szerda, január 24, 2018

2017, a marosvásárhelyi sport szétverésének éve (2.)

A marosvásárhelyi női kézilabda (és végső soron sport) egyetlen reménysugara az Olimpic, amely a múlt nyáron iratkozott be először a felnőtt A osztályba. A 16 éves átlagéletkorú csapat a két feljutásra esélyes elleni mérkőzések kivételével nem veszített meccset hazai pályán, és legyőzőit is megizzasztotta. Fotó: Nagy Tibor

Az óév vége, az új év kezdete az összegzések, a mérlegkészítések ideje, számbavétele annak, hogy mi is történt az elmúlt esztendőben. Nos, 2017 aligha fog aranybetűkkel bevonulni a marosvásárhelyi sport történetébe, folytatódott ugyanis a város sportjának még 2016 második felében megkezdődött szétverése. Míg azonban az év elején még bíztunk abban, hogy a hanyatlás visszafordítható, a végén azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább négy olyan marosvásárhelyi csapat van, amelynek esetében most már fennáll a megszűnés közvetlen veszélye, a többiek pedig, mélyen az eddig megszokott szint alatt teljesítve, a túlélésért küzdenek. Mindezt egyrészt néhány politikai kalandor eszelős propagandája, másrészt pedig olyan hatalmi játszmák miatt, amelyekben a sport csupán járulékos áldozat. Mindeközben sokak számára tetsző szólamokat pufogtatnak a sport támogatásának ellenzői: a pénzt az egészségügyre, iskolákra kell fordítani. Csupán arról feledkeznek meg, hogy a sportra fordított pénz hatványozottan megtakarítódik az egészségügyből, illetve hogy a sport a nevelés (azaz a tanügy) rendkívül fontos alkotóeleme minden civilizált országban (nyilván, most nem Romániáról beszélünk). Mindannyian látják, nemde, hogy a sporton megspórolt pénz milyen látványos fejlesztéseket eredményezett az iskolákban, kórházakban, infrastruktúrában. Most már minden iskola felszereltsége a finnországi tanintézetekével vetekedik, a kórházakban svájci körülmények uralkodnak, az utak pedig? Mint Németországban. Eddig ugyanis a sportra fordított pénz miatt nem tudtak erre költeni. Vagy éppenséggel nem látják? Na látják!

De vegyük sorba, nem sok örömmel, hogy mi is történt a várost képviselő egyes csapatokkal. (Összefoglalónk első részében a férfi és női labdarúgás, valamint kosárlabda helyzetét vettük számba, második részében a teremlabdarúgásról, női röplabdáról és kézilabdáról, valamint távirati stílusban tekéről, női vízilabdáról és amerikai futballról olvashatnak. Az egyéni sportágak külön elemzést igényelnének, de ott sem fényes a helyzet, különösen felnőttszinten.)

 

Röplabda

A korábbi bajnoki elődöntős és stabil európai kuparésztvevő marosvásárhelyi női röplabdacsapat már az előző bajnokságban is takaréklángra kapcsolt, csupán két légióssal játszotta végig a bajnokságot. Ennek megfelelően lennebb csúszott a végső rangsorban. A 2017–18-as idényt azonban már kizárólag belföldi, többségében ifjúsági vagy nagyon fiatal játékosokkal kezdte meg a csapat. Nyilván, a pénz hiánya miatt. A Medicina is alaposan megsínylette a prefektusi döntést, és csakis annak köszönheti, hogy még működik, hogy az orvosi egyetem terméért nem kell fizetnie, több költséget a felsőfokú tanintézet költségvetéséből lehet biztosítani. A bajnokságban elért eredmények egyenesen arányosak a keret minőségével. Ami megnyugtató lehet, hogy az idén nem esik ki senki, így csupán be kell fejezni a bajnokságot. Ami minden bizonnyal sikerülni fog úgy is, ha a játékosok egyetlen garast sem kapnak, többségük amúgy sem a pénz miatt szerepel a Medicinánál. Látványos eredményekre azonban aligha számíthatunk.

 

Teremlabdarúgás

A nagypályás foci után a teremlabdarúgókat is a megszűnés veszélye fenyegeti. Az anyagi gondok már az előző bajnokság kezdetekor megjelentek, de az új, Gherman-Nicuşan edzőpáros így is olyan csapatot tudott összekovácsolni a helyi fiatalokból, kiegészítve néhány tapasztalt veteránnal, hogy ha nem is voltak képesek már beleszólni a bajnoki cím sorsába, komoly ellenállást tudtak kifejteni a legjobbakkal szemben is. Ilyen formátumban készült folytatni a csapat a nyáron is, a sokat emlegetett prefektusi döntés azonban lehetetlen helyzetbe sodorta a csapatot. Gherman Galacra ment edzősködni, és néhány játékost is magával vitt, Nicuşan pedig nem vállalta a folytatást. Az alakulat más tagjai is távoztak, ráadásul a klubot edzési lehetőségétől is megfosztották, miután a sportcsarnokból kipakolták a tartozásai miatt. A kiszállásokra már csak azok utaztak el, akik éppen ráértek, a játékosok csak kedvtelésből vállalják a szereplést, így számonkérni sem lehet őket. Mindezek tetejébe 8 pont levonásával sújtották a csapatot a tartozások miatt, és ez növekedhet, hiszen esély sincs arra, hogy ezt a pénzt ki tudják fizetni, miután százezres nagyságrendű adósságot számlálnak, a várostól nem kapnak egy fityinget sem, és nincs jelentős támogatójuk sem. Jelenleg a játékvezetők kifizetése is hatalmas gond, és komolyan felvetődik a kérdés, hogy a hatszoros országos bajnok, amelyet évekig Európa legjobb 16 alakulata között tartottak nyilván, be tudja-e fejezni a bajnokságot.

 

Kézilabda

Az egyetlen sportág, amelyben pozitívumról is beszámolhatunk. Nem a korábbi években kétszer is élvonalba feljutó Mureşul esetében, amely lassan a megszűnés felé sodródik. A csődvédelmet kérő klub játékoskerete fokozatosan elfogyott az őszi idényben, a fizetés elmaradása miatt többen odébbálltak, mások sérültek, így voltak meccsek, amikor éppen csak hét embert tudott kiállítani a csapat. Olyan is volt, hogy sérüléséből lábadozó, futni alig tudó játékossal volt ki a hetes keret. A két-három tapasztaltabb kézilabdázó így is a középmezőnybe vitte a csapatot, de hosszú távon lehetetlennek tűnik ekként fenntartani a klubot, különösen, hogy a Mureşul sem használhatja már a sportcsarnokot az adósságai miatt.

A marosvásárhelyi női kézilabda (és végső soron sport) egyetlen reménysugara az Olimpic, amely a nyáron iratkozott be először a felnőtt A osztályba, és kizárólag ifjúsági játékosokból áll. Ennek ellenére a 16 éves átlagéletkorú csapat a két feljutásra esélyes elleni mérkőzések kivételével nem veszített meccset hazai pályán, és legyőzőit is megizzasztotta. A klub vezetői azt mondják, távlati céljuk egy erős felnőttcsapat működtetése. Míg azonban a mostani ifik kedvtelésből is jól tudnak teljesíteni, a legjobbakat hamarosan úgy el fogják kapkodni, mint a cukrot, ha nem lesz helyben olyan csapat, amely képes megfizetni őket.

*

Felnőttszinten még két sportágban működnek csapatok. Tekében amatőr módon játszanak, minimális támogatásból sikerül szinten tartani a tevékenységet, sőt a nők a Világkupán dobogóra állhattak. A női vízilabdázók a jó kezdet után két éve rendszeresen az utolsó helyen zárnak a bajnokságban. Megemlíthetjük még a szigorúan amatőr amerikaifutball-csapatot, amely a játékosok hozzájárulásaiból finanszírozza a tevékenységét, sportágának pedig egyelőre nincs szövetsége.