szombat, május 27, 2017

Carlao szívesen visszatérne Marosvásárhelyre

A Marosvásárhelyi City’us egykori kiváló kapusa, a brazil Carlao (Carlos Alberto Alves Ferreira) 2008-ban került Marosvásárhelyre, ahol a helyi élvonalbeli együttes színeiben hét bajnoki címet és hét Románia-kupát nyert. Ő a klub 2004-es fennállása óta az együttes egyik legsikeresebb játékosa. A minap beszélgethettünk a világhálón, a brazil hálóőr szívesen beszélt a Marosvásárhelyen eltöltött éveiről.

– Üdvözöllek, Carlao! Kb. egy éve nem vagy tagja a marosvásárhelyi együttesnek, hiszen családostul visszatértél szülőhazádba, Brazíliába. Mik a hírek rólad?

– Köszönöm szépen, jól vagyunk. Feleségemmel együtt neveljük a 11 hónapos csodálatos kisfiunkat. Első gyermekünk, így nagy boldogságban van részünk. 

– Kötődsz-e valamilyen módon a teremlabdarúgáshoz?

– Most nem játszom sehol, és ez egy ideig így is marad, hiszen családomra szentelem minden pillanatom, ugyanis ez most elsőbbséget élvez az életemben.

– Évekig hasznos csapattag voltál Marosvásárhelyen, ahol a City’us tagjaként több bajnoki címet, Románia-kupát és Szuperkupát is nyertél. Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött időszakra?

– Bevallom, sok kellemes emlékem van a marosvásárhelyi teremlabdarúgó-csapattal kapcsolatosan, hiszen pályafutásom egyik legszebb és legsikeresebb időszakát éltem meg Marosvásárhelyen. Több egykori csapattaggal, vezetővel tartom a baráti kapcsolatot, sok élmény, emlék fűz Marosvásárhelyhez, amit nem tudnék könnyen feledni. Brazília után talán Marosvásárhely a szívem csücske, hiszen a város évekig a második otthonom volt. És persze szívvel játszottam ott!

– Kikkel tartod a kapcsolatot?

– Szinte az összes egykori csapattársammal jó kapcsolatot ápolok, főleg Ghermannal, Nicuşannal, Kacsó Endrével, Raul Ungurral és Covaci-csal, akikkel nemcsak csapattárs voltam, hanem jó barát is. Nekem a City’us egy nagy családot jelentett, akik körében jól éreztem magam. Kacsó Endrét és Vlad Podart (a klub sajtófelelőse – a szerk.) mindig is közeli barátomnak tekintettem, akiket végleg a szívembe zártam, velük gyakran beszélgetek a világhálón. 

– A szavaidból ítélve visszatérnél Marosvásárhelyre. Vagy tévedek?

– Egyáltalán nem. Remélem, hogy egyszer majd eljön az idő, amikor ez megtörténik, akár mint teremlabdarúgó, akár mint turista, és megmutathatom a fiamnak azokat a helyeket, ahol jártam, és összeismertethetem azokkal, akik mindig is a barátaim maradnak. 

– Mennyire követed figyelemmel az együttes jelenlegi helyzetét a bajnokságban?

– Követem, mindent tudok a csapatról. Fiatal, átalakult együttes, amelynek jövője van. Nem hiába jutottak 2016-ban Európa legjobb 16 bajnokcsapata közé, amire én is büszke vagyok. 

– Ha az alakulatnak szüksége lenne egy tapasztalt hálóőrre, visszatérnél?

– Persze, nagyon szívesen! Ezt közöltem a vezetőséggel is, hogy bármikor szívesen visszatérnék Marosvásárhelyre! A várost végleg a szívembe zártam!