hétfő, október 23, 2017

A haladás biztos jele

Csütörtöki kimenő

Ki mondta, hogy nem haladunk? Hogy az országrész, a megye megállt az ezredforduló földszintjén, és onnan nem volt képes felkapaszkodni a tízes évek első vagy második emeletére?

Bizonyíték kellene talán? Nos nézzük, itt van mindjárt a Radnót tövében előállott eset. A település nevében is benne van az ártatlanság hamis vélelme, úgy hívják, hogy Csapószentgyörgy. Vagy inkább, mint a szervezett bűnözés elleni nyomozóiroda szaglászai által leleplezett bűnszövetkezet rajtaütéséből kiderül – Becsapós-szentgyörgy. Sőt a román neve is félrevezető, ugyanis pont úgy hívják, mint Sepsiszentgyörgyöt hivatalosan és nemzetileg elfogultan.

A Radnót tövében kifejezést nem véletlenül emeltem ki, ugyanis tőről van szó, sőt tőről és gyökérről, méginkább vagy feltehetően tősgyökérről. Ugyanis ilyen helyhez kötött dolgos fiatal kiskertészeket fogott le a nyomozó és végrehajtó (nem vérrehajtó) hatóság. Pedig mennyit hajtogatta a propaganda és a természetvédők, hogy zölddé, zöldebbé kell tenni a megyét.

E mozgalom célja az, hogy a letarolt, ellopott, illegálisan kiárusított erdőségek pótlására, visszarendezésére, rekonstrukciójára fákat kell ültetni az irtásföldeken, a hegyoldalakon, mindenütt, hogy élhetőbb legyen az iparosítás hanyatlása mellett is dögletesebbé váló légkörű megye. Ennek fő oka a túlzott motorizáció (a tömegközlekedés silánysága dacára), a kipufogógázok szaporodása és a kombinátilag kiontott gőzök, gázok, tüdőártalmakat okozó, légutakat rontó vegyi támadás. Na most már, nem lehet ezt a mozgalamat mindjárt nemesfa-ültetéssel kezdeni. Kicsiben kell próbálkozni, házilag kikísérletezni a zöldülést, zöldesítést. Erre valók az ültetvények.

Nem valami hatalmas ültetvényekről van tehát szó, ne gondoljon az olvasó a klasszikus angolszász irodalomból megismert gyapotültetvényekre, ahol néger (pardon, afroázsiai) rabszolgák ezrei hajladoznak, szenvednek és szülik egymás után gyermekeiket és a búsabbnál búsabb bluesokat, amelyek rendszerint úgy kezdődnek, hogy kora reggel keltem fel („I woke up early in the morning...”), nem is kínai vagy vietnami rizsültetvényekre emlékezzen, melyeket a Li csu hurrikán sem tud elpusztítani, és ahol a szocializmust még mindig kapitalizáló ázsiai nagytigrisek termelik az Uncle Ben-nagyságú rizsszemeket.

Kis házi ültetvények valók a kezdőknek, amelyek le a pincékbe, hátsó kamrácskákba vagy eldugott sarkokba, más vetések közé keverten, blokkszobákba vannak telepítve. Sok törődést kíván, villanyáramot, vizet, mű- és természetes trágyát, naponta rá kell pillantani sokszor, szeretettel és jóformán a gondos-kodástól túlcsorduló szívvel, természetszerelemtől kábultan hizlalja a gazda szeme ugyanis a túlságosan jó jószágot.

E kis radnóttövi vadkender-szelídítők is kora hajnalban kelnek, nem blúzolnak, hanem rögtön az ültetvényt veszik körül féltő gonddal, lehetőleg feltűnés nélkül mozognak, osonnak, végzik munkájukat, megnézik, mennyire vad/szelíd már a kender, eléggé érett-e ahhoz, hogy learassák, megszárítsák és aztán kereskedelmi forgalomba hozzák. Szigorúan kiskereskedelmi tételekben, zárt körben. Ehhez nem kell reklám. Sőt az kifejezetten árt az üzletnek. Az on-line vásárlási vonal jobb, ha a rendőrségi 

hackerek meg nem lékelik a vonalat. Idővel annyira megszokják a zárt fogyasztói-terjesztési kört, az exkluzivitást, hogy maguk is zárkában végzik. Már aki nem kap rá az önkéntes fogyasztásra, és egy kis túladagolással tényleg a mennyországba jut.

Nekünk, elmaradott hetveneseknek annak idején eszünkbe sem jutott, hogy növénytermesztőkké váljunk. Menekültünk a falutól és a mezőgazdaságtól. Nem akartunk falun tanítani, sárba elmélyedni. Csapószentgyörgy hallatán, ha hallottunk róla egyáltalán, kivert a hidegveríték. Brr, oda kimenni novemberben naponta?!! Mind városiak akartunk lenni. Nekünk a kábulatot maga a jó zene okozta, meg sokan közülünk olyan elmaradottak voltak, hogy könyveket gyűjtöttünk, sőt olvastunk. De ennek vége. Lejárt a száraz és termesztetlen álmodozások kora.

Szóval barátaim, a kábszertermesztők és -terjesztők itt vannak a megyében, itt vannak a XXI. században a városokban. Sőt már a falvakon is elterjedt a fiatalokat inkább ámulatba-kábulatba hozó új népszokás? Valószínűleg új népdalok is születnek majd, olyan zsipp-zsupp vadkenderzsupp-típusúak, amelyekbe a kábszer elleni hajsza matadorai is belekavarnak. Ők inkább zsuppolnak.