kedd, május 22, 2018

Magánértekezés az ásványos vizekről

Csütörtöki kimenő

Kezdjük talán egy aforizmával. Tanárosan hangzik, de nem az. Távolról sem. E sorok írójának találmánya. Vagyis: ha májusban sok eső esik, igyekezz minél több tartalékvizet beszerezni. Bővített tétel nem kötelező bővítménnyel: lehetőleg ásványvizet. Mostanában ez a fogalom kétféle emberi fogyasztásra ajánlott vízféleség között ingadozik. Bubis vagy sima. Érhetőbben: buborékos és/vagy forrásvíz. Természetesen ősi és elfogadott skót rítus szerint. 

Ha forrásból merítünk – Bartók és a Köjál (Sanepid) szerint csak tiszta forrásból, akkor ez lehet szentkirályi, ugyanis egy reklámszakértő megfogalmazása szerint minden ásványvíz kicsit szentkirályi szeretne lenni. 

Kik is a szentkirályok? Ne tessék most a Maros jobb oldalán elhelyezkedő nagyközségre vagy a többi magyar nyelvterületen elterülő Szentkirályokra gondolni (Kalota-, Sepsi-, Ér-, Csík-, Gyéres-, Puszta-, Sajó-, Szabad-, Székely- stb.), hanem a történelmiekre, akkor bizony egy-egy templomnak és falunak három királyi védszentje is volt a középkorban: István, László és Imre. Így tehát történelmi vizeket kortyolgatunk, midőn hajnalban bevesszük a bétablokert, a vízhajtót és a többi vérnyomáscsökkentő csodaszert, melyre életfogytig vagyunk ítélve jó doktoraink által.

 Ha azonban a buborékost választjuk, amelyből vulkanikus székelységünk bőven bugyogtat és buzogtat fel hegyeiből és nem csak, akkor a választék szinte beláthatatlan: Tusnád és Hargita, Borszék és Csíkszentkirály, korondi vasas és torjai büdös, Előpatak, Bodok, Málnás. Sugásfürdői. (Ez utóbbiról Sepsiszentgyörgyön vendéglő és áruház is el van nevezve, ámbátor az előbbit V. A. ismert vásárhelyi író szerint a hatvanas évektől nyugodtan lehetett nevezni az ott nyüzsgő ügynökök számát és tevékenységét figyelmbe véve Besúgásnak is.) Az ásványos vizeket (melyeknek Bukarestben egységesen borvíz a neve, nem apă minerală) lehet magából a természetből kinyerni, kulacs, pohár, szilke, cseber, kancsó, bokály, lavór, mosdótál vagy demizson, vesszőfonatos korsó szükséges felfogásához, vagy magánszájunkat vízszintesen alátartva a vízhányóhoz közelítünk, és nyeldekelünk jóízűen, miközben nyakig vizesek leszünk. Ez a borvízkúra olcsóbb és népszerűtlenebbb változata.

A városi ember, ha nem rendelkezik tehergépkocsival, akkor palackozva veszi meg, kettesével-hatosával hordja haza a közeli kisüzletből, önkielégítőből vagy a városvégi raktáráruházakból. (Ez utóbbi fogalom lassan kikopik a mindennapi nyelvhasználatból, helyette betolakodott a semmire sem rokonszenvező mall és a szupermarkász. A palackosból van negyed-, fél-, egy- és kétliteres kiszerelés. Van üveges és van PET-palackos. Az előbbi nehezebb és nem biztos, hogy visszaváltják. Emlékezz, micsoda idegtépő sorokat álltál végig a diktatúra legvirágzóbb aranyesztendeiben, amikor az üvegváltóban alkalmazott szőrösszívü hölgy/elvtárs (a szőrösszív kizáró jellegű feltétel volt, enélkül fel sem vettek a palack- és közönségundoklási főiskolára) keze között eldőlt a behozott üvegeid sorsa: ép vagy csorba? Elfogadva vagy visszalökve. Kötelező undor, feddő szöveg, megvetés és szakmai gőg. Őt aztán nem lehetett bemacskázni holmi gondosan lesmirglizett palackszájjal. Nem biza.

Ágnes, aki családunkban az erőteljes népi vonulatot képviselte Toldalagból eredően, azt mondta, az ásványvíz zsemzseg. Azt gondolom, ez az ő találmánya volt. Telitalálmánya. Persze használható bátran a pezsgés, buborékolás, gyöngyözés, szénsavvándorlás a megengedő nyelvészet szerint. Nekünk azonban marad a zsemzsegés, így használjuk óceánon innen és túl, tekintve családi kiterjedésünket.

Egykori emeletszomszédom, egy derék szövőgépgyári karbantartó a Hébe víz megszállott fogyasztója volt. Ezt ismereteim szerint O- vagy Románszentgyörgyön gyűjtik be, cseppentik palackba és viszik... hová? Ma már sehol sem látni. Holott a rendszerváltással együtt nem tűntek el a múlt gyomorpanasz-tulajdonosai. Azok száma csak nőtt, ha az ember komolyan és felelősen követi a köz- és politikai élet alakulását hazánkban és a trumpos nagyvilágban.