzte az éllovas Nagyszebent, úgy tűnt, van esélye megszerezni az első helyet a rájátszás előtt, aztán azonban hazai pályán kikapott a CSM Steauától, így ismét két győzelem távolságra van a nagyszebeniektől, és négy forduló kevésnek tűnik, hogy ezt behozhassa. Nyitott marad a 3. hely kérdése Nagyvárad és a CSM Steaua között, a rájátszás többi helye azonban már szinte biztosnak tűnik. (A legutóbbi két forduló eredményeit hétfői lapszámunkban közöltük – a szerk.)

Mint említettük, Marosvásárhely nélkül folytatódik a kosárlabda-bajnokság, azonban a sportág új rajtra készül az ősztől. A megállíthatatlanul a megszűnés felé tartó Maros KK helyét, úgy tűnik, mindjárt három utódcsapat veheti át. Az egyik nyilván a közelmúltban létrehozott városi sportklub (hivatalosan: CSM), amelynek a megszervezése jelenleg zajlik, hiszen a legtöbb sportágban szorít az idő, és többen az új klub színeiben indulnának már az őszi idénytől. A napokban a sportági vezetők a sajtónyilvánosság kizárásával egyeztettek, úgy tűnik, egyelőre négy sportág számíthat az ősztől a támogatásra. A már említett kosárlabda mellett a női röplabda, a teremlabdarúgás és a labdarúgás indíthat csapatokat. Ezek közül a röplabdázók mindjárt a CSU helyén az élvonalban, a teremlabdarúgók esetleg az élvonalban, a többieknek azonban alulról kell kezdeniük. A kosarasoknak is.

A kérdés azonban csak az, hogy hány marosvásárhelyi csapat nevez a másod- (vagy harmad-) osztályba. A CSM mellett ugyanis két privát (vagy fogalmazzunk így: nem városi költségvetésből származó finanszírozású) klub is készül. Ha arra gondolnak, hogy miből, hiszen a város pénze nélkül a Maros KK sem élte túl, mondjuk mindjárt el, hogy alacsonyabb szinten nagyságrendekkel olcsóbb egy csapat fenntartása, és nyilván a kezdeményezők arra számítanak, hogy amennyiben feljebb lépnek, másként tudnak tárgyalni különböző potenciális támogatókkal.

Persze, az egyszerű kosárlabda-szurkoló nehezen érti, miért nem fognak össze a sportágban dolgozók, azonban elfelejtik, hogy ők is emberek, valamennyinek megvan a meggyőződése, hiúsága és stratégiája, utóbbiak pedig sok esetben nem összeegyeztethetők. A CSM hívei nem hisznek abban, hogy lehetséges a város pénze nélkül, a másik tábor pedig nem hisz a városvezetésben, és talán okkal. Ami nem jelenti automatikusan, hogy elegendő pénz lesz a projekthez, de ha egy esetleges erdélyi kosárlabda-akadémiára gondolunk (más sportágakban már bejáratott minta szerint), akkor mindjárt más fénybe kerülnek a dolgok.

Bonyolítja az ügyet, hogy még nem lehet tudni, milyen rendszerben játsszák a következő évi bajnokságot, hiszen ha a szövetség előkészítés előtt álló elképzelése megvalósul, akkor a B vagy C értékcsoportba sorolt klubok elméletileg lehetnek akár bajnokok is. Az osztódással szaporodott marosvásárhelyi csapatok közül pedig a jövő eredményei döntik el, melyik a legéletképesebb.