kedd, június 19, 2018

Centenárium és autonómia

A nagypolitikában zajló iszapbirkózás sem tudja feledtetni a „jó románokkal”, hogy a nagy egyesülés 100. évfordulója nem mindenki számára jelenti ugyanazt, holott – szerintük – mindenkinek egyformán kellene örülnie és ünnepelnie. Az egyik központi lap a minap cikksorozatot indított az ügyben, hogy felvilágosítson mindenkit arról, hogy „mit is jelent a területi autnómia, kik kérik és miért”.

Az év eleji sepsiszentgyörgyi tüntetéssel indít a sorozat, amikor farkasordító hidegben gyűltek össze pár százan, hogy „kifütyüljék a bukaresti kormányt, és elénekeljék egy olyan ország himnuszát, amelyet jobbnak tartanak a saját hazájuknál”. És persze, idézi a himnuszt, illetve azt a részt, hogy „nyújts feléje védő kart,/ ha küzd ellenséggel”, amiből azt a velős következtetést vonja le, hogy az ellenség a román hatóságok, amelyek évtizedek óta elutasítanak bármiféle párbeszédet Székelyföld autonómiájáról.

A továbbiakban felemlegeti az RMDSZ listáján parlamenti mandátumot szerzett háromszéki képviselőt, aki karácsony táján, éppen akkor, „amikor a románság a centenárium évébe lépett”, törvénytervezetet nyújtott be a három székelyföldi megye autonómiájáról a katalán modell mintájára. Aminek a lényege egyfelől az, hogy a helyi adók maradjanak helyben, és ne Bukarest mondja meg, hogyan éljenek a terület lakói, másfelől pedig az, hogy a magyar nyelvet nyilvánítsák hivatalos nyelvnek Székelyföldön. Ráadásul azt is szeretnék, ha az intézmények homlokzatán a székely zászló mellett zavartalanul lenghetne a magyar lobogó is. 

A cikkíró persze rögtön felteszi a kérdést: vajon a helyi románság is otthon érezné magát egy autonóm Székelyföldön? A választ a sorozat következő részében tudjuk meg. 

Folynak tehát az „előkészületek” a centenáriumra. Egy ilyen cikksorozat ebben az időszakban mindenre jó lehet, de arra biztosan nem, hogy a magyarok szívében fellobbantsa a lelkesedés lángját a nagy egyesülés iránt. Arra viszont igen, hogy felborzolja az esetleg szunnyadó kedélyeket mind magyar, mind román részről.

És ez csupán egy kis szeletkéje a „megbékélési” propagandának. Ugyanis épp a minap tartott közös sajtótájékoztatót Marosvásárhelyen a Vatra Românească és a Román Nemzeti Párt vezetősége, amelynek az ideiglenes elnöke – minő véletlen! – a magyarellenességéről híres volt kolozsvári bíró, aki még a szemeteskukákat is piros-sárga-kékre festette annak idején a kincses városban. Nos, ez a párt a volt Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt jogutódja kíván lenni, egy „autentikus nacionalista párt”, amely a végsőkig kiáll majd „a román nép érdekei mellett”.

Ezek után lehetnek még valakinek illúziói a centenáriumi „megbékélést” és az autonómiatörekvések sikerét illetően?