szerda, október 18, 2017

Buffalo Bill, a vadnyugat hőse 100 éve halt meg

Száz éve, 1917. január 10-én hunyt el Denverben William F. Cody. Ez a név keveseknek mond bármit is, de Buffalo Billként világszerte milliók képzeletében idézi fel a vadnyugat romantikáját. 

Az amerikai vadász, mutatványos, akrobata és író 1846. február 26-án Iowa államban látta meg a napvilágot. Fiatal évei küzdelmesek voltak ugyan, de szinte semmiben sem különböztek egy akkoriban szokványos sorstól. Apja meghalt, amikor ő még gyerek volt, és hogy valahogy megéljen, fiatalon futárnak szegődött el a legendás Pony Expresshez.

Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkereső és indiánszakértő volt – kicsit a mai cowboy-fogalom megtestesítője. Harcolt a polgárháborúban, volt katonai futár és felderítő, majd bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről. A végeláthatatlan síkságokon akkoriban még hatalmas csordákban legelésző állatokból nyolc hónap alatt 4280-at mészárolt le, ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés. Miután egy nyolcórás bölényölő „párviadalban” is diadalmaskodott, hivatalosan is a prérik vadászbajnokának tekinthette magát. A hadsereg is igénybe vette szolgálatait az indiánok elleni harcban, még kitüntetést is kapott érte, igaz, ezt az első világháború idején, 1916-ban megvonták tőle, mert nem volt hivatásos katona, majd 1989-ben visszavonták a visszavonást. A róla megjelent írások, elbeszélések nyomán hírneve is egyre nőtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkereső volt, aki soha életében nem járt a Mississippitől keletre.

A nagy változást az 1872. év hozta meg: Alekszej orosz nagyherceget kísérte vadászatán, és a társaságban utazó tudós, Henry Ward rábeszélte, hogy tegyen eleget meghívásainak, induljon keletre. Buffalo Bill némi késedelemmel (meg kellett várnia, amíg a felesége utánaküldi egyetlen jó ruháját) New Yorkba utazott, ahol elkápráztatta a közönséget öltözékével és beszédével. Hírnevét gyorsan – nem is olyan apró – pénzre váltotta: színpadra lépett a népszerű író, Ned Buntline A nyugat nyomkeresői című darabjában. Bár alakítása a kritikák szerint nem volt igazán csiszolt, önmagát adva óriási sikert aratott. Az elkövetkező tíz évben főként színészként jeleskedett, a fellépések között pedig tovább folytatta a nyomkeresői munkát. Összesen tizenhat, az indiánok ellen vívott csatában vett részt, és gazdag társaságok bölényvadász expedícióinak kísérésével kereste kenyerére a vajat.

1883-ban, az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be először vadnyugati show-ját, amellyel a következő évtől Buffalo Bill’s Wild West címmel diadalmenetben utazta be az egész országot, később a világot. A négyórás műsorban bemutatták, miként vitte meg a Pony Express Lincoln elnökké választásának hírét, hogy miként mészárolták le a rézbőrűek az ártatlan fehéreket, a show-műsorban szerepeltek bölények, medvék, biztos kezű cowboyok és harci táncot járó vagy postakocsit üldöző, rikoltozó indiánok, fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfőnök, Ülő Bika. A valóságos intézménnyé lett látványosságot 1886-ban egyedül New Yorkban egymillióan látták. Az 1890-es európai turné drezdai állomásán a nézőtéren ült egy német író is, akire olyan nagy hatással volt a „művadnyugat”, hogy három ével később Winnetou címmel regényt írt – az illetőt Karl May-nak hívták.

Codyt, a Prérik Királyát, akinek népszerűsége a mai szupersztárokéhoz volt csak mérhető, gyakran festették vágtázó lovon, amint fehér nőkkel erőszakoskodó indiánokat puffant le. Hírnevét még az sem tépázta meg, hogy életének végére cserbenhagyta a szerencse, és az általa alapított vállalkozás a film megjelenése után csődbe jutott.

Buffalo Bill 1917. január 10-én halt meg, temetésén 25 ezren vettek részt. Denver közelében lévő sírját és az általa alapított Cody városát (benne emlékmúzeumával) ma is sok turista keresi fel. Emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás őrzi.