péntek, december 15, 2017

A néptánc ünnepe

Gyöngykoszorúk gyöngye tizedszerre
Fotó: Barabási Attila Csaba

Népi dallamok bűvöletében élő nemzedékek, a X. Gyöngykoszorúk gyöngye több száz fellépője veszi birtokba szombat délben a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházát. A hagyományos évzáró néptánctalálkozóról Barabási Attila Csabával, a főszervező Maros Művészegyüttes igazgatójával beszélgettünk.

– Több mint 400 résztvevőt várunk az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetével és a Folk Dancing and Musik Egyesülettel közösen szervezett rendezvényre. Évről évre olyan együtteseket, tánccsoportokat szoktunk meghívni, akik maguk is szerveznek Gyöngykoszorú-találkozót. Idén közülük az erdőszentgyörgyi, jobbágytelki, marosludasi, gyulakutai, marosfelfalui, holtmarosi, szászrégeni, segesvári csoportok jönnek el, illetve itt lesz a nyárádszeredai Bekecs ifjúsági csoportja is. Ugyanakkor minden évben meghívunk újabban alakult csoportokat is, ezúttal a búzásbesenyőiekre és a mezőbergenyeiekre esett a választás. Marosvásárhelyt az együttesünk utánpótláscsoportja, a Napsugár mellett a Csillagfény néptáncegyüttes és az ősszel alakult Borsika képviseli. A felnőtt és gyermek táncosok mellett népdalénekesek és zenekarok is színpadra lépnek, elsőként – rögtön a rendezvényt megnyitó áhítat után – a Fagyöngy citerazenekar mutat be egy adventi összeállítást. A néptáncműsor kínálata rendszerint igen változatos, a hagyo-mányőrző együttesek saját tájegységük táncait hozzák el, mások több vidék táncából nyújtanak ízelítőt. 

– Mi a legfőbb célja ennek a találkozónak? 

– Mint mondani szoktam, ez nem egy verseny, hanem egy olyan együttlét, amelyen a hagyományőrzésen, népművelésen túl az ismerkedésen, barátkozáson és természetesen a tapasztalatcserén van a lényeg. A magyarlakta vidékek közül talán Maros megyében a legerősebb a táncmozgalom. Úgy tudom, megyénknek jelenleg több mint negyven tánccsoportja van. Olyan együttesekkel büszkélkedhetünk, amelyeknek a híre külföldre is eljutott. Ilyen többek között a Bekecs, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics néptáncegyüttes. Meggyőződésem, hogy egyetlen megyében sem táncol annyi fiatal, mint nálunk.

– 25 éve indult a Gyöngykoszorú mozgalom. Milyennek látja ezt a negyedszázadot?

– A mozgalom a Maros megyei EMKE álma volt, 1991-ben indította útjára az egyesület megyei szervezetének akkori elnöke, a néhai Szabó György Pál és felesége, Szabó Éva. Az első találkozóra Nyárádszeredában került sor. A Szabó házaspár a de-cemberi Gyöngykoszorúk gyöngye találkozókat Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában szervezte meg. A későbbiekben a Maros megyei EMKE további elnökei, Ábrám Zoltán, majd a jelenlegi elnök, Kilyén Ilka is felkarolta a mozgalmat. Szabó Gyuri bácsi leköszönése után volt egy időszak, amikor a vásárhelyi találkozó szünetelt, 2007-ben indítottuk újra. A megye számos településén – Erdőcsinádon. Holtmaroson, Nyárádszeredában, Görgényüvegcsűrön, Marosludason, Marosfelfaluban – azóta is rendszeresen megszervezik a Gyöngykoszorút, régebben Mezőpanitban is élt ennek a rendezvénynek a hagyománya. Kibéden jómagam kilencszer szerveztem meg a Gyöngykoszorút, és a tervek szerint jövő ősszel ott is újraindul a mozgalom. Az évtizedek során olyan találkozókra is sor került – például Erdőcsinádon –, ahol egy nap alatt több mint ezer táncos lépett színpadra. 

– Szakmai szempontból van-e változás az egykori és a mai előadások között?

– Az évek során sokat csiszolódtak, fejlődtek a néptánccsoportok, ez a találkozók videofelvételein is jól látszik. Sok hivatásos táncos, oktató munkája van ebben, Fazakas János, Füzesi Albert, Tóth Sándor, Benő Barna, a Deák tanárházaspár, János és Júlia és a marosfelfalusi kis táncosokat irányító Kovács Hajnal neve jut most hirtelen eszembe. Amire viszont a továbbiakban oda kell figyelni, az az, hogy még népszerűbb legyen a Gyöngykoszorú, még többen csatlakozzanak a mozgalomhoz, amely talán a 2000-es évek elején volt a legerősebb. Napjainkban sok gyermek és fiatal lép színpadra, ez pedig nagy öröm és elégtétel, de jó lenne, ha az idősebb nemzedék, az öreg táncosok produkciójában is gyakrabban gyönyörködhetnénk. 

– A Gyöngykoszorúk gyöngye rendszerint szakmai megbeszéléssel és táncházzal zárul. Idén is így lesz.

– Nem versenyről lévén szó, nincs egy szakmai zsűrije a rendezvénynek, viszont sok szakember jelen van, akikkel a csoportok műsora után folytatunk tapasztalatcserét. Ilyenkor számos problémát megbeszélünk, egyebek mellett a minél autentikusabb népviselet beszerzéséről, a zenei kíséretről, a pályázási lehetőségekről és turnékról is szó esik. Hiány van népzenészekből, illetve a hivatásos zenészeknek sokszor nincs lehetőségük kijárni a próbákra, ez is megvitatásra kerül, akárcsak az iskolai néptáncoktatás és egy esetleges néptáncképzés elindításának kérdése. A megbeszélést mindig táncház követi. Tulajdonképpen ekkor mutatkozik meg igazán ennek a mozgalomnak az ereje. Akkor, amikor megmozdul a tömeg, együtt táncol több száz gyermek és fiatal.