szombat, október 21, 2017

Jung Ildikó üzenete

Felnőttmesék
Fotó: Bodolai Gyöngyi

A közismert marosvásárhelyi ügyvéd rendelkezik azzal a nem mindennapi adottsággal, hogy szeret és tud is mesélni. Színesen, érdekesen, lekötve a hallgató érdeklődését. Saját élményvilágát az ügyvédként hallott életutak egészítik ki, néha humoros, máskor tragikus történetek, amelyek annyira megérintették, hogy fontosnak tartotta nyomtatásban is közzétenni őket. Jung Ildikó Gondolatok című kis kötete a Studium Kiadó gondozásában jelent meg. A történeteket a szerző festményei illusztrálják, amelyeket a vasárnapi bemutató helyszínén, a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében állított ki. 

A könyvet Markó Enikő ajánlotta a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság figyelmébe. Kiemelte azt a kettősséget, ahogy a szerző az érzékenységet és az objektív távolságtartást ötvözi írásaiban. Az emberi érzelmekre, sorsokra érzékenyen figyelve hangot ad az élet sorscsapásai okozta szomorúságnak, de fel tudja mutatni az emberben rejtőző lelkierőt, a hitet és a kitartást, ami segít elviselni a nehézségeket. Kötetében visszatekint gyermekkorára, felidézi az első szerelem emlékét, asszonyi sorsokat mutat be a beletörődésről, az egyedüllétről, az öregségről, a vidékről induló és kitartó munkával célba érő fiú történetét, városi munkásemberek életét, a pályakezdő értelmiségi történetét. Teszi ezt, ahogy Markó Enikő is kiemelte, kétféle megközelítésben, a gyermekkortól halad az életúton át az időskor felé, a történtekbe a saját gyermekkorának emlékeit is beleszőve, vagy fordított sorrendben, az időskortól a küzdelmes ifjúságra visszatekintve. Történik mindez az 1950-es, ’60-as években, amit a termet megtöltő közönség tagjai gyermekként, serdülőként éltek át. 

Jung Ildikó írásain átsüt a családja, szülővárosa iránti szeretet, ahova szívesen tért vissza, és ahol sikerült újra birtokba vennie nagyszülei régi házát, amely gyermekkora elmúlt, kedves világát idézi fel benne. És a nagyszülőket, akiknek éveken át tartó, megható levelezését a rendelkezésünkre bocsátotta, és lapunk hasábjain is közöltük. Az álmok városában című írásban még tovább megy az időben, és veszprémi származású dédszüleire emlékezik.

Hogy miért teszi, hogy miért mesél? Markó Enikő a választ A levél című írásából olvasta fel:

„Amikor kezdett felépülni a betegségéből, és már nem kísértette állandóan az esetleges halál fenyegetése, gyakran kezdte foglalkoztatni a múltja, különösen a gyermekkora. Annyira erős volt benne az emlékek áradata, hogy kutatni kezdte a formát, ahogy azt elmesélhetné a körülötte élőknek, a családjának, a barátoknak olyan módon, hogy az ne legyen unalmas. Kérdezgette is magától, hogy miért akarja elmesélni az életét, hiszen lehet, hogy senkit nem érdekel, nem fog semmi újat felmutatni a világnak, de a tudatában ott makacskodott a gondolat, hogy ezen az úton üzenhet azoknak, akiket szeretett…”

Történetei, érzelmei, gondolatai megosztásában ösztönzést jelentett, hogy első próbálkozásként a rendkívül árnyaltan, változatosan, érdekesen író fia novelláskötetét fordította románról magyarra. A bemutatón elhangzott, hogy viszonzásképpen fia tett ígéretet arra, hogy édesanyja történeteit román nyelvre is átülteti. A szerző egyébként férjének és fiának mond köszönetet a könyv első lapján a támogatásért. 

A bemutatón Kilyén László színművész olvasta fel a Karácsonyi történet című írást. 

A kötetet Karácsonyi Lehel szerkesztette. A szerző festményei Bálint Zsigmond fotóművész hangulatos feldolgozásában illusztrálják a kötetet.