szombat, augusztus 19, 2017

Azt hiszem, valami New York

Csütörtöki kimenő

Alexa, annak ellenére, hogy csak egyéves, válaszolni tud olyan egyszerű kérdésekre, mint milyen lesz az idő, hány éve alapították az Amerikai Egyesült Államokat, vagy kicsoda Dávid (a bibliai vagy a michelangelói). Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy kicsoda az én feleségem, sajnálkozva azt felelte, hogy úgy látszik, gyengeelméjű vagyok, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre nem tudom a választ.

Alexa egy új háziállat, gép, robot, hobbi, új játékszer, új őrület. A háztartások egyre szorosabb, nélkülözhetetlen tartozéka: tudakozó, különleges információk tárháza. Éjjel-nappal rendelkezésedre áll, a háziasszonyok társalgója, informátora, szórakoztató partner, csevegő, udvarló, mókamester.

Elég megszólítanod, máris kigyúl a tekintete, és válasza készen áll. Betáplált tudása gépies, de szellmes és családbarát, etikus és megnyugtató.

New Yorkban tavasz van, persze a miénk odaát Kelet-Európában haladóbb, ugyanis itt az orgona még csak mutogatja jövendő bugáját, Vermontban pedig, amely északabbra van, mint New York állam, a levelek még meg sem jelentek a lombhullatókon. Az erdőkből élesen kiütköznek a hatalmas fenyők. Annak ellenére, hogy Vermont a 33. szélességi körön fekszik. És még azt is hozzáteszem, hogy a Kanadától délre eső államot a franciák birtokolhatták egykor, ui. neve zöld hegyet jelent, s fővárosa nevét az Atlanti-óceán túlsó partján fekvő híres egyetemi városról, Montpellier-től kölcsönözte.

A Nagy Alma (Big Apple) tele van virágokkal. A sugárutak mentén tulipán, nárcisz, árvácska, a Central parkban minden tavaszi virágféleség, rengeteg a fiatal, gyerekek és dadák, nörszök, felvigyázók, kismamák hevernek a fűben, játszanak, olvasnak, napoznak, bicikliznek, sétálnak, beszélgetnek. Az elkerített kosárpályákon nagy játékosok várják, hogy felfedezzék őket. Köröttük szurkolók és vetélytársak. Tömegesen. 

A nap bizonyos órájában az utcákon több kelet-ázsiait látsz, mint más népeket, de erről nem illik beszélni még most sem, hiszen itt még tartja magát a politikai korrektség, az egyenlőséget tényleg komolyan veszik az utca, közlekedés, szolgáltatások szintjén. 

Trumpot szidják, a város és a tévék tele vannak ellendrukkerek-kel, a hét végén például a tanárok fognak tüntetni, mert a toronyépítő faragatlan Nagy Ember lefaragta az oktatásra szánt költségvetési összegeket. Ez valahogy ismerős nekünk is, és a gondok egy része is. Az utcák piszkosak, de nem ez a legnagyobb baj. Na persze az arányok tekintetében aligha lehetne hasonlóságról beszélni. Az élet rohan, a gépkocsivezetők udvariasak, a turistaforgalom változatlan, a város ugyanúgy nyughatatlan, mintha soha egyetlen percre sem szunnyadna el.

Mi a város kellős közepében, vagyis a Manhattan-sziget déli csücskéhez közel lakunk, éjszakánként ránk kacsint változó színeivel a kivilágított Empire State Building, s távolabbról ide látszik az ikertornyok helyére épült One World Trade Center furcsa szögletes felhőkarcolója. A 102. emeletről betekinthető az egész város, a szomszédos New Jersey, a Szabadság-szobor zöldje azonnal a szemedbe ötlik. És hajnali három után már meghallod a betonóriások közé szorult játszótér fáin titkon élő rigók füttyét is.