vasárnap, május 28, 2017

Gondolataim reklámújságügyben

Előre leszögezném, hogy nem a kisnyugdíjasok, avagy a munkanélküliek fölött ítélkezem alábbi írásommal, hanem az ezen egyéneknek munkát adó áruházláncokon, más jogi vagy fizikai személyeken elmélkedem. A hetente vagy alkalmanként megbízott reklámlapterjesz- tők néhány lejért járják a lakónegyedeket, dobják be magánházak postaládáiba a fent említett vizuális agitációs anyagot. Hogy hova mennyi kauflandos, merkuros, praktikeres, jyskes stb. újság, szórólap kerül, az már a megbízottak lelkiismeretén múlik. Sokszor egy 12, 20 lakrészes lépcsőházban ennek többszörösét hagyják, más helyre pedig néhány példány vagy egy sem kerül. Valakinek jutott eszébe, hogy a terjesztőket méltányosan bérezzék, de munkájukat ellenőrizni is kellene? Mert ugye ez a megbízóra tartozna. Ha volt felmérés a szükségletre, akkor az elosztásnak épp ez alapján kellene működnie, a pazarlásnak így lehetne véget vetni. Amikor naponta hangoztatjuk, hogy óránként hány hektár erdőt tarolunk le, és ez mennyire befolyásolja az ökoszisztémát, akkor ezek a dolgok is több figyelmet érdemelnének. S ha már kivágtuk a fákat, feldolgoztuk papírnak és egyéb terméknek, akkor arra kellene összpontosítani, hogy a végtermék ne tűzgyújtóként, ne a kukákban, szeméttelepeken végezze. Legjobb esetben is az újrahasznosítható anyagok begyűjtőinél, de mielőtt valaki elolvasta volna? Gondolom, ez a veszteség országos viszonylatban is tetemes. 

Itt azt is megkérdezném az illetékesektől, hogy volt értelme eltüntetni városszerte sok helyen a szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas konténereket? Emelkedett azóta a papír, üveg, fém és pillepalackok begyűjtött, feldolgozásra alkalmas mennyisége? 

Javasolnám, hogy a „munkaadók” néha ellenőrizzék beosztottjaikat, járjanak be lakónegyedeket és magánházakat felvetésem igazolása, avagy elvetése érdekében. Utána pedig jöhetnek a megoldásaikkal az általam jelzett hibák orvoslására.

Szász Károly