kedd, április 25, 2017

Nyugdíjas szél

Úgy tartják, szél fúvatlanul nem indul, és ez igaz a magánnyugdíjak kapcsán a múlt héten kirobbant cirkuszra is. Pontosan a magánbiztosító tájékoztatására adott hatósági válasz árulkodik arról, hogy valami zajlik a háttérben.

Mint a sajtó részletesen is tálalta, a biztosítási felügyelet fennállásának eddigi legnagyobb bírságát szabta ki félretájékoztatás miatt a piacvezető magán-nyugdíjbiztosítóra, amely belső körben hívta fel rá az ügyfelei figyelmét, hogy közéleti témává vált a kötelező magánnyugdíjalapok államosítása. A felügyelet eljárása több mint érdekes. Ugyanis a biztosító nem sajtóközleményben, hanem személyes levélben szólt, és csak azokhoz a klienseihez, akik elektronikus postán való kapcsolattartást is igényeltek tőle. Ebbe a kapcsolattartásba szólt bele az a felügyelet, amely az utóbbi évek számos biztosítási botránya során garmadával szórhatott volna ki félretájékoztatásért bírságokat, de sosem tette meg, csak most ébredt fel benne a tettvágy. Pont azon a napon, amikor a teleormáni országbáró a tévében is követelte az ügyfeleiért aggodalmaskodó biztosító megbüntetését. Micsoda véletlen…

Amúgy félretájékoztatást a biztosító szemére vetni ugyancsak hazugság, mert a kötelező magánnyugdíjalapok államosítása vitatéma lett. Ez tény. Az igaz, hogy a most a liberálisok első alelnökeként ismert volt technokrata igazságügyi miniszter szólalt meg a leghangosabban a kérdésben, de előtte már egy másik nyugdíjbiztosító pénzügyi szakértő elnöke is arra kérte a kormányt egy internetes naplóbejegyzésben, hogy ne nyúljon a magánnyugdíjalapok pénzéhez. Már azzal az illetővel szemben is vizsgálódik a felügyelet. 

A kormány persze cáfol, hogy ők nem készülnek ilyesmire. A pénzügyminiszter szerint nem is lenne érdemes államosítani ezeket az alapokat, mert a legtöbbjük államkötvényekbe fektette a pénz nagy részét. Világos, hogy a szocdemek pénzügyére kötnivaló bolondnak nézi a választóit, hiszen pontosan ezért érné meg az államnak elcsórni a magánnyugdíjalapokat. Az államkötvény ugyanis a kibocsátó államkasszának fizetési kötelezettséget jelent, ha erre valamilyen módon rá tudja tenni állam bácsi a kezét, akkor sem a kötvényt, sem a kamatterheit nem kell kifizetnie. Így lehet egy garas kiadása nélkül államadósságot csökkenteni, vagy a kötvények visszafizetése helyett állami bérekre adni a pénzt. Ugyanezt már eljátszotta a magánnyugdíjalapokkal a lengyel és a magyar kormány is az évtized elején. Nálunk még csak ott tartunk, hogy a témát felvető szakértők és ellenzékiek – akiknek állítólag szocdem pártházbeli források súgtak a kormány szándékairól – hitelességét kérdőjelezik meg, illetve borsos bírsággal idomítják őket, hogy ha adott esetben jön az államosítás, ne nagyon ugráljanak. De hogy a magánnyugdíjalapok 33 milliárd lejt kitevő összegére nem kicsit fájhat a rengeteg megalapozatlan kiadást felvállaló kormány foga, az biztos. Csak remélheti az alapok 6,8 millió aktív betétese, hogy eddigi tízéves megtakarításait nem fújja az állam üresedő zsebeibe a szél.