hétfő, június 25, 2018

Erről jut eszembe

Én vagyok én! Döngetik a mellüket nagy garral a politikusok. Határon innen és túl ők a legjobbak, legszebbek, legokosabbak. Mindig, mindenhol, mindenben ők mondják a tutit. Bosszantó tud lenni ez a gyakorlat, mostanában különösen az, hiszen csúcsra jár a propagandagépezet. Az ember úgy érzi, morgolódni kellene miatta. De azért se írok most ilyesmiről. Olyasmit találtam, ami érzelemmentes. Vagy aki? Ezt nem tudom teljes bizonyossággal eldönteni. Antóniáról van szó, a virtuális „közalkalmazottról”. Ő nem emberi lény, mesterséges intelligencia. Mint olvasom, Kolozsváron akarja alkalmazni, jobb szóval: üzembe helyezni az „okossá váló város” önkormányzata az adminisztrációs folyamat felgyorsítására. Az elképzelés első fázisában a lakosság online kérvényeit dolgozná fel az eddiginél gyorsabban, operatívabban, részrehajlás és idegeskedés nélkül, egy olyan szoftver alapján, amely menet közben képes tökéletesíteni önmagát. És még fizetésemelést se kér. Idővel a gép, amely a politikusoknál is gyorsabban és látványosabban okosodik s tanul tapasztalataiból, mind több ügyintéző feladatot vesz át, és később akár robot képében is megjelenhet, társaloghat az ügyfelekkel. Persze ez odébb van, lehet, hogy addigra nálunk, Vásárhelyen libegőről csodáljuk majd, miképpen sorjáznak a luxuskocsik a befedett Poklos-patakon. Kész sci-fi. Más semmi se kész. Illetve vannak helyek, ahol már a robot is kéznél van. Egyik este hosszasan mutatták a tévében, milyen előnyei lesznek az emberszabású intelligens szerkezeteknek például tűzeseteknél, ahol az emberek már képtelenek beavatkozni a mentésbe. De ennél kifinomultabb robotokról is értesülhettünk. Tavaly szeptemberben egy humanoid robot debütált karmesterként egy toscanai zenekar élén. Verdi műveit dirigálta nagy hozzáértéssel. Átéléssel, beleérzéssel is? Ezt már megint nem tudom, sőt azt se, hogy miért van szükség ilyesmire, de ez is jelzi, a fejlődés, a haladás megállíthatatlan. S a hála-adás? Ez bizonytalanabb. Tény, hogy a folyamat meggondolkodtató. A világ egyik leggazdagabb embere, a Tesla-vezér és a SpaceX-alapító Elon Musk, a dél-afrikai származású, amerikai „Vasember” éppenséggel úgy látja, hogy az emberiségre nézve a mesterséges intelligencia a legfenyegetőbb veszély. A robotok egyszer csak megvadulhatnak, és átvehetik fölöttünk az uralmat. Akkor meg pá, politikusok, pá, mindenki! Pontosabban: a robotok közül kerülnek ki a politikusok, és nem lesz DNA, nem lesz korrupció! Ez nyilván egy kicsivel még messzebb van, Musk viszont igyekszik, nem bízza a véletlenre sorsunk alakulását. A napokban bejelentette, egy év múlva kész lesz első útjára a Mars-rakéta. 2022-ben az űrkapszula embe-reket is szállíthat a vörös bolygóra. Ez döntő lépés lesz az emberiség elmenekítésére a földről, ha a szükség majd úgy hozza. Fantazmagóriának tűnik az egész, olyan, mint a tudományos-fantasztikus filmeken. De az anyagi áldozatoktól meg nem riadó milliárdosnak eddig minden lehetetlennek látszó tervét sikerült megvalósítania. Emlékszünk, milyen szenzáció volt február elején, amikor Musk SpaceX start up vállalkozása részeként fellőtték az űrbe a Falcon Heavy hordozórakéta kísérleti példányát. Az űrkapszula egy meggypiros Tesla Roadstert vitt magával, és száz kilométer magasságban, vagy mélységben, attól függ, honnan nézzük, a hordozórakéta kinyíló burkolata alól kibukkant az autó, amelynek a volánjánál felismerhető volt egy szkafanderbe öltözött bábu, Starman. A jövőnkre vethettünk pillantást? Nem az enyémre, nem a mi nemzedékünkére, de talán az unokáinkéra már gondolhatunk. Különben a kocsi műszerfalán egy híres könyv borítóját is észre lehetett venni. A Galaxis útikalauz stopposoknak fedőlapján ez olvasható: „Don’t Panic!”/ „Ne ess pánikba!” Tényleg, kedves olvasó, csak semmi pánik! Ha attól nem riadunk meg, amit a politika művel velünk, valójában semmitől sem kell meg-ijednünk.