kedd, június 19, 2018

50 éves kortárs- és osztálytalálkozó Pókában

Az eseményre vasárnap került sor, három pókai helyszínen: az iskolában, a templomban és a kultúrotthonban. Péntek Ibolya, Sugó Tünde, Antal Olga és Moldován Zsolt főszervezőknek kiválóan sikerült a mozgósítás, amelynek eredményeként hosszú idő után újra találkozhattak az otthon, Pókában maradt és az elszármazott kortársak.

Az egykori osztálytársak a tervezett program szerint, délelőtt 10 órakor találkoztak az iskolában, ahol négy pedagógus is részt vett az osztályfőnöki órán. Szabó Mária osztályfőnök mellett jelen volt két egykori tanárnő: Sárkány-Kiss Judit és Tímár Imola, valamint a pókai kulturális élet mozgatórugója, Kristóf Piroska tanítónő (mindannyian nyugdíjasok). Meghatódott tekintetek, az örömtől könnyes szemek jellemezték az iskola folyosóján és a tanteremben lezajlott első találkozást. 

Az osztályfőnöki óra elején a résztvevők egy perc csenddel adóztak az elhunyt kortársak, tanárok emlékének. Ezt követően a házigazda szerepében Kristóf Piroska tanítónő törte meg a csendet, és gratulált az összegyűlt kortársaknak. 

– Remélem, hogy ez a kortárstalálkozó egy kicsit felráz benneteket, s erőt kaptok ahhoz, hogy a következő 50 évet is megfelelő életfelfogással, derűlátóan, reménnyel a szívetekben vigyétek végig. Nézzétek meg tanáraitokat, akik titeket neveltek, igazgattak. Ők bizonyítják, hogy lehet idős korban, hetven év felett is fiatalosan, jókedvűen élni. Ne feledjétek: az ember, ha az agyban bizonyos dolgokat eldönt, akkor az életben egy kicsit bátrabban, boldogabban megy tovább” – jegyezte meg ki Piroska tanító néni.

 

Visszapillantás, emlékezés

Szabó Mária osztályfőnök közös emlékeket, élményeket elevenített fel. Elmondta, hogy rendhagyó szeptember volt, amikor a tanári kar nagy örömére Tímár Imola igazgató bejelentette, hogy 39 tanuló kezdi az ötödik osztályt. 

– Reménykedve tekintettünk a jövőbe, kezdetét vette a közös munka. Kirándulások, iskolai ünnepségek, színpadi előadások, focimeccsek és egyéb közös élmények tették emlékezetessé azokat az éveket. Igyekeztünk tudással, életkedvvel, tenniakarással, emberséggel, becsülettel nevelni titeket – emlékezett vissza Szabó Mária tanárnő. Ezt követően az 1982-es évben elballagott véndiákok kaptak lehetőséget, hogy életútjukról beszámoljanak. Megtudtuk, hogy a résztvevők jelentős része nem Pókában él, de nagy örömmel jött el a találkozóra. Van, aki Magyarországról érkezett haza, többen Marosszentgyörgyön élnek, de Csíkszeredából és Marosvásárhelyről is utaztak haza az együttlétre. Sugó (Sárkány) Tünde elmondta, hogy Moldován Zsolt fejéből pattant ki a találkozó ötlete. Először a pókai falutalálkozón tárgyaltak a dologról, aztán a télen a kosaras bálban megbeszélték a szervezési teendőket. 

– Nagy elégtétel, jó érzés volt számomra, hogy az utóbbi időben sokat hallhattuk egymást telefonon. Azok az emberek, akiknek az éle-tükben valami közös volt, szeretnek hallani egymásról, szeretnek találkozni, beszélgetni. Köszönjük tanárainknak a pókai iskolában szerzett alaptudást, amit később kiegészíthettünk középiskolai, valamint felsőfokú tanulmányaink során – fejtette ki Sugó Tünde, a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa. A Budapesten élő Kelemen Erzsébet elmondta, hogy valamikor rosszulestek a szidások, büntetések, a gyakori tenyeresek, de az évek során meggyőződhettek arról, hogy a tanárok mindig a javukat akarták. 

– Köszönet a szervezőknek, hogy újra együtt lehetünk. Mindig hazavágyunk a gyökerekhez, szeretjük Pókát! – hangsúlyozta Erzsébet.

Többen is megköszönték volt tanáraik lelkiismeretes munkáját, hangsúlyozva, hogy az egykori pedagógusok sok jót, értéket, tudást tettek a tarsolyba. Néhányan unokákkal is dicsekedtek, Palkó Sándor viccesen jegyezte meg, hogy másfél unokája van, egyik már szaladgál, a másik néhány hét múlva fog a világra jönni. Megtudtuk, hogy az egykori osztálytársak közül Nyomáti Anna és Gábor Árpád boldog házasságban élnek. 

 

Istentisztelet, közös ebéd

A sikeres osztályfőnöki óra után a kortárstalálkozó a református templomban folytatódott, ahol további öt kortárs (nem voltak osztálytársak) csatlakozott az ünneplőkhöz. Az istentisztelet alkalmával Ferenczi György Csaba lelkipásztor is meleg szavakkal köszöntötte az ötvenéveseket, akik az úrvacsorából is részesülhettek. A templom előtt egy kis ünnepségre is sor került (énekelt a helyi kórus, szavalt Kristóf Piroska tanítónő), majd a családtagok köszöntötték virággal és forró öleléssel a kortársakat. A szervezők nagy örömére a meghívásnak eleget tett a Magyarországon élő Dénes Zita (Baba) is, aki nem volt osztálytárs, nem lakott Pókában, de együtt konfirmált egykor a helyi ifjakkal.

A közös fényképeződés után az ötvenévesek kivonultak a temetőre, és Boldizsár Sándor kortársuk sírjánál koszorút helyeztek el. A találkozó ünnepi ebéddel, kötetlen beszélgetéssel zárult.

– Ezt a találkozót azért szerveztük, hogy alkalmat nyújtson a találkozásra, a gyermekkori és fiatalkori emlékek felelevenítésére, és hogy találjunk újra egymásra – fogalmazott a főszervező Péntek (Ráduly) Ibolya, aki külön köszönetet mondott Kristóf Piroska tanítónőnek a közeműködésért, azért, hogy felvette a kapcsolatot az egykori tanárokkal.