vasárnap, május 28, 2017

A középkor változatos arca a mában

Divatbemutató a Kultúrpalotában
Színes, merész ruhák

A középkor és a 21. század között szabott-varrt hidat fiatal és tapasztalt divattervezők sora és a pályára készülő diákok csoportja a művészettörténeti korszakokat idéző marosvásárhelyi divatbemutatók nyolcadik rendezvényén. 2009-ben, a barokk évében indult kezdeményezés évről évre egy-egy újabb korszak jellegzetes vonalait, színvilágát ötvözi az időszerű divattal, és mutatja be a Kultúrpalotában összegyűlt közönségnek. 

A „sötét középkor” valójában a csúcsíves gótika, a katedrálisok falát légiessé varázsoló, a fényt színesre festő ólomüveg-berakásos ablakok, a csipkévé faragott kődíszek, a színes miniatúrákkal díszített kódexek, a remek ötvösművészeti munkák, a trubadúrköltészet világa. Ez a korszak az öltözködés terén is újat hozott. Az olló, a szabászat megjelenésével, a gombok elterjedésével vált testhez alakíthatóvá a ruha a lovagok által eszményített hölgyeken – vezette be a közönséget a divatbemutató hangulatába Márton Krisztina, a rendezvény szervezője. Majd beszélt elvárásaikról is: a középkor világának sajátos formaelemeit, díszítési technikáit felhasználva naponta hordható ruhák vagy extravagánsabb ruhaköltemények, és a hozzájuk illő kiegészítők (táskák, övek, nyakékek stb.) készítése. Céljuk egyrészt a középkor értékeinek felelevenítése, továbbörökítése volt a mai ízlésnek megfelelő ruhadarabokon, másrészt a pályakezdő és tapasztalt tervezők számára a lehetőség megteremtése,  hogy alkotásaikat bemutathassák a szélesebb közönségnek. A szervezők gondoltak a diákokra is, lehetőséget teremtve, hogy a szabászat fortélyaival megismerkedve terveiket, elképzeléseiket színpadon láthassák. 

Kissé hosszúra nyúlt várakozás után 15 tervező és tervezőcsoport mutatkozott be a színpadon, egyesek kezdő, mások a kifutón otthonosan mozgó manökenekkel. Egy-egy szám a bemutatott ruhákkal, a stílushoz illő zenei, énekesi aláfestéssel, a kidolgozott mozdulatsorokkal, a nagyszabású vetítővásznakon megjelenő felnagyított képekkel egységes műalkotás benyomását keltette a nézőben.

Fiatalos ötletekkel idézték a gótikus formákat a kézdivásárhelyi diákok, majd elegáns, változatos, merész ruhákat mutattak be Csíky Szabó Ágnes tanítványai a marosvásárhelyi Művészeti Líceum textil- és ruhatervező szakos XI–XII. osztályából. 

A részletekbe – zsinórozás, csipkék, gyöngyök – építette be régi korok mának szóló üzenetét Szakács Ágnes az általa tervezett estélyi ruhákon. Érdekes volt a fiatal tervezők, művészek és fotósok Shiny Buttons (Máthé Annamária) csapatának katonás jellegű, modern villámzáras kollekciója, az Atitude, amelyben a hölgyek különleges frizurája emlékeztetett a divatbemutató tárgyát képező korszakra.

Mint egy színekben, árnyalatokban, rajzolatában gazdag ólomberakásos üvegablak, olyannak tűnt Jakabfi Edit kollekciója, akinek ruháin az arany és az ezüst is gazdagon csillogott.

Ahogy a felvezetésben is elhangzott, Ördög Angéla tüllös, uszályos estélyi ruhái valóban a tündérmesék világát idézték, s Dósa Noémi énekével egyikét képezték a kerek egészt alkotó műsorszámoknak.  

A gótika hatását hozták Papp Gyopár, a Művészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatójának ruhái, amelyekre a minta az úgynevezett szitatranszfer, azaz közvetett nyomás technológiával került. A Tulipán műhelyt képviselő Gön-cziné Szilágyi Anna, aki azt vallja, hogy építkezni a múlt szem előtt tartásával lehet, három szép darabbal jelentkezett. 

Üdítő volt nézni a Larrange fiatalos, bohókás, színes kollekcióját. Pető Jolánka Magdolna kézi festési technikával díszített bársony-, gyapjú- és selyemanyagok párosításával készült ruhái diszkrét eleganciájukkal tűntek ki. A ruhákat Angela Laurenţiu vintage stílusú fejdíszeivel még érdekesebbé tett frizurák egészítették ki. 

Márton Krisztina szép színes kollekcióját, amely bevallása szerint a romantikus elvágyódást, a törékeny nőiességet és a diszkrét eleganciát tükrözi, Ferencz Zsolt bőrdísz-műves kiegészítői, övek, táska díszítették. Anamaria Pascu PAM-kollekciója excentrikus szabásával, színeivel, fejdíszeivel vonta magára a figyelmet. Szem és lélek számára is kellemes látványt nyújtottak Feigl Péterfi Gabriela színes ruhái, amelyeken gyapjú-szálakat nemezelt a selyembe. Kollekciója látványos, szép egészet alkotott. 

Szólnunk kell még Kiss Kati féldrágakövekből készült ékszereiről, Szitai Eszter, a  tehetséges művészeti iskolás diáklány bőrből és zsákvászonból készült táskáiról, tegezéről, karvédőiről, amelyeket tűzzománc lapokkal díszített. 

A divatbemutató alatt az előcsarnokban a kézművestermékek és művészi alkotások mellett a Művészeti Líceum gimnazista diákjai is kiállítottak festményeket és rajzokat Kubánda Makkai Csilla tanárnő irányításával. A szervezők ugyanis, amint azt a bemutató is igazolta,  fontosnak tartják,  hogy már diákkorukban megszólítsák a fiatalokat, és alkotásaiknak érvényesülési lehetőséget biztosítsanak. 

A divatbemutató szervezési keretét és a szükséges alapok lényeges hányadát a PhoeBo Egyesület biztosította, támogatást kaptak a Communitas Alapítványtól. A rendezvényt a megyei tanács és a megyei múzeum jóvoltából a Kultúrpalotában szervezhették meg.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel való közreműködés a látvány, a díszlet számos alapvető technikai vetületét biztosította. Bár voltak csapatok, amelyek saját tervezővel dolgoztak, a manökenek megszépítésében jelentős szerepet vállaltak a Traian Vuia Líceum diákjai, irányítóik, Szombat Emőke és Kiss Erzsébet kíséretében. A hang- és fénytechnikát Göllner Károly és csapata biztosította, az Alpi Studio működött közre, hogy a manökeneket a kivetítővásznon is láthassa a közönség.