– Nem mindegy, hogyan emlékezünk nagyjainkra. Azt szeretném, ha ez az ülésszak nemcsak abból állna, hogy ki-ki felolvassa a maga dolgozatát, hanem tudományos hozadéka lenne a B. Nagy Margit által kutatott emberöltők új megvilágításba helyezése is – fejtette ki Orbán János, a Maros Megyei Múzeum munkatársa, akiben két évvel ezelőtt, még budapesti időszakában fogalmazódott meg a konferencia gondolata.
          B. Nagy Margit félúton „meg-torpantott” életpályáját dr. Kovács András idézte fel, aki az 1960-as évek második felében, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárában kötött ismeretséget a halk szavú, mindig pontosan, átgondoltan fogalmazó tudóssal. Az erdélyi művészettörténet folytonosságát biztosító B. Nagy Margit akkoriban éppen első tanulmánykötetén, a Reneszánsz és barokk Erdélyben kéziratán dolgozott, melyet a Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták című forráskiadvány követett. Stílusok, művek, mesterek című, második nagy tanulmánykötete a tudományos munkát csírájában megfojtó tiltások és új szabályozások időszakában látott nyomdafestéket.
          – A szerző a XVIII-XIX. század erdélyi, kolozsvári művészetének az alkotásait állította kutatásainak középpontjába, társadalmi és művészeti folyamatokat, ízlésváltozásokat tükröző erdélyi sorsokat rajzolt meg, amelyek révén mérhetővé vált a barokk elterjedése, erdélyi fejlődése, illetve a késő barokk talaján fogant klasszicista és romantikus építészet meghonosodása – mondta Kovács András, aki a továbbiakban a Kelemen Lajos tudós történésznek emléket állító tanulmánykötetekről, B. Nagy Margit munkásságának utolsó darabjairól szólt, majd az erdélyi tudományosság nagy veszteségének nevezte az életmű diktatórikus lezárását.
          Ezt követően megkezdődött a dolgozatok bemutatása: elsőként Buzási Enikő, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa a XVI-XVII. századi portrémecenatúra történetéről kínált izgalmas adalékokat. A továbbiakban többek között az erdélyi famennyezetek ornamentikájáról, illetve a Bánság és a Partium klasszicista kastélyépítészetéről is szó esett. Az ülésszak alatt sor került egy, a tárgyalt időszak műemlékeit útba ejtő marosvásárhelyi városnézésre, illetve egy tanulmányi kirándulásra is a Sáromberke–Gernyeszeg–Szász-régen–Marosvécs útvonalon. A szervezők szándéka szerint a konferencia tanulságait egy tanulmánykötet őrzi majd, amely a Babeş-Bolyai Tudományegyetem 90-es években újjáindult művészettörténeti tanszéke körül csoportosuló hallgatók kutatásai mellett más, erdélyi vagy magyarországi műhelyekben született eredményeket is felölel.

Nagy Székely Ildikó

Kormányalakító pártháború

          Ami már az államháztartási hiány féken tartására hivatott megszorító intézkedéscsomag bevezetése óta várható volt, az csütörtökön bekövetkezett: átalakult a kormány, a miniszterek egyharmadát menesztették. Azonban csak a kormányátalakító nap estéjére derült ki, hogy hat fej hullik porba, órákkal a hivatalos döntés előtt még csak három tárcavezető alól volt kirántva a bársonyszék. Addig még úgy is nézhetett ki a dolog, mint egy „egyszerű” kabinet-átalakítás, ami már csak kompetenciális kérdések kapcsán eddig is elkelt volna, de a végeredmény igazolta, hogy ilyen „apróságokkal” mint a tárcavezetők hozzáértésének, rátermettségének mérlegelése, senki nem fecsérelte a drága idejét és energiáját. Egyrészt, csak a nap végére dőlt el, hogy menesztettek a nagyobbik kormánypárt...>>