csütörtök, december 14, 2017

Elmélkedés a medvékről

A medve nem játék, mondja egy bölcs székely élettapasztalatból és medveüldözésből (így is, úgy is, azaz fordítva, hogy bennünket hajkurász a medve) leszűrt aranymondás. Hogy a medve bejár a hegyvidéki üdülőtelepekre, kerítetlen kisvárosokba, szép fekvésű falvakba, ez nem újdonság, hanem napi tény. Ezzel szembesül az éjszaka hazasiető szovátai asszony és a kikavart vinettát – pardon, padlizsánt, ámbátor az elnevezés mindegy, mert valószínűleg medvéül nem így mondják a tojásnövényt (eggplant angolul, augbergine franciául) – sajnáló tusnádi családapa, aki látá és hallá a jégszekrényben kotorászó erdei vadat ennen konyhájában. Másutt betör a karámba és juhot ragad, állatot taglóz le mancsával. Az elkövetési módok ismerete a medvések és a medve szakterülete, tehát nem ártom bele magamat. Így is magamra vontam a medvepártiak, a kétfarkú medvepárt híveinek, a természetőrzők és medve által üldözöttek szövetségének rosszallását.

A medve nem játék, amíg nincs a gyerekszobában és az óvodai játszósarokban, a kirakatban adventtől karácsonyig, vízkereszttől – csőtörésig. (Könnyen elképzelhető, miként úsztak szegény plüss- és nem plüss, de kínai medvék a Kerek Erdő óvodában a minapi csőrepedés közepette egy magányos szombat éjszakában. Mert nincs, nem akad éjszakai felvigyázó a tanintézményekben. Ki fizetné az éjjeliőrt, amikor a tudást pl. egyáltalán nem lopják el az iskolákból sem az emberek, sem a medvék. Nincs tudásszomjuk. Tudáslopást csak a plagizáló, a skriblerré vedlett börtöntöltelékek követnek el. Lett is belőle botrány a bukaresti Gaudeamus könyvvásáron, amikor a bukott miniszterek és tolvaj üzletemberek is megjelentek vadonatúj hamisítványaikkal a standokon. Ez pl. eddig a vásárhelyi könyvvásáron teljesen kizárt.)

Gaudeamus igitur, juvenes et medvék dum suhumus.

A medve nem volt játék, ameddig az amerikaiak nem alkották meg a medvéből képzett kedves játékszert, és azt Theodore Roosevelt elnök iránti szeretetből Teddy mackónak el nem nevezték. Az Újvilágból meglehetős gyorsasággal terjedt el elsősorban Európa felé, valamit ezzel is törlesztettek az amerikaiak a sok európai ajándékért és civilizációs juttatásokért cserében. Korábban pl. a szifiliszt is onnan küldték az Óvilágnak. Hozták magukkal a hajósok. (Ámbátor az újabb antropológiai és archeológiai vizsgálatok szifiliszre utaló nyomokat találtak egyes európai népcsoportok megmaradt csontozatán. Így már valamiféle oda-vissza viszonnyal kell számolnunk.)

A medve nem volt játék az ókorban. A barlangi medve, az ősállat félelmetes volt, elejtése hatalmas erénynek számított. Ezért hát gyakran totemállatként tisztelték, ábrázolták barlangi festményeken, primitív törzsek választották ősüknek, védnöküknek, családnév is képeztetett belőle. Nem kizárt, hogy a törzsi név és totem öröklődött át. (Miként a minap e lap hasábjain olvastunk a farkasról hasonló elmélkedésben. Azért a legütősebb név valahogy kimaradt a cikkből: Belső-Szolnok vármegye – Dés – főispánját, aki egy időben, 1848-ban Marosszék kormánybizosa is volt, úgy hívták, hogy Weér Farkas! Nem viccelek. Lapozz fel, nyájas olvasó, bármely 1848–49-cel foglalkozó szakmunkát, és találkozni fogsz e derék férfiú nevével.)

A medve azért vadult el, mert felborult a természeti egyensúly. Mert az ember beleártotta magát az erdő rendjébe. Kiirtotta a medve megélhetési forrását. A medve munka- és táplálék nélküli lett. Nem jöhet be a városba tüntetni a miniszterelnökség előtt munkanélküli-segélyért. Élelemért jő. Nem állapították meg sürgősségi kormányrendelettel a medvék létminimumát és minimálbérét. A munkáltató – a természet – eddig fizetett. Most már ő is tehetetlen. Leégett.

A medvéről való vélekedés manapság egyre gyakoribb. Veszélyforrás vagyunk számára, veszélyforrás számunkra. Ez is kölcsönviszony. Ha már nagyon tűrhetetlen a viszony, az állami demagógia kissé enged a szorításon. Engedélyt ad bizonyos számú mackó kilövésére. Nem sokra, mert a külföldi vadász sokkal jobban fizet, mint a szovátai futkározó asszony vagy a vinettát sajnáló házigazda adót, illetéket. A vadászat az ország fontos jövedelmi forrása.

A vadászat ősi foglalkozás. Azóta, mióta az ember közelebbi ismeretségbe került a medvével. Azután megírta a Medvetáncot (J. A.), feltalálta a medvecukrot, a medvehagymát, Medveczky Ilonát és a Medve-tavat. És ezzel máris visszajutottunk Szovátára.