csütörtök, december 14, 2017

Alapjogi EU-ügynökség: Eredménytelen a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni harc

Tíz év elteltével is eredménytelen a hátrányos megkülönböztetéssel és a kisebbségek elleni gyűlölettel szemben folytatott harc az Európai Unióban – derül ki az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) egy évtized után ismét elkészített, átfogó felméréséből, amely szerint az unió területén a tartós és széles körű hátrányos megkülönböztetés, az intolerancia és a gyűlölet sok kisebbséghez tartozó személynek az elidegenítésével és a társadalom szélére sodródásával fenyeget.

Az FRA igazgatója, Michael O’Flaherty az ügynökség 2008-ban végzett első ilyen jellegű felmérésére utalva úgy fogalmazott: „majdnem egy évtizeddel ezelőtt figyelmeztettünk arra, hogy az etnikai származáson alapuló megkülönböztetés és gyűlölet széles körben fennáll. Az új eredmények azt mutatják, hogy a jogszabályaink és szakpolitikáink napjainkban sem védik kellően azokat az embereket, akiknek érdekeit szolgálni hivatottak.”

A független uniós szerv szerdán Bécsben kiadott közleménye O’Flahertyt idézve arra is rámutatott, hogy minden egyes hátrányos megkülönböztetéssel és gyűlöleti cselekménnyel sérül a szociális kohézió, és olyan egyenlőtlenségek születnek, amelyek „nemzedékekre vetnek árnyékot azzal, hogy táplálják az elidegenítést, amely végső soron pusztító következményekkel járhat”.

Az európai uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről szóló második tanulmány (EU-MIDIS II) kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni jogvédelem biztosításához speciális és erősebb, hatékony szankciókkal társuló intézkedésekre van szükség.

A jelentés szerint uniós átlagban az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetések 88 százalékát, a gyűlölet motiválta zaklatások 90 százalékát és a gyűlölet motiválta erőszakos esetek 72 százalékát nem jelentették be, és az áldozatok „sokkal nagyobb fokú megszólítására van szükség” ahhoz, hogy jelenteni merjék az incidenseket. Mindeközben a bűnüldöző és az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek megfelelő eszközökre van szükségük ahhoz, hogy a bejelentett problémákat hatékonyan tudják kezelni.

A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók 38 százalékát érte hátrányos megkülönböztetés az elmúlt öt évben Európában: ez különösen az észak-afrikaiakat (45 százalék), a romákat (41 százalék) és a Szaharától délre fekvő országokból származó afrikaiakat (39 százalék) érintette. A hátrányos megkülönböztetés a munkakereséssel összefüggésben volt a legnagyobb (29 százalék).

A második generációs bevándorló válaszadók 31 százaléka tapasztalt az elmúlt évben gyűlölet motiválta zaklatást, és ezeknek a felét az elmúlt évben legalább hatszor zaklatták. Az általános népességhez (74 százalék) viszonyítva kevesebb kisebbséghez tartozó személy (61 százalék) végzett legalább középiskolai felsőbb osztályt, ami csökkenti a foglalkoztatási esélyeiket – szögezte le az ügynökség.

A felmérés szerint a kisebbséghez tartozók körében nagyobb a közintézményekbe vetett bizalom a többségi lakossághoz képest, és nagy részük szoros kötődést érez az ország iránt, amelyben lakik. Nagyfokú nyitottságot mutatnak továbbá a többi etnikai csoport irányába. Ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás vagy az erőszak hatása is egyértelműen látszik: az áldozattá válók kevésbé bíznak a közintézményekben és kisebb kötődést éreznek a lakóhelyük szerinti ország iránt.

Az Alapjogi Ügynökség felmérése a hátrányos megkülönböztetéssel, a zaklatással, a rendőri feltartóztatáshoz kapcsolódó tapasztalatokkal, a jogokra vonatkozó tudatossággal, a beilleszkedéssel és a más csoportok iránti nyitottsággal kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. A kutatást az Európai Unió egész területére kiterjedően végezték több mint 25 ezer, bevándorlói vagy etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező megkérdezett körében.