szombat, április 21, 2018

A kényszerházasság mostohagyereke a magyar oktatás

Műszaki karokkal bővülne a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
Katonaorvosok a 2017-es tanévnyitón (Fotó: Nagy Tibor)

Április 18-án, szerdán dönt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa a Petru Maior Egyetemmel való egyesülésről. Az egyeztető bizottságba delegált két magyar professzor, indokolatlannak tartva a fúziót, a testület utolsó gyűlésén nem vett részt. Ma estére a rektor nyilvános konzultációra hívta a magyar oktatókat. Ezt követően a magyar tagozat közgyűlésen határoz a közös álláspontról. Sorsdöntő, hogy a minőségi oktatás érdeke felülkerekedik-e az egyéni ambíciókon, és a marosvásárhelyi orvosképzés minőségi romlása megfordíthatóvá válik-e. 

 

Hírnév és hagyomány 

Nemcsak a lokálpatriotizmus mondatja velünk, hanem az ország és a világ különböző tájain jelentős gyógyászati központokba vetődött orvosok eredményes munkája a bizonyítéka annak, hogy itt, a Maros-parti egyetemen pár évtizede még rangos képzés folyt. Sajnos, ettől a szellemiségtől idegen intézményvezetői szemlélet lerombolta az elődök által kivívott hírnevet, és mára a MOGYE az utolsó helyre csúszott a romániai orvosi egyetemek rangsorában. B kategóriás minősítést kapott. Egyfelől ez annak a következménye, hogy az oktatói gárda létszámához és az infrastrukturális adottságokhoz képest túlméretezett, az alacsony felvételi követelmények miatt is felkészületlen diáksereg áll rendelkezésükre. Másfelől a felsőoktatási rendszerben elvárt tudományos kutatási tevékenységnek nem teremtették meg a feltételeit. Azok az oktatók, akik, dicséretes módon, valós eredményeket tudnak felmutatni, arra kényszerülnek, hogy a kutatásaikhoz szükséges eszközöket esetenként más intézményeknél vegyék igénybe. Ráadásul néhány tudományos munka publikálásakor a plágium vádja is felmerült, újabb csorbát ejtve az amúgy is megtépázott hírnéven. 

 

Kevés a beteg és az oktató 

Az utóbbi két évtizedben olyan nagy mértékben nőtt a diákok száma, hogy a gyakorlati oktatásuk szinte lehetetlenné vált. Beteghiány van, pontosabban fél évszázada nem nőtt a kórházi ágyak száma. Az utolsó jelentős beruházást az új kórház felépítése jelentette. Ma a kórházi ágyak száma alig haladja meg a kétezret, miközben az elmúlt tanévben 5625 diákja volt az egyetemnek. Ha arra gondolunk, hogy alapképzésen 3,5 évig folyik gyakorlati oktatás, elképzelhető, mekkora a tolongás az osztályokon. Ráadásul a kórházakban sok esetben a gyakorlati oktatás minimális feltételei is hiányoznak, legalábbis ekkora diáklétszámhoz viszonyítva. Az egyetem leminősítéséhez nagyban hozzájárult a rossz beteg-diák, illetve tanár-diák arány. Dr. Nagy Előd prorektor tanulmányt készített az egyetemek közti fúziót tárgyaló bizottság számára. Ebből kiderül, hogy a szükséges oktatói keret kevesebb mint kétharmadát sikerült lefedniük. Magyarán: közel 40%-kal kevesebb a tanár, mint a szükséglet. Természetesen (?) a nem oktató személyzetből majdnem teljes a keret. 

 

Militarizált képzés

Az egyetem vezetői büszkén jelentették be, hogy tovább növelik a diáklétszámot, és az ősztől évfolyamonként százra növelik a katonaorvosi képzésben részesülők számát. A hat évfolyamra kivetítve ez 600 olyan diákot jelent, akik nemcsak hogy újabb terhet raknak az amúgy is fulladásig terhelt intézményre, hanem jövendő szakmájuknak megfelelő jellegzetes képzésben is kell részesüljenek. Tehát több tucat tisztet és katonacsaládot fognak majd Marosvásárhelyre telepíteni. A város NATO-bázis jellegét növelve, militarizált arculatot adva az egykor humanista típusú orvosképzőnek. Az sem mellékes, hogy ennek az ötletnek a felkarolói azok a Déda-Maroshévíz régióból származó román nacionalista politikusok – köztük a volt védelmi miniszter –, akik magyarellenes akcióikról váltak ismertté. Tehát minden okunk megvan azt feltételezni, hogy most is az etnikai arány rontása a céljuk.

 

Sorsdöntő helyzetben 

Négy évvel ezelőtt, 2014 áprilisában a két egyetem vezetősége konzorciumi szerződést kötött, hogy emeljék az oktatási és tudományos kutatási színvonalat. Vállalták, hogy ennek érdekében hatékonyabban hasznosítják a rendelkezésükre álló anyagi, pénzügyi és humán forrásokat. Az eltelt időszakban ebből szinte semmi sem valósult meg, így nem csoda, hogy Nagy Előd, a rektori jóváhagyással készített összehasonlító elemzésével is alátámasztva, indokolatlannak és előnytelennek tartja a fúziós szándékot. A magyar tagozat választmánya április 11-én úgy döntött, nem támogatja a „kényszerházasságot”, mivel az egyesülési tárgyalásokat folytató bizottság jóval túllépte hatáskörét. A fúziót jóváhagyó határozat és függelék szövegét konzultálás nélkül kész tényként ismertették velük, ezért döntöttek úgy, hogy dr. Benedek Imre és dr. Nagy Előd nem vesz részt az utolsó egyeztető ülésen. Ma este, a rektor által összehívott nyilvános közvitát követően, a magyar oktatók közgyűlése az egyetem léte és a magyar orvosképzés szempontjából sorsdöntő kérdésben kell határozott álláspontot megfogalmazzon. Ennek érvényesítése a szenátusi tagok számára erkölcsi kötelesség. 

 

A Petru Maior mélyrepülése

Az egykori tanárképző főiskolából egyetemi rangra emelt intézménynek, bár voltak bizakodásra utaló jelek, mégsem sikerült rangot szereznie a felsőfokú műszaki és humánképzésben. A rendszerváltást megelőzően már létrehoztak egy nívós kutatócsoportot, melynek tagjai szinte kizárólag fiatal magyar szakemberek voltak, akik a piacgazdasági feltételek közt otthagyták az intézményt, és saját, ma is versenyképes vállalkozásokat hoztak létre. A tanárok egy része, az egyetemalapítóval az élen, átpártolt a Sapientia műszaki karára. Ráadásul a jogi és bölcsészkarok labdába sem rúghatnak az országelső kolozsvári Babeş–Bolyai mellett. A város különböző szegleteibe szétszórt ingatlanok (egy volt elemi iskola, az egykori számológépgyár elhagyott épületei és kivételként az egykori Peda), amelyekkel a P.M. beszállna a közösbe, nem enyhítenék az orvos- és gyógyszerészképzés fent vázolt oktatási problémáit. Ugyanis ezek nem alakíthatók át gyakorló kórházakká. Legalábbis az európai elvárások szintjén nem. Ráadásul a műszaki egyetem pénzügyileg is rosszul áll. A biztos bevétele ötször kisebb, mint a MOGYE-é, és ennek felét az oktatási minisztériumtól kapják. A orvosi esetében ez a tétel alig több, mint az összbevételek egynegyede. A költségek szerkezete is különböző. A P.M. esetében 73,4%-át teszik ki a bérek, míg a MOGYE-n ez csak 35,7%, ami azt jelenti, hogy utóbbi esetben több marad az oktatási tevékenységre, projektekre. Tehát egy rossz gazdasági-pénzügyi szerkezetet kebelezne be a MOGYE, és két év alatt – ez szerepel az egyesülési határozat függelékében – kellene az orvosi szintjére emelni. De milyen áron?! Egyes híresztelések szerint a hatóságok által is sürgetett fúzió valós okát ebben a mentőakcióban kell keresni. 

 

Megalapozatlan érvelés

Már többször hivatkoztunk Nagy Előd tanulmányára, de mellette létezik egy ún. SWOT elemzés is, melynek szerzője ismeretlen. Anélkül, hogy minden pontját elemeznénk, amint egyébként a prorektoréval sem tettük, már első ránézésre megállapítható: szolgai hűséggel követi megrendelője elvárásait. Azzal a céllal készült, hogy érveket sorakoztasson fel az egyesítés mellett. A fúzió erős pontjaként, a tragikomikum határát súrolva, a Maros megye gazdaságának megfelelő oktatási formák megvalósítását hozza fel. Hogy milyen gazdasági szerkezetre és milyen igényekre gondoltak, már nem árulja el a szerző. De a további félszáz egymondatos kinyilatkoztatás sem tartalmaz adatot. Egy kivétellel, amiben a rendelkezésre álló kapacitások hatékonyabb kihasználása érdekében a diáklétszámot tízezerre, az oktatók számát pedig 700 fölé emelné. Tehát előbbit kétezerrel, a tanári gárdát pedig 130-cal dobná meg. Arról a névtelen szerző szemérmesen hallgat, hogy milyen forrásból fedezné a bérköltségek növekedését, a nagyobb általános kiadásokat, nem is beszélve az oktatás minőségi javítását szolgáló beruházásokról. 

 

Elmaszatolt magyar tagozat 

Ha nem sikerül elhalasztatni a szerdára tervezett szenátusi gyűlést, jóváhagyásra kerül az egyesülési határozat. Ebben az áll, hogy a MOGYE megőrzi eddigi státusát, jogi személyiségét, adószámát, és bekebelezve a Petru Maior Egyetemet, névváltoztatással – Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Műszaki Egyetem (MOGYTM) néven – működik tovább. A határozat függeléke kitér az egyesítés feltételeire, a következő időszak felzárkóztatási lépéseire. De az igazi csapdát a 2.2-es pontba rejtették el, amelyben szavatolják az egyetem multikulturális jellegének a megőrzését, vagyis a román, magyar és angol nyelvű oktatás jelenlegi formáinak a megtartását. Ez köszönő viszonyban sincs a 2011\1-es tanügyi törvény 363-as cikkelyével, amely három romániai egyetemnek (a kolozsvári Babeş–Bolyai mellett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a MOGYE-nak) multikulturális STÁTUST ír elő. Tehát a hét éve elodázott magyar tagozat és főtanszék létrehozásáról szó sincs. Amennyiben megvalósul a tervezett fúzió, és a szenátus kibővül a műszaki egyetem csapatával, végleg búcsút inthetünk a magyar nyelvű orvosképzés újraéledésének. 

 

..............................................................

 

Állásfoglalás

A marosvásárhelyi RMDSZ elnökeként, a MOGYE valamikori diákjaként és oktatójaként, valamint Maros megyei képviselői minőségemben is tiltakozom, tiltakozunk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem megszüntetésének kísérlete ellen.

Az 1945. május 29-én létrehozott magyar tannyelvű Bolyai Egyetem orvosi fakultásaként Marosvásárhelyre költöztetett oktatást, az 1948 és 1962 között különálló, kizárólag magyar tannyelvű intézetként működő orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzést, a marosvásárhelyi és romániai magyarság egyik legerősebb egyetemét próbálják összevonás révén megszüntetni, múltunkat feledésbe meríteni.

Tudatában vagyunk a Petru Maior Egyetem anyagi helyzete kilátástalanságának, és erőnk szerint támogatni is fogjuk annak valamilyen más formában való megoldását, ha erre felkérést kapunk.

Ez a sajnálatos helyzetük azonban nem hatalmazhat fel senkit arra, hogy a több mint 70 éves Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet eszközként használják, és a marosvásárhelyi magyarság számára reprezentatív intézményt megszüntessék.

Messzemenően elhatárolódunk attól a magatartásuktól is, hogy az érvényben levő oktatási törvényi rendelkezéseket nem tartják be, hiszen a MOGYE multikulturális jellegére és a magyar főtanszékek megalakítására vonatkozó törvényi előírást több mint hét éve figyelmen kívül hagyják.

Úgy gondoljuk, hogy a két egyetem összevonását szakmai érvekkel magyarázni próbáló okfejtésnek ilyen körülmények között nincs helye, és elhatárolódunk a MOGYE Szenátusának minden ezt támogató döntésétől.

A MOGYE oktatói közösségét és diákjait támogatásunkról biztosítjuk.

Dr. Vass Levente