kedd, június 19, 2018

Lemaradva, elmaradva

Lelombozó: utolsó helyen áll Románia az EU-ban az autópályák szempontjából. Az még szomorúbb, hogy úgy tűnik, az elkövetkező években sem lesz jobb a helyzet. Miközben magyar részről jó ütemben haladnak a munkálatokkal, és nagy valószínűséggel az autópálya a szerződésben megszabott időpontra eléri a román–magyar határt, ahol a két sztrádának csatlakoznia kellene, a romániai oldalon még évekig a megszokott kanyargós, zsúfolt, balesetveszélyes E60-ason közlekedhetünk nyugati irányba. A média felkapta a témát: a magyarországi autópálya-építő cégek Romániából vásárolják a kavicsot, homokot, cementet, vagyis „Románia segít Magyarországnak autópályát építeni”, és mint mondják, szégyen, hogy a határ innenső felén nem történik semmi. Igen, így van. Az, hogy a magyarországi sztráda kivitelezői – gazdasági megfontolásból – Romániától vásárolnak építőanyagot, mégiscsak jó a hazai építőiparnak is, nemde? Ha már utat építeni nem tudunk, legalább beszállító cégeink dolgoznak... Tehát, hogy ki kit segít, relatív.

Az egyre inkább szónokivá váló kérdés az, hogy miért nem képes Románia egy kicsit is „haladni” az útinfrastruktúra fejlesztésével? Évtizedek teltek el közbeszerzési eljárásokkal, szerződéskötésekkel, majd -bontással, rosszul elkészített tervek „frissítésével”, beruházások újraengedélyeztetésével, új licitekkel, pereskedéssel, nemtörődömséggel. A politikusok magasröptű beszédeket tartanak az autópályák fontosságáról, hasznosságáról, és nagyjából ebben ki is merül az építkezés. 

Szakértők másfél milliárd euróra becsülik a sztrádaépítés címen az ablakon eddig kidobott pénzt. 

Persze ahogy „nagyban” van, úgy van „kicsiben” is. Elég, ha csak a Koronka–Nagyernye terelőutat nézzük. Amit elkezdtek és abbahagytak, és a jelek szerint évekig tarthat, míg az elrontott terveket újrakészítik, közbeszerzési eljárást írnak ki és megépítik. A már elvégzett munka addig tönkremegy, a kifizetett pénz kárba vész. Persze, hogy senki nem felel a károkozásért.

A marosvásárhelyi – másik – terelőútról (Nyárádtő–Koronka), vagy a Vásárhely–Jászvásár sztrádáról évek óta azt halljuk, hogy kellene, hogy megoldásokat keresnek, de egy kapavágást nem ejtettek még. A pár évvel ezelőtt nagy nehezen felújított 15-ös jelzésű országút marosszentgyörgyi szakaszán szinte az átadás óta ott éktelenkednek a billegő kanálisfedőket jelző táblák. Kezdetben több volt, idővel fogytak, most már vagy két éve „beállt a rend”: Marosvásárhely felé haladva a szentgyörgyi tetőről leereszkedve két tábla lepi meg a gépkocsivezetőt, aki alig tudja kikerülni ezeket, az ellenkező irányban a polgármesteri hivatal előtt szintén két jelzőtáblát kerülgetnek az autósok. A szélső sávban parkolásról még nem is beszéltünk. És még kisebb léptékben: a megyeszékhelyen alapvetően a csatornafedők körül kialakult és egyre mélyülő gödröket (például Forradalom utca) lassan minden vásárhelyi autós ismeri és kerülgeti. Akár virágot is ültethetnének beléjük.