hétfő, október 23, 2017

Feltöltődés a forrásnál

Szórványemlékhelyek Fehér megyében
A boroskrakkói középkori templom

Nagyenyeden tartotta regionális konferenciáját az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre (EPMSZ-EK). Az erdélyi reformáció fellegvárában alakult meg 17 évvel ezelőtt az európai protestáns értelmiség erdélyi fóruma. Tagjai október 6-8-án „a lelki, szellemi gazdagodás reményében” tértek vissza a forráshoz – emlékezett meg a kezdetekről Varga Gábor leköszönő elnök, aki két cikluson át vezette a kört.

 

Új kezdet – 501

Létezésének első évtizedében az évi két konferencia során a kör tagjai bejárták a földrajzi és szellemi Erdély útjait, és szinte nincs olyan reformátusok lakta tájegység, ahova ne jutottak volna el. Az idei találkozó munkacíméül választott Új kezdet – 501 szellemében megújult erővel lépnek tovább. Ennek mikéntjét az első este tartott közgyűlésen öntötték formába. Mivel az utóbbi időben két elnökségi tag, Tonk István és Kántor Lajos eltávozásával megritkult a vezetőség, a közgyűlés az új elnök mellett új elnökséget is választott. Az elnöki tisztséget Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkész, a kör korábbi ügyvezető elnöke tölti be, segítőtársai az elkövetkező négy évre Bartók Júlia, Demeter József, Ötvös József és Tolnay István lesznek. 

Legfontosabb céljuknak továbbra is az európai protestáns szellemiség érvényesítését tekintik a politikai és egyházi választóvonalak fölé emelkedve, ahogy a hivatalos alapító okiratban megfogalmazták. A tagság bővítésére törekednek, az évente megszervezendő találkozókat pedig új tartalommal megtölteni, új jogi keretet adva az egyesületnek. Rendezvényeikkel a készülő centenáriumi megemlékezést övező feszültséget kívánják ellensúlyozni, bizonyítva, hogy volt és van magyar értelmiségi élet Erdélyben – hangsúlyozta az elnök, aki beszámolt az első nap elhangzott előadásokról is. 

A nt. Tóth Tivadar nagyenyedi református lelkipásztor tartotta áhítatot követően dr. Gudor Kund Botond református lelkész-esperes, történész, egyetemi előadótanár a nagyenyedi református kollégium történetén át arra a különös jelenségre világított rá, hogy a kollégiumba hívott nemzetközi rangú tanárok, valamint a mecénás főurak által Erdélyből kiküldött diákok hozták magukkal a reformáció frissítő szellemét. E kettős irány metszéspontjában Nagyenyed a 16. század második felétől és a 17. század kezdetétől az európai értékek körforgásának a része lett, és a tudomány diplomáciája fölülírta a nemzetközi politika Erdélyre gyakorolt hatását. Mivel Enyed szerepét az erdélyi protestáns értelmiség formálásában ma sem lehet elhanyagolni, a kollégiumot úgy kell életben tartani, hogy megmaradjon világító fáklyának (Nagyenyed és a Hegyalja tájegység szerepe a reformáció erdélyi történetében). 

Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónőjének előadása tényszerűen illeszkedett a konferencia tematikájába. Az előadó a kollégium 20. századi küzdelmét hangsúlyozta, egyrészt a fizikai fennmaradásért, másrészt szellemi értékeink megőrzéséért az allegorikus beszéd eszközeit is felhasználó pedagógusai által. Igazgatóságának 14 éve alatt történt meg a kollégium teljes felújítása, és annak a keresztszülői rendszernek a bevezetése, amelynek köszönhetően nemcsak Fehér, Erdély többi megyéjéből is tudnak diákokat toborozni, akiknek ösztöndíjat biztosítanak. Ebben mind a magyar, mind a román állam nagy segítséget nyújt. (A Bethlen Gábor Kollégium szellemiségének kisugárzása – 1622–2017).

Az előadások kapcsán elhangzott vita építő jellegű volt. Az Erdélyi Kör konferenciájára Európa több részéből érkeztek vendégek. Egyre többen jönnek Nyugatról, mert valami vonzza őket vissza a gyökerekhez – számolt be az első nap eseményeiről az új elnök. Az esemény alatt a Bethlen kollégium híressé vált egykori diákjai közül a mezőségi származású Barcsay Jenő Kossuth-díjas festő, grafikus, művészetpedagógus és tanítványainak képeiből nyílt kiállítás. 

A konferencia második napján az Ötvös József református lelkipásztor áhítatában elhangzottakkal indultak dél-erdélyi nemzeti örökségünk helyszíneire a résztvevők. Azt megelőzően Dvoracsek Ágoston, a Bethlen kollégium fizikatanára ismertette az iskola történetét, amelynek alapítása két fejedelem, Bethlen Gábor és I. Apafi Mihály nevéhez kötődik, akiknek szobra a szépen, elegánsan felújított iskola udvarán áll, a híres egykori orvos, tanár, Pápai Páriz Ferenc szobrával egyetemben. 

Az iskolának jelenleg 640 diákja van, akik az előkészítő osztálytól kezdve a középiskola természettudományok – matematika-informatika, óvodapedagógus és tanítóképző, valamint turisztika szakosztályban tanulnak. 

A szóbeli bemutatót követően a csoport megtekintette a természetrajzi múzeumot. A tanár úr felhívta a látogatók figyelmét a pálmalevél-kövületre, amely Áprily Lajost megihlette, aki a két világháború között a kollégium tanára volt. 

Az elegáns, ízléses iskolaépületben a szaktermek a kollégium híres diákjainak nevét viselik. Az udvarbeli épületen márványtábla őrzi a neves tanárok és egykori diákok emlékét. Sajnos a dísztermet és az iskolamúzeumot nem tudtuk megtekinteni, mert hosszú út várt ránk, hogy a környékbeli kiürülő magyar falvak évszázados műemlék templomait megnézzük. 

 

Harangot öntetett

Az első állomás a Hegyalja települései közül Boroskrakkó, ahol bezárt kapu mögött magányosan áll kisebb-nagyobb kövekből rakott falával a 13. században román stílusban épült templom. A műemléket háromnyelvű tábla is jelzi, románul, franciául és angolul olvasható a története, holott rendszeresen magyar turisták látogatják, és hasonló a helyzet Magyarigenben is. A védőfallal körülvett háromhajós bazilika két hajója már elúszott a pusztulás vizein, ami megmaradt, abban darabos középkori hangulat fogad. A templom gazdája Szász Csaba magyarigeni lelkész. A Máriának ajánlott katolikus templomot a II. András uralkodó által a Rajnán túli területekről betelepített németek emelték. Katolikus lakossága a reformáció idején, 1567-ben tért át a protestáns hitre. A templomot 1672-ben gótikus stílusban átépítették. A padlózatát alkotó római téglákat az 1960-as években végzett restaurálás idején rakták le, szentélyében még látszanak a gótikus boltozat maradványai, déli falán falfestmények töredéke. Története, akárcsak a falué, tragédiák sorozata. A Horea–Cloşca vezette lázadás idején kirabolták, az 1848-as forradalomban a falu magyar lakosságának felét a román felkelők agyonlőtték. A megélhetést biztosító vagyo-nától az egyházat és a helybelieket az államosításkor fosztották meg. Ma a gyülekezet nyolc lélekből áll, kéthetente tartanak istentiszteletet, a nagy ünnepek harmadnapján összegyűlnek a környező falvak lakói közös úrvacsoraosztásra. Évente cserkésztáborokat szerveznek, a gyülekezeti napot szeptember 8-án tartják, a templom védőszentjének emlékére. Nagy esemény volt az idei évben, hogy a boroskrakkói származású Tibori Mária 640 kilós harangot öntetett az üres harangtoronyba. 

 

Bod Péter emléke

Magyarigenben középkori hangulatú kapualjon át lehet bejutni Erdély legszebb késő barokk templomába. Az 1781–83 között emelt háromhajós, háromszáz férőhelyes templom olasz építészek munkája. Stukkókkal díszített hófehér belső tere, az erkélyek ívelt, faragott mellvédje, az aranyozott akantuszlevelekkel díszített, szürke carrarai márványból készült szószéke bármely erdélyi nagyváros díszére válna. A szászos belső udvar 1485-ben épült parókiáján élt 1749–69 között Bod Péter református lelkész, író, irodalom- és egyháztörténész, a késő barokk korszak legnagyobb magyar tudósa, a Magyar Athenas című, 1766-ban megjelent lexikon szerzője, amely több mint ötszáz magyar írót mutat be. Bod Péter korábban Árva Bethlen Kata udvari papja volt Olthévízen, onnan hívták meg 1749-ben Magyarigenbe. A gyönyörű új templom építését már nem érhette meg, így már csak mellszobra áll a templom belsejében, sírja és márványszobra a templomkertben. 

A vásáros település története is tragikus események sorozata. Basta zsoldosai, török-tatár hadak pusztították, a felkelő mócok 187 magyar férfit végeztek ki, ami átrajzolta lakóinak összetételét. A jelenlegi lelkész nagyapja, Szegedi László ötven évig szolgálta a helyi református közösséget, amely ma 36 személyből áll. A templom udvarán álló iskolában tanult gróf Teleki Sámuel, a Teleki Téka megalapítója. 

Gyulafehérváron, Erdély ősi történelmi fővárosában a 13. században épült székesegyházat, a püspöki palotát, majd az erdélyi fejedelmek egykori palotáját tekintjük meg, amelynek kaszárnyává alakítása vetett véget régi pompájának. Ma a vár legrosszabb állapotban levő épülete, amelynek bejáratánál az egyesülés doborművét helyezték el. A 3x6,2 méteres dombormű Mihai Viteazult ábrá-zolja, ahogy a három ország képviselői hódolnak neki.

 

Lelkes szórványgyülekezet

Mivel a marosszentimrei templom „kulcsárját” nem sikerül elérni, Tövisig megyünk. A vasúti csomópontként ismertté vált település története is regénybe illő. Mai református temploma középkori eredetű, tornya gótikus stílusú. A Basta pusztításai nyomán romosan, fedél nélkül álló templomot Apor István építtette újra református felesége számára. A házak és kertek között megbújó templomot Téglás Tibor Miklós fiatal lelkész mutatja be. Műemlék épületről lévén szó, nehéz pályázni a felújítására, holott a falak, a padlózat állandóan nedves. Gyülekezete 138 személyből áll, akikről szeretettel beszél, kiemelve, hogy a szórványban nagyon lelkesek az emberek. Magyar iskola már nem működik a településen, és a nagyenyedi kollégium nyújtotta lehetőségeket sajnos kevesen használják ki, mondja a kézimunkákkal otthonossá tett templom lelkésze. 

 

300 gyümölcsfa

Utunk utolsó állomása Csombord. Az erdélyi Hegyalja leghíresebb bortermő faluja a 18-19. században a Kemény család és a nagyenyedi kollégium birtoka volt. 1935-ben a kollégium borászati iskolát alapított, a Kemény család barokk kastélya a mai iskola udvarán áll. A református egyház igényelte vissza, hogy rendbe tegye, de a per még nem zárult le, így a kastély állaga egyre romlik. A dombtetőről, amelyen a 13. században épült református temploma áll, gyönyörű kilátás nyílik az aljban kanyargó Marosra. A régi templomot 1702-ben alakították át, akkor kapta a barokk stukkó díszítést a Kemény család címerével. 1918-ban készült, csinos kőtornyát Kós Károly tervezte. 

Csombord a reménység faluja, hiszen 300 lelkes gyülekezete száz éve nem apadt egy lélekkel sem. Lakói oltványozással foglalkoznak, rózsa-, szőlő-, gyülmöcsfaoltványai messze földön keresettek. A fiatalok otthon maradnak, és a szülők mesterségét folytatják – számol be Boros Imre László református lelkész, aki értékeli a templomba járó, az egyházáért szívesen adakozó gyülekezet ragaszkodását. Tagjai között vannak bortermelők is, de az iskola mezőgazdaság szakos osztálya már csak román nyelven működik. Boros Erzsébet tiszteletes asszony látja el a kántori teendőket. Az ismert népdalénekest és -gyűjtőt a magyar kultúra napján Csokonai Vitéz Mihály-díjjal tüntették ki. Boros Erzsébet három tánccsoportot vezet, amelyekkel gyakran hívják fellépésekre. A háromgyermekes lelkész elmondja, hogy nemrégiben 300 gyümölcsfát telepített, ami azt jelzi, hogy szeretik és jól érzik magukat Csombordon.

A protestáns szabadegyetem zárónapján a Németországból érkezett Varga Pál lelkipásztor, az EPMSZ elnöke tartott istentiszteletet a nagyenyedi református templomban, majd Torockó érintésével utaztak haza az Erdélyi Kör tagjai.