csütörtök, november 23, 2017

Kétmilliárd euróra van szükség

Az igyekezet ellenére lassú ütemben halad a vidéki közművesítés
Az Aquainvest társulásnál 54 közigazgatási egység víz- és csatornahálózati pályázatait készítik elő (Fotó: Nagy Tibor)

Stratégiák, mesterterv, fejlesztési programok birtokában akadozik Maros megye víz- és csatornahálózatának kiépítése. Az uniós csatlakozás óta tíz év telt el, azonban falvainkban nagyon sok esetben szembesülnünk kell azzal a kellemetlen jelenséggel, hogy a szennyvizet a sáncokba engedik, súlyosan károsítva a környezetet, de a terjengő bűz is elviselhetetlen. 

Nemcsak megyénkben, hanem Románia-szerte is nagyon lassú ütemben halad a vidéki közművesítés, holott 2032-ig – elméletileg – minden háztartást a víz- és csatornahálózatra kell csatlakoztatni. A késés fő okát az anyagi források hiányában kell keresni, hiszen a megyei hálózat teljes kiépítése 2 milliárd euróba kerül. A pénz biztosítása igencsak kemény és időigényes feladat, hiszen a településeknek több forrásból, több finanszírozótól kell előteremteniük ezt. 

 

Falvakon csak 2,6 százalékban épült ki a csatornahálózat 

Persze vannak kivételek, olyan vidéki települések, mint például Szentpál, Marosszentkirály vagy Marosszentgyörgy, ahol közel száz százalékban sikerült megoldani a víz- és csatornahálózat kiépítését, s vannak olyanok, ahol pályázatot nyertek, aminek kivitelezése folyamatban van. Hogyan állunk a közművesítéssel a megyében? Erről próbálunk képet nyújtani az olvasóknak. Azért használjuk ezt a kifejezést, mert egy folyamatról van szó, ami hónapról hónapra változik.

Elsőként a megyei tanács illetékes fejlesztési igazgatóságát kerestük meg, ahol Băţagă Valer igazgató tájékoztatott:

 – Maros megye közművesítése, a víz- és csatornahálózat kiépítése kiemelt fontosságú valamennyi hatóság számára. A Maros Megyei Tanács a helyi önkormányzatokkal együtt stratégiai fontosságúként kezeli ezt az ügyet, hiszen a lakosság jogos igényét hivatott kielégíteni. Maros megye fejlesztési stratégiájában tehát ez a fejezet nagy hangsúlyt kap. Az uniós csatlakozást megelőző időszakban Romániának bizonyos feltételeknek kellett megfelelni, s az egyik fő feltétel a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés volt.

– Az uniós csatlakozás óta eltelt tíz év, hogyan állunk ma? – kérdeztük az igazgatót. 

– 2009-ben kidolgozták a víz- és csatornahálózatra vonatkozó megyei mestertervet, ezt bárki áttanulmányozhatja a megyei tanács honlapján. Ez a mesterterv 2032 végéig vázolja fel a megyei víz- és csatornahálózat kiépítését. Külön szerepel benne a vízhálózat és külön a csatornahálózat kiépítése – mondta az igazgató, aki 2016-os adatokkal szolgált, amelyek a 2015-ös állapotokat tükrözik. Eszerint Maros megye városi lakosságának 99,13 százaléka fér hozzá a vízhálózathoz, a falusi lakosságnak azonban csak a 20 százaléka, ami nagyon kevés. A megye városaiban a háztartások 41,83 százaléka van a csatornahálózathoz csatlakoztatva, míg falvakon ez az arány rendkívül alacsony, csupán 2,63 százalék. 

Marosvásárhelyen 94, Segesváron 90, Szászrégenben 76, Dicsőben 72 százalékban, Marosludason 60, Szovátán 81, Radnóton 51 százalékban, Erdőszentgyörgyön 51, Nyárádszeredában 12 százalékban volt csatornázva, míg Nagysármáson egyáltalán nem létezett szennyvízcsatorna. Ami a vidéki, azaz falusi csatornahálózatot illeti: Maroskeresztúron 40 százalékban, Gyulakután 18 százalékban, Sárpatakon 8, Görgényszentimrén 14, Palotailván 14, Mezőrücsön 8, Marosszentkirályon 27, Marosszentgyörgyön 51, Marosszentannán 16, Mezősályin 3, Vajdaszentiványon 2 százalékban építették ki a csatornahálózatot. Ez a 2015. év végi helyzetet tükrözi. 

Azóta változtak a dolgok, hiszen az önkormányzatok folyamatosan hálózatkiépítési projekteken dolgoztak. Megyénkben jelenleg a falusi lakosság 50 százaléka van a kiépített vízhálózatra csatlakozva. 

 

 Marosvásárhelyen most jutottunk oda, hogy minden utca közművesítve lesz 

– Városi környezetben sokkal jobb a helyzet, mint falun. Miután lezárult a városok közművesítése, értelemszerűen a falvak következnek.

– A mestertervet 2009-ben fogadták el, 2014-ben időszerűsítették utoljára. A mesterterv leszögezi, hogy azok, akik eleget tesznek az uniós finanszírozási feltételeknek, és beilleszkedtek a nagy infrastruktúra-fejlesztési programokba, jelentős összegekre pályázhatnak ezekből az alapokból. Mások más finanszírozási programok révén juthatnak finanszírozáshoz. Például az országos vidékfejlesztési program (PNDR) révén, ami uniós finanszírozású, vagy az országos helyi fejlesztési program (PNDL) révén, ami állami költségvetésből finanszírozott. Mindig vannak változások, az információk változnak. A helyi önkormányzatoknak szabad kezük van bármelyik programból pénzösszegeket lehívni – fogalmazott Băţagă igazgató. Első szakaszban a 100 ezer lakossal rendelkező települések ellátását kellett megoldani, a második szakaszban a 2–10 ezer lakosú települések ellátása van soron. A határidő 2018. december 31. Elméletileg egy év van hátra. Miután lezárult a városok közművesítése a nagy infrastrukturális fejlesztési programban (POIM) 2014–2020 között most a szóban forgó 2–10 ezer lakost számláló településeken a sor. Ide sorolható például Mezőpanit község is, amely 777.371 euróban részesül Csitt-szentiván, Mezőbergenye, Székelykövesd és Harcó vízhálózatának kiépítésére. A csatornahálózat kiépítése tekintetében a község falvaiból csak Panit, Bergenye és Szentiván szerepel – mondta az igazgató. 

Tapasztalataink szerint a legtöbb polgármesteri hivatal – a lakosság igényeit figyelembe véve – prioritásnak tekinti a vízhálózat kiépítését. S nemcsak a lakossági igények, hanem a gazdasági fejlődés miatt is, hiszen víz nélkül nem beszélhetünk településfejlesztésről, senki sem szeretne a három-négy évtizeddel ezelőtti szinten megrekedni.

 

Nem mindenki csatlakozik a hálózatra 

Az igazgatóság osztályvezetője, Suciu Călin elmondta, hogy a megyei tanács nem rendelkezik naprakész információkkal, a hálózatról pontos képet csak a statisztikai hivatal adhat, ők nem. Azonban nem mindig a hálózatkiépítés a mérvadó, hiszen adott településen belül a háztartások nem mind csatlakoznak a kiépített hálózatra. Ennek főként gazdasági okai vannak, hiszen a vízdíjak folyamatosan emelkednek, s ezzel párhuzamosan a csatornadíjak is. S falun több esetben inkább a kútvizet, mint a vezetékes vizet használják. Például Bárdoson is felépültek a nagy házak, megépült a hálózat, de az emberek nem csatlakoztak rá, hiszen a saját emésztőgödreiket használják, ez jobban megfelel nekik. A finanszírozó és a szolgáltató is figyelembe kell vegye ezeket az aspektusokat. Vannak olyan települések is, ahol csak egypár utcában épült ki a hálózat. Sőt Marosvásárhelyen is csak most beszélhetünk arról, hogy teljes mértékben kiépült a víz- és csatornahálózat. A nagy kiterjedésű falvakban, ahol a házak távol vannak egymástól, a csatornahálózat kiépítése nagyon költséges. Ha a házak közötti távolság nagyobb, mint 200 méter, akkor a finanszírozónak meg sem éri, hogy pénzt áldozzon erre. 

 

Páran „kilépnének” a mestertervből 

Több önkormányzat szóvá tette, hogy a mesterterv szereplőiként, hálózatépítés érdekében nem pályázhatnak más forrásokra, és az is elhangzott, hogy a mesterterv által előirányzott összegek nem elegendőek. 

Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere elmondta: a települések évek óta azért harcolnak, hogy minél több pénzt szerezzenek a víz- és csatornahálózat fejlesztésére. A megyei tanácsnál, úgy néz ki, megértésre találtak, hogy a rég megszerkesztett mesterterv tömörüléseiből ki tudjanak lépni, mivel olyan uniós pályázati lehetőségek adódtak, amivel több millió lej hívható le. A temesvári kifizetési ügynökség igazgatója tájékoztatót tartott, hogyan lehet megtenni ezeket a lépéseket.

– A megbeszélésen három érdekelt polgármester vett részt: a széplaki, a makfalvi és a marossszentgyörgyi. Mivel Marosszentgyörgy Marosvásárhellyel együtt szerepel a mestertervben, nem pályázhattunk volna. Önállóan azonban 10 ezer lakóval pályázhatunk – fogalmazott a polgármester. 

 

A mestertervben szereplő összeg kevés 

Bodó Előd Barnától, Mezőpanit község polgármesterétől korábban arra kértünk választ, mi lesz a település csatornahálózatával, hiszen – logikusan – ennek egyidejűleg kellene kiépülnie a vízhálózattal.

– Sajnos ez tipikus hazai helyzet. Ezeknek a hálózatoknak a kiépítése nagyon nagy összegekbe kerül. A PNDR – az országos vidékfejlesztési program – keretében is legtöbb 1,5 millió euró pályázható meg, ez pedig csak egy faluban elég a vízvezetésre. Azoknak pedig, akik a mestertervben szerepelnek, nem elég az előirányzott összeg a csatornahálózat kiépítésére. Nekünk 30 km víz- és ugyanannyi csatornahálózat kellene, s 6 és fél kilométerrel szerepelünk a mestertervben. Mindenhová adtak egy kis pénzt, ami sehova sem elegendő. Most ott tartunk, hogy kiírták a közbeszerzést a pályázatíró kiválasztására, emiatt nem lehet kilépni a rendszerből, amíg ez a folyamat nem zárul le. Elhúzódik a procedúra, jövő év végére lehet meg a tervező, akinek egy év áll a rendelkezésére, hogy megtervezze a rendszert, s utána adja le a pályázatot. 2020 a legvalószínűbb időpont, amikor a községközpontban csatornahálózat, a többi faluban vízhálózat lesz. Bergenyében most oldjuk meg az iskola, óvoda, kultúrotthon vízellátását. A Bándi utcában, ahol nincs víz, köztéri kutat létesítünk – mondta a polgármester. 

 

54 településen 140 millió eurós beruházás lesz 

Az Aquainvest szintén fontos intézmény, hiszen a társulásban szereplő 92 közigazgatási egység és a regionális szolgáltató, az Aquaserv közötti szerződéseket s a soron levő, 2014–2020 között kivitelezendő projekteket monitorozza.

Molnar Ervin, az Aquainvest ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a nagy infrastrukturális fejlesztési programba (POIM) 54 közigazgatási egységet foglaltak bele, víz- és csatornahálózat kiépítésére, illetve bővítésekre egyaránt vonatkozik. A projektek „kezdetleges” stádiumban vannak, most választják ki a tanácsadókat a dokumentációk összeállításához. Ha nem lesznek óvások, akkor októberben aláírják a szerződéseket, s kezdődhet a tervezés, ami körülbelül egy évet vesz igénybe. A finanszírozás uniós, társfinanszírozással, aminek az aránya még nem ismert. 

– Mi lesz a többi falusi közigazgatási egységgel? – kérdeztük az igazgatót.

– Mindenki saját maga kell boldoguljon. Tudni kell, hogy a programon kívül rekedt települések nem feleltek meg az uniós feltételeknek. A csatornahálózat kiépítéséhez legkevesebb 2 ezer lakos szükséges egy településen. A mi falvaink pedig kicsik, és a házak nagyon távol vannak egymástól. A vízhálózat esetében a feltételek sokkal előnyösebbek. Ezért 2020-ig be is fejeződhet a vízhálózat kiépítése – fogalmazott Molnar, aki hozzátette: 140 millió eurós beruházás lesz. Azok a községek, amelyek nem kerültek be a nagy programba, más európai forrásokat kerestek, például Marosfelfalu, Vajdaszentivány, Maroskeresztúr és Jedd. 

A PNDL és PNDR program finanszírozásaiból is nagyon sokan részesültek – fogalmazott az igazgató. A PNDL-nél például: Ádámos, Mezőbánd, Balavásár, Marosbogát, Marosvécs, Mezőcsávás, Maroskece, Nyárádkarácson, Maroskeresztúr, Déda, Nyárádremete, Nagyernye, Faragó, Gyulakuta, Dózsa György, Jedd, Mezőmadaras, Radnót, Ratosnya, Marosszentgyörgy, Marosszent-anna, Küküllőszéplak vagy Szászkézd nyert finanszírozást. 

Mindent összevetve, ebben a kusza finanszírozási rendszerben polgármester legyen a talpán, aki eligazodik. Dicséret azoknak, akik megbirkóztak a feladattal. 2032-ig – elméletileg – minden háztartást a víz- és csatornahálózatra kell csatlakoztatni.