vasárnap, május 27, 2018

A hatszázát!

Állítólag az lesz a leendő kormány egyik első feladata, hogy sürgősségi rendelettel tolja ki a napokban elhíresült hatszázas számú formanyomtatvány benyújtási határidejét januárról március végére. De legalább azzal már takarózhatnak, hogy ezzel a lépéssel az előző kormány intézkedését korrigálják, ez az előnye annak, ha egy, a hatalmat „felelősségteljesen” gyakorló pártkoalíció félévente kirúgja a saját kormányait.

A hatszázas kálváriája csak egy tünete annak, hogy a szociálliberális pártkoalíció elindított egy olyan adóreformot, amit képtelen menedzselni. Mint ismert, a kormányzat novemberben alakította át az adószabályokat, ennek következménye, hogy a kisvállalkozók és más, független tevékenységet (is) végzők ezzel a formanyomtatvánnyal kéne meggyónják társadalombiztosítási kötelezettségeiket. Már ha ezzel egyetértene maga a rendszer is, mert az adóhivatal számítógép-hálózatával, úgy tűnik, ezt nem beszélték meg, így beadta az unalmast. Sebaj, majd kitolják a határidőt, de ahogy az igazi kormányfőnök már jelezte, az is lehet, hogy törlik ezt az intézkedést úgy, ahogy van. Szerinte az a 29 millió lej, amit ebből a forrásból terveztek, jelentéktelen. Amilyen tétekben az ügyészek szerint ő játszik, ezt igazán elhihetjük neki.

És lesz még jócskán ilyen bohózatokból részünk az év folyamán, mert – csak egy példát említve – arról már írtunk, hogy a munkaszerződések hivatali beadási határidejét is kitolták már márciusig, de jó okkal kétkedhetünk abban, hogy a munkaügyi gépezet addig megbirkózik hatmillió egyéni munkaszerződés feldolgozásának kihívásával. Az már a mostaninál nagyobbat szóló poénnak ígérkezik, mert abból a nyilvántartásból számolják a jövedelemadókat és a társadalombiztosítási járulékok elosztását az egészségügyi, nyugdíj- és szociális kasszák felé. Ott már van annyi milliárd játékban, amennyire nem lehet csak lazán legyinteni. Még egy oly kezes kormányfő feje is porba hullhat majd, ha túl magasra csapnak a botrány hullámai. De csak ilyen helyzetekhez vezet az, ha az árnyékból, hasra csapással kormányoz egy keresztapa, a kormánypalotába ültetett bábok pedig szolgaian hajtják végre utasításait, a gondolkodás, a változások lehetséges hatásainak felmérése szóba sem jön. És nyugodtan dorbézolhatnak porcelánboltba tévedt dühödt elefánt módjára, mert még épkézláb ellenzékük sincs egyelőre, aki le tudná őket váltani. Ennek a kormányzatnak nem fáj a feje, mert ami nincs, az nem is fájhat, de akire majd ez után a cirkusz után a rendrakás kihívása vár, azt ne irigyeljük. De az adófizető mosolya sem lehet őszinte e víg cirkusz láttán, mert az egyre vastagodni látszó számla majd rá vár.