szerda, május 23, 2018

Erről jut eszembe

Az ember összevissza kapálózhat, végül úgy is menthetetlenül beszippantja a Valentin-nap. Tévé, rádió, mozi, koncertterem ezt hirdeti, a plázák, piacok, várótermek is ezt harsogják, a reklámhordozók miatt sem feledheted: ez a nap a szerelmeseké. Hát legyen, övék a mennyeknek országa. Legalábbis ma, ha már védőszentjük is akadt a hitét vértanúként megőrző Bálint püspök személyében. Hogy máshonnan gyűrűzött be ide ez a szokás? Mit számít, ha már itt van! A nép szeret romantikázni, sokan örülnek az ajándéknak, és nem utolsó szempont, hogy csúcsra jár a vendéglátóipar s a kereskedelem. Nincs is bajom vele, egy-egy keserédes film-sztorin tizedszer is el lehet révedezni, és hiába dereng úgy a közepe táján, hogy ismerős valahonnan, mégis magához tud kapcsolni ideig-óráig. Mire véget ér, már másnap is van. Vagy majdnem. Akik igazán szerelmesek ilyenkor, biztos egyetértenek a Soho Party nemrég még annyit énekelt slágerével, miszerint „az éjjel soha nem érhet véget”. Ha mégis jön az ébredés, egyeseket talán a kijózanodás is tarkón verhet, mint a 2016-os Eb után a magyar focirajongókat. De lehet, hogy mégsem, hiszen holnap Nirvána-nap lesz. Ennyire azonban ne haladjunk előre. Maradjunk a mánál, mert ez valóban különleges alkalom: nem csak Bálint-nap, hamvazószerda is, a húsvétot megelőző nagyböjt kezdőnapja. Túl vagyunk a farsangon, a húshagyókedden, elvileg vége a vigasságnak. Mondják, aki ma hamvazkodik, egy éven át megússza a fejfájást. Főleg, ha egy ideig ezután nem rúg ki a hámból. De egyébként is csuda dolgok kötődnek február 14-hez. Másfél évtizede ezen a napon pusztult el Dolly, a birka, a világ első, hivatalosan klónozott emlőse. Tizenöt év alatt ki tudja, mennyi mindent kísérleteztek ki, vezettek be, titkoltak el ilyen vonatkozásban a tudósok. Talán már szerteszét cikáznak a földgolyón a klónjaink, csak mi nem tudunk róla. Más. 1931-ben ilyenkor jelent meg először a mozivásznon Drakula. Tudják, az ír Bram Stoker regényének megfilmesített amerikai változatában, Lugosi Bélával a címszerepben. Mindkettő világhírre tett szert, illetve mindhárom: Dracula gróf, az erdélyi vámpír, a horrorhős, a Lugoson született színész, aki aztán csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán, és a dublini tollforgató is, a borzongató vérszívó egyik derék ősatyja. Bram Stoker, akinek az apja a dublini vár tisztviselője volt, utóbb szoborként is megjelent a komor várudvaron, körbe is jártam titkokat keresve az ír fővárosban a tavaly ősszel. Lugosi Béla a Vajdahunyad várának kőfülkéjében szobrozik a pesti Városligetben. Ugye izgalmas?! Micsoda nap ez a mai! Fejezzük be a jegyzetet egy másik hős, az örök szerelmes Balassi Bálint soraival. Ő úgy élt és írt, mintha minden nap a szerelmeseké lett volna. És alighanem neki volt igaza. Célia viszontszerelméért hálálkodott ekképpen Cupidónak: „Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem, /áldott légyen te neved,/ Veszendő voltomban hogy segélél mostan,/ Hála légyen teneked!” A szív dolgaiban járatlanabbak mai hódító kísérleteikben nyugodtan felhasználhatják a vitéz költő szavait. Biztos senkit sem vádol majd plágiummal miatta.