csütörtök, december 14, 2017

Fejjel a falnak

A pénzügyér és a kormányfő e heti nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a pénzügyi multik kerülnek a kormány célkeresztjébe. Érdemleges változásra aligha kell számítani, az ügy valószínűleg bűnbakkeresésre megy ki. Mert a gyenge teljesítmény beismerése helyett jobban mutat, ha a kudarcokat a kizsákmányoló kapitalistákra lehet kenni.

A pénzügyminiszter a napokban ismét a magánnyugdíjalapokat pécézte ki (ezeket jobbára bankok működtetik), mondván, hogy túl magas tiszteletdíjat zsebelnek be. Mint valamikor a szakterületen levegőt rontó egyednek, tudnia illene, hogy a pénzügyi ágazatban nem szokás keveset keresni, de általában a felelősség is nagy. És a tisztességnek legalább a nyomát akkor tudnánk felfedezni egy ilyen nyilatkozatban, ha az illető azt is boncolgatná, hogy mihez képest magasak azok a bizonyos tiszteletdíjak. Mert a pontos képhez legalább annyit kéne látni, hogy az illető alapok mekkora haszonnal forgatták a kliensek pénzét, de ilyen viszonyításokkal nem fárasztotta magát az illető. Így ez nem több sárdobálásnál, ami legfeljebb az olcsó cirkusszal jóllakatható embertársainknak válik vélt hasznára.

A kormányfő már ennél jóval vastagabb fába készül belevágni nyeletlen fejszéjét. Ő arról ígért tegnap 

leleplező adatokat, hogy állítólag az országban működő 46 bankból 31 veszteséget jelentett, és az utóbbi években nem is fizettek nyereségadót, így szerinte meglopják az ország népét. Ez szenzációsan hangzik, elsősorban szintén az előbb említett rétegek fülének. Csak annyi a gond, és ezt a részletekbe már legalább műértői szinten is belelátók tudják, hogy a bankrendszert nem egyszerű dolog megrekcumozni. Ez rendszerint több országban is fiókokat működtető pénzintézetekből áll, és a több országban dolgozó multiknak egész sor kiskapu áll rendelkezésükre, ha trükközni akarnak. Mert a politikusoknak, így az unió alapító atyáinak is, bankárok és más üzletemberek adták-adják össze a kampánykasszáját, így a politika olyan törvényeket alkot, amik az üzleti világnak kedveznek. Hogy ez mennyire tisztességes vagy nem, arról hosszan lehetne vitázni, mindenesetre annyi biztos, hogy nem a regáti kormánypalotából fognak a trükköző bankárokra pórázt szabni, mert ahhoz a szakmához és a politika művészetéhez is érteni kéne. Jobb helyeken az értelmes politikusok igyekeznek is választóik számára is hasznos kapcsolatokat kiépíteni az üzleti szférával. Nálunk pont az ilyen üzengetések világítanak rá a fejekben uralkodó homályra, amire kormányfőnk esetében még az is utal, hogy kétrendbeni gazdasági minisztersége során nyomokban sem mutatott például olyan gazdaságfejlesztési tervet, amivel pofozkodás helyett üzletet ajánlott volna a bankároknak. Abból még az adófizetőknek is juthatott volna kenyér is az ingyencirkusz mellé.