szombat, április 21, 2018

„Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek…”

Karácsony

Gyermekkorunk boldog pillanatait éljük át újból ilyenkor decemberben. A Mikulás-, majd az angyalvárás varázsa megérintett gyermeket és felnőttet egyaránt. Mindenki boldog pillanatokra vágyott, s a szülői könnyek sok fájdalmat és örömet takartak. Csak egy cél állt a szülő előtt: boldognak lássam a gyermekem. Ma sincs ez másként. Sokat változott a világ, de a gyermek születése fölötti öröm ugyanaz. Örömet szerezni a gyermeknek, gyermekemnek, ez a szülői vágy sem változott. Ma is odaadja utolsó falatját gyermekének, mert szereti, mert az övé, mert felelős érte. De vajon a Jézus születése megérinti-e a keresztény világot?

A karácsonyfák megérkeznek már november végén. Elhullatnák karácsonyra tűlevelüket, ha igazi fenyők lennének a Hargitáról, de a legtöbb műfenyő, ami jövőben is megérkezhet már novemberben! Az „angyalok” kihasználják a bevásárlóközpontok akciós árajánlatait, s már november végén, december elején megérkezhet az angyal! Már minden elő van készítve: De a gyermek Jézus születését várjuk-e? Amire megérkezik az ünnep, mindenki kifáradt, elfásult, pihenésre vágyik, és nem ünneplésre, templomi áhítatra, lelki gyümölcsökre.

Mindennap látjuk és halljuk, hogy milyen irányt vett az egykori keresztény Európa. Ha Istent emlegeted, ha Jézust vallod példaképnek, ha a keresztény erkölcs hirdetője vagy, akkor megrónak, maradinak bélyegeznek, a haladás és fejlődés ellenségévé válhatsz. Ma vallásosnak lenni nem divat, és nem ünnepelhetsz, nem köszönhetsz el Isten nevében nagyon sok európai országban. Milyen jó, hogy itt, környezetünkben még nincs így. Mi még „Isten áldja meg!”, „Békesség Istentől!”, „Erős vár a mi Istenünk”,„Dicsértessék a Jézus Krisztus!” köszöntésekkel üdvözölhetjük egymást. Ez nem csak külső forma, hanem szívből jövő jókívánság és meggyőződés. 

Kétezer év bizonyságul szolgált arra, hogy a prófétai üzenet beteljesedett. „Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,/ Benne ragyognak nap, hold, csillagok./ Anyja szemei s a Te szemeid,/ Istenem, a te szemeid azok./ Gyönyörűséges és szörnyű szemek,/ Oly ismerősek, s oly idegenek…” (Reményik Sándor: József, az ács az Istennel beszél). Ő kell megszülessen ez év karácsonyán is minden erdélyi keresztény családban, hogy jelenlétével sugározza az angyal üzenetét: „Ne féljetek, mert (...) Üdvözítő született ma nektek”. Nagy szükség van e meggyőződésre, e hitre. Ady Endre betegnek mondta a világot, s ez ma sincs másként: „Ember ember ellen csatázik,/ Mi egyesítsen, nincsen eszme,/ Rommá dőlt a Messiás háza,/ Tanítása, erkölcse veszve…”(Ady Endre: Karácsony II). Magunkra és környezetünkre ismerhetünk e vallomásban.

Kedves Testvéreim, mindnyájan érezzük, hogy változásra van szükség e világban. Emberi gyarlóság, hogy a változást mindig mástól várjuk. Ez évben kezdjük magunkkal! Először is győzzük le félelmeinket! Hogyan? Hitünk erősítésével a legkönnyebb. Engedjük be Jézust életünkbe, és engedjük, hogy szeretetével ő irányítsa életünket. Meggyőződésem, hogy így, általa szebb és igazabb lesz, meggyógyul a világ. 

Dutka Ákos Karácsony című versének egypár sorával zárom karácsonyi üzenetem a Népújság olvasóinak, és kívánom, hogy az angyali üzenet verjen gyökeret életünkbe s a hit fája, ami a Gondviselés, érezzük a jézusi békességet: „A régi háznak karácsonyfa lángja,/ negyven év ködén át híva felragyog:/ szívemben Jézus, künn angyal harangoz/ és én újra tiszta, jó gyermek vagyok”. 

Nagy László unitárius lelkész