csütörtök, november 23, 2017

Gazdaság, te mostoha

Nem tartott túl sokat a védelmi tárca megürülésével fémjelzett apró kormányválság, tegnap már ki is nevezték a hadügyek új illetékesét. Az eddigi gazdasági miniszter vált tárcát, az ő helyére pedig új kormánytag kerül. Aki jól illeszkedik a csapatképbe.

Mert a gazdasági szaktárca idén immár harmadik miniszterét fogyasztja egy olyan politikus személyében, aki sem szakvégzettsége, sem az eddigi tevékenysége révén nem kötődik a reálgazdasághoz. Helyi és megyei tanácsosként, illetve már második törvényhozói mandátumát taposó képviselőként egy mérnöknek elvileg lehet rálátása a gazdaság működésére, akkor is, ha eddigi törvényhozói ténykedésében nemigen lelni nyomát gazdasági témájú törvényjavaslatnak. A gondok a gyakorlattal vannak. Az újdonsült miniszter a róla fellelhető információk szerint vezetett már céget, csakhogy nem sikerre, hanem csődbe. Régebbi sajtóhírek szerint bűnvádi vizsgálatot is indítottak ellene, amiből állítólag csak törvénybíró házastársa közbenjárására nem lett vádemelés.

Hogy régóta ismert pártfőnöke és annak koalíciós bajtársa szerint ez a politikus felkészült, és kiválóan alkalmas a gazdasági tárca vezetésére, az őket minősíti. 

Valószínűleg az lehet a háttérben, hogy a szociáldemokratáknál az ókirályságiak mellett a hegyen inneni nagylegényeknek is kell adni a bársonyszékekből, hogy az erdélyi tagozat ne zúgolódjon. De azért legalább egy közgazdászi gyorstalpaló tanfolyam diplomája is illene abba a bizonyos életrajzba, mert ha már csak ilyen káderanyagot sikerül elővarázsolni a bajszos varázsló cilinderéből, akkor van ott baj, nem is kicsi. De az új kormánytag pontosan illik egy olyan kabinet csoportképébe, amelyik az adófizetők semmibevételét eddig nem látott magasságokba emeli, például a pozitívnak minősített költségvetés-kiigazítással. Ami gyakorlatilag azt fedi, hogy az állami bérekre nagyjából összeseperték a kincstár aljáról a pénzt, azon az áron, hogy a fejlesztési tárca keretének az egyharmadát, a szállításiénak pedig a felét vágták le. Ezek beruházásra szánt pénzek voltak, és ez a két minisztérium eleve nem volt gazdagon tarisznyálva, mert a nagyrészt itt futott befektetési kereteket már tavaly és azelőtt is megnyesték a korábbi évekhez képest. A kedvező gazdasági kontextus adta jó lehetőségek elkótyavetyélésének ez tankönyvbe illő példája, amihez pont ilyen rátermett legények kellenek. A játszma számláját majd évtizedekig fogjuk fizetni, mert ha minden erre irányuló erőfeszítésük dacára sem sikerül csődbe vinniük az országot, a most elszalasztott fejlesztési lehetőségek akkor is a köztünk és a nyugatiak közti életszínvonalbeli különbség tovább mélyülésében köszönnek vissza. De mit számít ez, ha van elég cirkusz és kenyér?