szombat, május 27, 2017

25 éve írták alá a Maastrichti Szerződést

Huszonöt éve, 1992. február 7-én írták alá a hollandiai Maastrichtban az Európai Közösségek külügy- és pénzügyminiszterei az Európai Uniót létrehozó szerződést, amely 1993. november 1-jén lépett hatályba.

Hat nyugat-európai állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország 1957-ben írt alá szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról. A következő évben életbe lépő Római Szerződés fő célként vámunió és közös piac létesítését tűzte ki, s létrehozta a közösség legfontosabb intézményeit. 1967-től az EGK, a Montánunió és az Euratom intézményeinek egyesítése után az Európai Közösségek nevet használták, az időközben 12 tagúra bővült EK alapszerződését először 1987-ben módosították. Az Egységes Európai Okmány az egységes piac bevezetéséről döntött, véglegesítette a külpolitikai egyeztetések addig kialakult kormányközi mechanizmusát.

Az integráció további lépése a közösség politikai fogalomként való megteremtése volt. Az Európai Közösségek 12 országának állam- és kormányfői 1991. december 11-én a belga-holland-német hármas határ közvetlen közelében fekvő hollandiai Maastrichtban állapodtak meg az EK helyébe lépő szervezet alapszerződésében s a később megvalósítandó gazdasági és pénzügyi unióban. A Maastrichi Szerződést (hivatalos nevén a Szerződés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá, 1993. november 1-jei életbe lépésével létrejött a jogi személyiséggel nem rendelkező, hárompilléres Európai Unió. Az első pillér a korábbi Európai Gazdasági Közösséget (immár Európai Közösséget) létrehozó szerződés, kibővülve a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával, a második a közös kül- és biztonságpolitika, míg a harmadik a bel- és igazságügyi együttműködés. (A három pillért a 2007 végén aláírt és 2009 végén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés olvasztotta egybe.) Dánia és Nagy-Britannia kimaradási jogot kért és kapott az együttműködés bizonyos területein.

Az Európai Unióval együtt számos új intézmény jött létre, mint az európai ombudsman, az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank. Az EU legfontosabb szerveinek szintjére emelték az Európai Számvevőszéket, s több intézmény, mint például az Európai Bizottság új nevet, a Bíróság új hatáskört kapott. A szerződés biztosította a közösségi szinten egyeztetett tevékenységet a jogalkotás és igazságszolgáltatás egyes területein, a közösségi jogot érintő kérdésekben bevezette az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament együttes döntését. Létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, létrejöttek a kohéziós alapok, s további területekre – köztük az oktatás, kultúra, környezetvédelem – terjesztette ki a közösségi fellépést. A tagállamok úgy döntöttek, hogy közös pénzt vezetnek be, monetáris uniót hoznak létre. Meghatározták a konvergencia kritériumait, azaz hogy milyen feltételekkel lehetnek a tagállamok a közös valuta részesei (az árstabilitás, a kamatlábak konvergenciája, a költségvetési fegyelem és a valutastabilitás). A közös fizetési eszközt, az eurót 1999. január 1-jén 11 tagállam vezette be, az euró 2002 óta a készpénzforgalomban is átvette az addigi nemzeti valuták szerepét (az eurózónának jelenleg 19 tagja van).

A Maastrichtban aláírt megállapodás által hivatalosan is intézményesült az Európai Tanács, nőtt az Európai Parlament szerepe, szélesedett a Tanácsban a minősített többségi szavazási eljárás alkalmazási köre, a közösségi döntéshozatalba beemelték a szubszidiaritás elvét (azaz hogy a döntések lehetőleg az érintettekhez legközelebb eső szinten szülessenek). Maastricht teremtette meg a keretet az integrációs szervezet további fejlődéséhez, ami az újabb bővítéseket és az intézményes átalakításokat is magában foglalta. Amíg az öt évvel későbbi, 1997-es Amszterdami Szerződés elsősorban a még szorosabb integrációról döntött, a Nizzai Szerződés 2001-ben kiemelten az EU bővítéséhez szükséges intézményi reformokkal foglalkozott, a 2007 végén aláírt és 2009 végén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés pedig az immár 28 tagúra bővült EU működési kereteit reformálta meg és az uniót önálló jogi személyiséggel ruházta fel.