szerda, március 29, 2017

Kőrösi Csoma Sándor nyomában

Fotó Vajda György

 „Már nincs messze az az idő, amikor a Csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni, a meghittség köre egyre kisebb” – ezzel a Hamvas Béla-idézettel kezdődik a nagy utazó, Kőrösi Csoma Sándor nyomdokaiba szegődött Sütő Zsolt fotóművész olvasónaplója. A marosvásárhelyi alkotó tibeti zarándoklatáról készült fotóinstallációját tekinthette meg a marosvásárhelyi Bernády Ház közönsége a szombati Csoma-emléknap első mozzanataként. A fotóművész hiányában kiegészítő magyarázatok nélkül, az időtlenség hangulatát árasztva peregtek a „himalájakéket” megörökítő felvételek. Az alkotót méltató B. Fülöp Erzsébet színművésznő a bemutatót követően Sütő Zsolt legújabb tervére, egy, a Csoma-történetből kiinduló, erdélyi gyártású nagyjátékfilmre hívta fel a figyelmet, melynek elkészítéséhez a fotós újra visszatér a nagy utazó nevéhez kapcsolódó helyszínekre. 
           A továbbiakban egy Magyarországról érkezett házaspár, Irimiás Balázs és Olga, a zanglai Csoma-szoba felújítói fotók és filmkockák segítségével idézték fel tibeti élményeiket. Irimiásék 2007-ben, egy kerékpártúra résztvevőiként jutottak el a Zangla faluban lévő kolostorba, ahol egykor Kőrösi Csoma Sándor élt. Ekkor fogalmazódott meg a váradi származású építész doktorandusz fiatalemberben a vágy, hogy felújítsa a romos állapotban lévő Csoma-szobát. A következő évben önkéntesek és a zanglai lakosok segítségével láttak neki a tönkrement helyiség és a palotaerőd rendbetételének. Az építési anyagokra és a helyiek napszámának kifizetésére téglajegyek árulásával szereztek pénzt, az adományozó nevét minden alkalommal belevésték a megvásárolt téglákba, amelyeket aztán beépítettek a házba. Múlt év nyarán Olga oktatói tevékenységbe kezdett a faluban, kommunikálni tanította az idegenekkel kapcsolatba kerülő zanglai gyerekeket, akik eddig csak pózoltak a külföldiek fényképezőgépei előtt és tartották a kezüket. Ugyanakkor a zanglai oktatásból hiányzó készségfejlesztő tevékenységeket, a rajzolást, vízfestékezést, tornát is megismerteti velük. 
           – Én is sokat tanultam az ottaniaktól. Egy olyan természet- és közösségközeli kultúrával rendelkeznek, amelynek értékeit pozitív visszajelzéseimmel tudatosítom, megerősítem bennük – mondta a fiatal nő. 
          A házaspár a zanglai építkezések indításakor egy alapítványt is létrehozott, a továbbiakban pedig egy Csoma-ösztöndíjjal szeretnének lehetőséget biztosítani a falubeli gyerekek továbbtanulásához, ugyanakkor egy szoláriskolát is létrehoznának, amelyet a leghidegebb napokon sem kell fűteni.