péntek, november 24, 2017

Értékek találkozása

Tehetségnap a Bolyaiban

Kastélyok diákszemmel – egy tavalyi végzős könyvbemutatója –, izgalmas kutatásokból született dolgozatok, több száz díjazott kisiskolás és fiatal – az ötödik Bolyais Tehetségnap pillanatképei.

Szerdán délelőtt újra zsúfolásig telt a nagy múltú iskola díszterme. Az egybegyűlteket Portik Kriszta és Markó Balázs tizenegyedikes diákok, a rendezvény műsorvezetői a tehetség fogalmát körbejáró gondolatokkal köszöntötték, ezután Mátéfi István igazgató vette át a szót.

– A Bolyais Tehetségnap a diákok és tanárok többéves munkáját koronázza meg – mondta az intézményvezető, majd köszönetet mondott a tehetségpontként működő iskola támogató környezetében kibontakozó fiataloknak és pedagógusaiknak. Ezt követően a tizenkettedikes Jancsó Előd a Ritmus a könyvről című Babits-verset szavalta el, valamivel később pedig Nagy Franciska tizenegyedikes, Fodor Orsolya kilencedikes és Német Ádám Krisztián tizenkettedikes diák Leonard Cohen Hallelujah című dalát adta elő.

 

Az elámulás művészete

Az idei tehetségnap kiemelkedő mozzanata Ferencz András A kő marad. Közép-erdélyi kastélyok című könyvének bemutatója volt. András a Bolyai líceum 2016-os végzősei közé tartozik, ősztől a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem informatika szakán tanul. A fotózás szenvedélye még a középiskolai évek alatt megérintette. Az elmúlt századok nagy túlélőit, a romos állapotban levő, illetve új életet nyert, felújított Maros és Kolozs megyei kastélyokat örökítette meg sajátos hangulatú, panoramikus képein. Alkotásaival három évvel ezelőtt a gernyeszegi kastélynapon találkozhattak először a művészetkedvelők. A későbbiekben a sáromberki Teleki-kastély udvarán, majd Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Szászrégenben, 2015-ben pedig Bukarestben, Románia Nemzeti Történelmi Múzeumában állították ki a fotókat, amelyekből most album született. 

A „szemtelenül” fiatal szerzőt mentora, dr. Kálmán Attila történész, történelem szakos tanár fotózásról, a műemlékekkel való találkozásról és jövőbeli „kastélyos” terveiről kérdezte.

– A kastélyok egy olyan letűnt kor tanúi, amelyre emlékezni egyeseknek néha kényelmetlen. Ezzel is magyarázható ezeknek az épületeknek a jelenlegi helyzete. Az elmúlt tíz évben a nemességkutatás divatos témává nőtte ki magát, de a családok személyes történetei még hiányoznak – mondta elöljáróban a történész, majd azt tudakolta beszélgetőtársától, hogy mikor alakult ki benne a fotózás iránti szenvedély. A fiatal alkotó elmondta, hogy nyolcadik osztály végén kezdett érdeklődni ez iránt a művészeti ág iránt, és a marosvásárhelyi Népművészeti Iskola fotószakának elvégzése alatt, az iskola által szervezett kirándulásokon érlelődött meg benne az elhatározás, hogy kastélyokat örökít meg. A bukaresti kiállítás után született meg az ötlet, hogy munkáit könyv formában is rögzíteni kellene. András emellett egy számítógépes alkalmazást, egy kastélyismertető játékot is készített. 

A fotózás kulisszatitkai kapcsán megtudhattuk, hogy egy-egy épületet több szemszögből is lencsevégre kapott, és a felvételeket egy képszerkesztő program segítségével szerkesztette egybe, így sikerült elérnie a különleges, panoramikus hatást, ugyanakkor munkái között drónfotók is szerepelnek.     

– Mintha egy más világba lépnék be – foglalta össze András kastélyokhoz való vonzódásának lényegét. Ami pedig a folytatást illeti, így fogalmazott:

– Úgy gondolom, hogy ez a projekt csak most kezdődik. A képkollekciót bővíteni szeretném, ki is néztem már újabb kastélyokat erre a célra.

Haller Béla bolyais tanár, a Castellum Alapítvány elnöke a német eredetű főnemesi Haller család gyökereiről, az – államosítás idején a vidéki uradalmakból városi szükséglakásokba kényszerített erdélyi nemességet összefogó – alapítványról, illetve a kastélysorsok rendszerváltás utáni alakulásáról beszélt a diákoknak. Azon „leleplezésre”, miszerint ő maga is az ősrégi Haller család leszármazottja, így válaszolt:

– A Bolyaiban tanítani tényleg főúri kegy. 

Haller Béla így foglalta össze Ferencz András művészetének lényegét:

– Ezek a képek az elámulás érzését képesek átadni. Grandiózusak, és ezáltal olyan látványt nyújtanak, amely kiemeli őket a hasonló tematikájú fotók sorából. 

 

A méhektől a magyar nyelvig

A tehetségnap elmaradhatatlan mozzanata a Mindentudás iskolája, amelynek keretében a TUDOK országos diákkonferencián díjazott kutatómunkák kerülnek bemutatásra. A felhozatal ezúttal is igen változatos volt, a diákok izgalmas, dinamikus előadásokat tartottak. A méhészcsaládból származó tizenkettedikes Szőcs Boróka arról értekezett, hogy hol és mikor híznak a méhek, illetve milyen befolyással van a környezet a méhek éle-tére. A tizenegyedikes Engel Botond időutazásra hívta hallgatóságát, a marosvásárhelyi autózás kezdeteiről, az 1910-es évekről beszélt. Péterfi Orsolya tizenkettedikes diák arról értekezett, hogy hogyan élnek tovább a népi gyógymódok a gyógyszerészeti gyakorlatban, a tizenegyedikes Szabó Ivett Kamaszok a félénkség lépcsőfokán címmel tartott bemutatót. A legnagyobb sikere talán a bemondói szerepet is vállaló Portik Kriszta Magyarul? OK című, a digitális kommunikációról szóló előadásának volt, amely egyebek mellett arra mutatott rá, hogy a fiatalok többsége az interneten is próbál figyelni a magyar nyelv helyes használatára.

A tehetségnap utolsó mozzanata a megyei és országos versenyekről díjjal hazatért, illetve nemzetközi versenyeken jól teljesített I–XII. osztályos diákok kitüntetése volt. 225 tanuló, azaz az iskola diákjainak egyötöde vehetett át oklevelet a tehetségnapon. Az együttlét utolsó perceiben a felkészítő pedagógusok részesültek elismerésben.