vasárnap, május 28, 2017

Az együttlét öröme

Karácsony

„Amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.” Lk 2,15-16.

A karácsonyt nem tudom múltidézés nélkül megélni. Szükségem van a gyermekkori karácsonyok szép emlékére, és azokra a személyekre, akik egykor széppé tették ünnepeimet: a szülők, nagyszülők, testvérek. És szükségem van családom, gyermekeim karácsonyainak felidézésére, hogy lássam a tisztaságot és örömet, amelyet az ünnep, a Jézus születése adott meg a világnak. 

Ilyenkor, karácsonykor kitárjuk a lelkünk, hogy befogadjuk e meggyötört világban  a boldogságot kereső embertársainkat, akik nem veszik észre azt, hogy a boldogság kék madarát könnyen megtalálhatják, ha felemelik a fejüket,  és engedik, hogy a Jóisten felmelegítse szívüket a Jézus születése  örömével.

Falu Tamás Karácsonyi ének című versében így emlékezik:

Az a fenyőfa messze már,

S ahol állt, már a ház sem áll.

Az élet épít s rombol is,

Dolgozik a csákány s halál.

 

Az aranyalma elgurult,

S elgurult az ezüstdió.

És most eljött a pillanat,

Mikor rájuk gondolni jó.

 

Aranyalma, ezüstdió

A messziből dalol nekem,

S egy rég kialudt gyertyaszál

Kigyullad most a szívemen.

 

A pásztorok és a bölcsek elmentek Betlehembe, hogy lássák, mi történt, hogy lássák a csodát. Otthagyták juhaikat, otthonukat, mert hittek az angyali sereg énekében s az üzenetben. Egy családot találtak az istállóban, akik a szegényes hely ellenére örvendtek első gyermekük születésének. Nem a hely a fontos, hanem az, hogy együtt volt a kis család, és örvendezhettek egymásnak. Tudták, hogy Valaki nagyon szereti őket!

Számomra karácsony ünnepén  nagyon fontos ez a kérdés:  együtt van-e a család? Lélekben együtt érez-e? Érzi-e a család minden tagja, hogy a karácsonyfán és az ajándékon túl miről is szól karácsony ünnepe? Tudja-e mindenki, hogy Jézus nevének kiejtése azt jelenti, hogy velünk az Isten? Nemhiába kérdezem, hogy tudunk-e együtt ünnepelni. Mert ha a család minden tagja az ajtón belül van, még nem jelenti azt, hogy együtt is vannak. Az együttléthez közös ima és zsoltár kell.

Egy karácsonyi ajándék levelet kaptam, amelynek szerzőjét nem ismerem, de egypár gondolatot átadok Nektek is, kedves testvéreim: „amit adni szeretnék Neked, nem lesz becsomagolva, nem lesz rajta szalag, nem postás hozza, és nem is kerül pénzbe. A lista hosszú, de szívemből jön… Először is adok neked örömet, ami hálából fakad… Békességet adok neked, hogy te magad légy magadnak legjobb barátja, és megértsd hibáidat. Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, és nem úgy, ahogy te újraalkotnád… Adni szeretném a megbocsátás lángját, hogy kigyúljon benned, még mielőtt a harag és gyűlölet fellobbanhatna… Adok neked bölcsességet, hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass, aminek csak a szeretet számít. Ha édesapa vagy édesanya vagy, adok neked időt, amit csak a gyermekeddel tölthetsz. Kívánom, hogy szülessen meg benned is a gyermek Jézus, fogja a kezed, és vezessen az őszinteség és a szeretet útján. És végül azt kívánom, hogy Isten feltárja előtted a titkot, hogy mindez az ajándék már benned él, és csak arra vár, hogy kibontsd és feltárd őket magad és mások előtt!”

Kívánom, hogy karácsony ünnepén minden családban legyen szépen megterített ünnepi asztal, rajta legyenek hagyományos ételeink és italaink,  az asztal mellett kapjon helyet Jézus is, az, akiért az ünnep van, s az otthont és a családot ragyogja be Isten szeretete!

Nagy László unitárius lelkész