szerda, május 23, 2018

Nép ügyvédje szakmai tapasztalat nélkül?

Az ombudsmani hivatal a világ számos országában működő emberi jogi jogvédő intézmény. Legfőbb feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokat kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Az állampolgár alapvető jogai sérülhetnek indokolatlanul lassú ügyintézéssel, hátrányos megkülönböztetéssel, nem megfelelő vagy téves tájékoztatással, méltánytalan személyes bánásmóddal, a tájékoztatás indokolatlan megtagadásával vagy akár jogszabályt sértő határozattal. Az ombudsmani intézmény esetében tehát különösen jelentős, hogy az ombudsmani tisztséget éppen betöltő személy hogyan alkalmazza a hatáskörét szabályozó jogi normákat, mihez kezd a szabályozás nyújtotta lehetőségekkel. Bár Európa-szerte az ombudsmani intézmények a hatáskörök szempontjából különbözhetnek, a létező modellek elsősorban a módszertant és a prioritásokat illetően különböznek egymástól. De egy dolog megdönthetetlenül biztos: mindenütt csak alapos jogi ismeretekeket követelő tevékenységről lehet szó. A „nép ügyvédje” fő feladatának a kisember panaszának a meghallását, ügyének előmozdítását érzi, ebben a szerepfelfogásban az ombudsman fő tevékenysége a beérkezett panaszok gyors, hatékony kivizsgálása és lehetőség szerint a jogsérelem orvoslásában való közreműködés. Ehhez a tevékenységhez jogi végzettség, alapos jogászi tudás, többéves szakmai gyakorlat szükségeltetik. Ha komolyan akarják venni ezt a fontos társadalmi szerepet betöltő tevékenységet. 

Ismereteim szerint nyugati szomszédunknál az ombudsmani tevékenységet szabályozó törvény nagyon igényes feltételeket szab az ombudsmani tevékenységet elvállaló személyek kiválasztásához. Az alapvető jogok biztosát és annak helyetteseit azok közül a kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább tízévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választják meg, akik harmincötödik életévüket betöltötték, és az alapvető jogokat érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek. Nem lehet az alapvető jogok biztosa vagy helyettese az, aki a választásra irányuló javaslat megtételének időpontját megelőző négy évben országgyűlési képviselő, nemzetiségi szószóló, európai parlamenti képviselő, köztársasági elnök, a kormány tagja, államtitkár, önkormányzati képviselő, polgármester, alpolgármester, nemzetiségi önkormányzat tagja, jegyző, a Honvédség hivatásos állományú tagja, a rendvédelmi szervek és rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományú tagja, párt tisztségviselője vagy alkalmazottja volt.

Romániában az 1997-ben elfogadott törvény alapján a nép ügyvédje csak az a jogász lehetett, aki az alkotmánybírói feltételeknek eleget tett. Ez egy komoly feltétel volt! Helyettesei is elsősorban jogászok lehettek, de közgazdasági, közigazgatási, politikatudományi végzettséggel rendelkező személyek is betölthették ezt a tisztséget. Kizárólag azok jöhettek számításba, akik legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkeztek, elsősorban különböző jogászi minőségben (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző, jogtanácsos).

Az ez év januárjában közzétett törvénymódosítás – szerintem megengedhetetlenül – fellazította a követelményeket ennek a fontos tisztségnek a betöltéséhez. Az eddigi tízéves szakmai gyakorlat helyett csupán nyolcéves szakmai gyakorlat szükséges. De ami még ennél is meghökkentőbb, az az, hogy a nép ügyvédjének helyettese lehet az is, aki nem rendelkezik ezzel a szakmai gyakorlattal, de legalább egy parlamenti mandátum erejéig képviselő vagy szenátor volt. Ez nem bizonyít mást, mint azt, hogy a tavaly decemberben elsöprő többséggel megszavazott törvény azt az összpárti törekvést tűzte ki célul, hogy az ombudsmani tevékenység nemcsak politizált legyen, hanem a szakmai igénytelenség áldozata is. Csak úgy halkan jegyezném meg, hogy vannak olyan képviselők és szenátorok is, akik semmi vagy nagyon kevés szakmai gyakorlattal rendelkeznek, nemhogy többéves jogászi gyakorlattal, viszont pártszinten ügyesen forgolódnak. Ha ez elég ahhoz, hogy valaki a nép ügyvédje lehessen, akkor ez is azt igazolja, hogy minálunk nagyon leszállóban van a szakmaiság. Ami sajnos a társadalmi élet majdnem minden területén tetten érhető.

Kerekes Károly