Nem vidám vasárnap, hanem vidám csütörtök, amelyen nem csarnokot, hanem a Bernády Ház emeleti galériáit töltötték meg a szép számban jelen levő érdeklődők. Cél és eszköz ezúttal nem a művészet, annak is egyik – az alkotó szerint – legkönnyebb műfaja, ami azért nem is annyira egyszerű: Fejadag címmel nyílt meg Könczey Elemér grafikus, karikaturista tárlata, amelyen a Kolozsváron élő művész második kötetét is bemutatták. A Bernády György Alapítvánnyal és a Kvart Egyesülettel társszervező Marosvásárhelyi Kulturális Központ nevében – házigazdaként Orbán János köszöntötte a jelenlevőket, és elmondta: a vándorkiállítás kilencedik helyszíne Marosvásárhely, olyan kisvárosok után, mint Budapest avagy Kolozsvár. A tárlat ugyanakkor fordulópont is a központ életében, a tavalyi Barokk év után az első kiállítás, amelyet megszerveztek.
          A méltató, Szabó Róbert Csaba, a Látó főszerkesztő-helyettese az irodalmat hasonlította össze a rajzművészettel, azon belül Könczey Elemér alkotásaival: – A karikaturista egészen úgy viselkedik, mint egy író, el akarja venni más ember kenyerét. Olyan és akkora tömörítéssel alkot, amit egy író is megirigyelhetne. Tömören, velősen szólni: nagyon kevéssel sokat mutatni. Ez valósul meg itt. A történetek egyetlen képben állnak meg előttünk. Igazi karakterek vannak ezeken a rajzokon, akik bármikor regényhősök lehetnének. Örkény szerint a szatíra plusz líra egyenlő a groteszkkel. Könczey Elemér rajzain mindkettőt gyakran felfedezhetjük. Ezek a művek tömör gyöngyszemek.
          Szabó Róbert Csaba méltatását követően Zsók Levente humorista, a Könczey-turné örök vendége szórakoztatta a nagyérdeműt, majd maga az alkotó mutatta be 365 rajzát tartalmazó kötetét, illetve árult el humorban fogant, vetített képes, öniróniától sem mentes előadásában különböző műhelytitkokat. Mint megtudtuk, a Krónika munkatársaként tíz éve rajzol sajtókarikatúrákat, eddig háromezernyi rajza jelent meg. A karikatúrának három fő összetevője van: a rajz, a téma és az ötlet, a poén.
          - A rajz leegyszerűsített, részletszegény, jellemző rá a szöveg- és képzettársítás. Igyekszem szövegmentes, globalizált karikatúrákat rajzolni, amelyeket a földkerekség kilencven százalékán megértenek az emberek. A téma nem az utcán, hanem bennünk hever. A sajtókarikatúrák mindenről szólnak. Ha a tabutémákra csak rávilágítok, az már éppen elég. A poén: ez a rész az, amely kötelező. Ha ez nincs, akkor nincsen karikatúra. Sokszor kérdezik tőlem, honnan merítek ötletet a nap mint nap más rajzhoz. Einstein szerint a világegyetem és az emberi hülyeség végtelen, noha az előbbiben nem biztos. Mindig van, amit kikarikíroznom. Kosztolányi szerint a legjobb múzsa a határidő, és igazat adok neki is. Ami a kötetet illeti, az év minden napjára van benne egy rajz, hiszen a napi humoradagunkra szükség van. De nem szabad egy nap alatt végigolvasni, csak adagolva. A könyv formája praktikus, bosszantó és jelképes. Praktikus, mert kicsi, befér a zsebbe, a kesztyűtartóba. Bosszantó, mert kilóg a könyvespolcról. Jelképes, mert nem lehet sehova sem rendesen elhelyezni, mindig útban van. És ez a karikatúra egyik legfontosabb jellemzője: nemcsak nevettet, hanem figyelmeztet is.

Nagy Botond

Kormányalakító pártháború

          Ami már az államháztartási hiány féken tartására hivatott megszorító intézkedéscsomag bevezetése óta várható volt, az csütörtökön bekövetkezett: átalakult a kormány, a miniszterek egyharmadát menesztették. Azonban csak a kormányátalakító nap estéjére derült ki, hogy hat fej hullik porba, órákkal a hivatalos döntés előtt még csak három tárcavezető alól volt kirántva a bársonyszék. Addig még úgy is nézhetett ki a dolog, mint egy „egyszerű” kabinet-átalakítás, ami már csak kompetenciális kérdések kapcsán eddig is elkelt volna, de a végeredmény igazolta, hogy ilyen „apróságokkal” mint a tárcavezetők hozzáértésének, rátermettségének mérlegelése, senki nem fecsérelte a drága idejét és energiáját. Egyrészt, csak a nap végére dőlt el, hogy menesztettek a nagyobbik kormánypárt...>>